Jót eszek = jót teszek – így hirdeti a napi zarándokmenüjét a gyergyószentmiklósi Szent Márton étterem, mely a Szeretetkonyha fenntartásában is részt vállal. A Szeretetkonyhán közel 130 személynek készül meleg étel, az étteremben, melynek jövedelmét szintén ide pótolják, átlagban félszázan esznek naponta. Az ízes étkeket lelkes emberek készítik.
Misike! – hangzik el akárhányszor naponta az étterem konyháján. A hívásra megtermett fiatalember válaszol, ő a szakács, aki tavaly augusztustól szervezi a csapatát, hogy naponta pontos időre elkészüljenek az eledelek.
1997-től létezik Szeretetkonyha Gyergyószentmiklóson, melyet a katolikus egyház indított, a Szent Márton Alapítvány működtetett sok éven keresztül. Tavaly partnerre lelt az alapítvány, a Gyulafehérvári Caritas vállalta, hogy részt vesz a konyha működtetésében. Ekkor került képbe Misike.
„Péter György igazgatónk augusztusban kérdezett meg, elvállalnám-e a gyergyói Szeretetkonyha fellendítését. Augusztus közepén egy szerény, fáskályhás konyha várt minimális személyzettel, minimális főznivalóval és hatvannyolc személlyel, akiknek ebéd kellett készüljön” – emlékszik vissza Szép Mihály, aki tíz éve szakács a csíksomlyói Jakab Antal Házban. Kihelyezett munkahelyén konyhafelújítással kezdődött a tevékenység, miközben egyre szaporodott a kosztosok száma. „Ma már 128 személy részesül ingyen vagy kedvezményes áron napi ebédben. Vannak a Szeretetkonyhán étkezők között szociális segélyből élők, kisnyugdíjasok, jövedelem nélküliek, nagycsaládok. Szó szerint sokan rászorulnak erre az ételre, vannak, akik az ajtóban várnak már 11 óra előtt, ragaszkodnak az ételhez, hogy legyen meg a napi betevőjük.”
Augusztustól kezdtek gyarapodni a tervek, az egy tál ételt kétfogásosra bővítették, már szóba jött egy étterem nyitása is, ahol napi menüt vásárolhatnak az oda betérők, és így az alkalmazottak körét is bővíteni kellett. Január közepén megnyílt az étterem, és minden napra legalább kétféle leves, kétféle második várja az ebédelni vágyókat hétköznaponként 12,30 és 15 óra között. A szakács számára is rejtély, melyik nap hányan térnek be. „Minden nap frisset főzünk, és ahogy fogy az étel, pótoljuk. Ambíció kell ehhez, rugalmasság, és a kollégák figyelmessége, hogy jelezzék, mikor mit kell pótolni. Nagy a konkurencia a városban, de mi próbálunk jót főzni, hogy minél többen itt étkezzenek.”
A napi feladat tehát a szociális, majd a zarándokmenü elkészítése, de egyéb felkérésekre is nyitott a csapat. Már karácsonyra hidegtálakat készítettek megrendelésre, szilveszterre úgyszintén, és most, húsvét közeledtével is hirdetik: leveszik az asszonyok válláról a klasszikus vagy vegetáriánus hidegtálkészítés gondját. Torokat, keresztelőknek, kicsengetéseknek, 80 főig terjedő családi vagy céges eseményeknek is biztosítják a helyszínt és eledelt, de házhoz rendelt menüsort is elkészítenek, ha erre mutatkozik igény.
Olyan emberek vannak itt, akikkel lehet tervezni
Misike feladata a konyha beindítása volt, Alcsíkról érkezik minden nap, amíg felettese azt nem kéri, hogy egy új helyszínre ingázzon, egy másik településen hozzon létre hasonló éttermet. Fő feladata az, hogy munkatársait betanítsa, így jelen volt a versenyvizsgáztatásokon is. Azt mondja, csapatát ambíciós emberek alkotják. „Olyan emberek vannak itt, akikkel lehet tervezni. Hajlanak arra, hogy újat tanuljanak, lelkesek. Minden nap jó szívvel jönnek dolgozni, s ez megérződik az étel ízén is.”
A kezdetektől a terv része volt, hogy fogyatékkal élőket is alkalmaznak. Már két ilyen munkatárs van, akik hálásak, hogy munkahelyet kaptak, és akikért hálás a munkaközösség is. „Védett egységként, fogyatékkal élőket alkalmazva nem tudhattuk, milyen munkatársaink lesznek. Én örvendek, hogy köztünk vannak, segítőkész az a fiatal is, akinek ez az első munkahelye, és az is, aki középkorúként lehetőséget kapott nálunk. Tőle például nem tudok olyant kérni, hogy az pár perc múlva ne legyen kész. Nem tudjuk, mi minden volt az életükben mostanig, de itt megállják a helyüket, és mi nem fukarkodunk az elismeréssel.”
A Szeretetkonyha csapata
Barti Rita a legrégebbi munkatárs, négy éve dolgozik a Szeretetkonyhán. A változás híre meglepte, hisz a Caritas belépéséig ő vezette a konyhát. Most is a szociális konyhán tevékenykedik. „Ismertem, akik ebédért jöttek, szerettem őket, mai napig is a Szeretetkonyhán étkezőket szolgálom. Kötődöm hozzuk, nagyon nehéz sorsú emberek. El sem hiszi, aki nem találkozik velük, hogy tényleg vannak, akiknek naponta ez az egyetlen ételük, amit itt kapnak… és vannak köztük gyermekek is. Amikor rájuk gondolok, igyekszem még kicsit hozzápótolni az ételhez, otthonról szoktam hozni ruhákat is nekik. Nekem az ad sikerélményt, ha segíthetek.”
Csiszár Dorottya Misike egyik szárnysegédje, Csíkszentdomokosról érkezik minden nap tavaly december elsejétől. „Ingázás ez, igaz, de erre kértek” – mondja Dóri, aki tizenöt éves diákként kezdte a pincérkedést Somlyón, a Caritasnál, aztán munkakönyves pincér lett, szülés után konyhás. „Gyergyót megszerettem, a nyolcórás munka is jó nekem a család mellett. Az évek során megtanultam a konyhai munkát, csak az ízesítést hagyom a szakácsra. Amire megbíznak, azt próbálom elvégezni, sok a munka, de egyik nap elfáradok, másnap kezdem elölről. Lett volna lehetőség változtatásra is, de én megszoktam, mert nem mindegy, kikkel dolgozom.”
Itkor Tímea a meghirdetett szakácsállásra jelentkezett, a betanulás időszaka zajlik. Azt mondja, a jó szakács jelszava „bármi van, nem kétségbe esni, hanem megoldani.” Kihozni minden helyzetből a legjobbat, az alapanyagokból pedig a legjobb ízeket. A szakács szeressen enni, hogy szeressen főzni. Korábbi munkahelyén már szakácsként dolgozott, állítja, itt sokkal pörgősebb az élet, és ha át kell vennie Misikétől a fakanalat, nem fog meghátrálni.
Nagy Aranka Gyergyóremetén lakik, onnan jár fel a munkahelyére. Látta az álláshirdetést, jelentkezett, konyhai kisegítő jelenleg, de ha két váltásban fognak dolgozni, a szakácskodást is vállalja, van hozzá tapasztalata. „Korábbi munkahelyeimhez képest itt van valami többlet: a hangulat. Még nem volt itt nehéz napom. Ez olyan csapat, amelyik nem ismer lehetetlent.”
Tordai Andrea Erdőszentgyörgyről került Gyergyószentmiklósra. „Itt Istenfélő emberek vannak” – mondja munkahelyéről. Nem titkolja, betegsége miatt nyugodt környezetre van szüksége, és ez megadatott neki. „Nem gyomorideggel jövök dolgozni, a munkában még krízisem sem volt. Munkatársaim megértőek, vigyáznak rám, és nekem van erőm, nem fáradok el, bármit meg tudok csinálni, amit rám bíznak.”
Vetési Antal József próbálkozott már pár munkahelyen, itt találta meg a helyét több mint egy hónapja. Mindenes, amire megkérik, abban segít, és ha megkérdezzük, mit szeret itt, elsőre a finom ételeket említi. Örvend, hogy olyan helyen dolgozhat, ahol a város legszegényebbjei is ételhez jutnak. Heten vannak testvérek, az öccseinek, húgainak szívesen beszél arról, hogy az ő munkahelyén az a jó, hogy pozitív a környezet.
Gyenge Edit étteremfelelős Csíkjenőfalváról jár dolgozni decembertől. „Az életemben prioritás, hogy segítsek az embereken. Sokszor megkérdeztem Istent, itt-e a helyem, úgy látszik, igen. Akik az étteremben étkeznek, gondolnak a szegényebb sorsúakra, az adománydobozba is szívesen tesznek kisebb-nagyobb összegeket, segítenek, hogy egyre több embernek tudjunk meleg ebédet adni. És jólesik azt is hallani, hogy dicsérik a zarándokmenüt, jó látni, hogy azok jönnek ide ebédelni, akik akarnak jót tenni másoknak is.”
A legifjabb munkatárs Puskás Norbert. A tizenkilenc éves fiatalembert kortársai tartalomgyártóként és saját dalait éneklő előadóművészként tartják nyilván, a Caritasnál pincérként dolgozik, de feltölti a büfét, rendben tartja az éttermet, kezeli az online érkező rendelések is. „Én mindent szeretek itt, a csapatot, hogy jó a hangulat, hogy pincéri végzettséggel pincér is lehetek.” Ajánlom, figyeljék a fiatalembert, hisz a pincérkedés mellett éneklést is vállal, lehet, hamarosan kisebb eseményeken is hallatja a hangját a Korona épületében, a Szent Márton étteremben.
E csapat „kapitánya”, Misike nem tudja, mikor kell elbúcsúzzon a gyergyói bázistól. Ha elmegy, akkor is hátrahagy egy tanácsot a munkatársainak. Állítja, ha azt megszívlelik, sok éven át jól fog működni az étterem és a Szeretetkonyha. „A csapat tartson össze, mert ha széthúzó, az mindenen érződik. Mindenkinek vannak gondjai, otthonról sem jövünk minden nap ugyanolyan kedvvel, de érdemes alkalmazkodjunk egymáshoz, mert úgy a munka is jobban megy, az étel is finomabb.”
Íme a csapat, mely az étteremben és Szeretetkonyhán étkezőknek előállítja az ízes fogásokat. Ők a tudói, hogy mi az, ami az étel ízét adja. Ők azok, akik minden nap tesznek azért, hogy a Szeretetkonyha fennmaradjon. Az állami és önkormányzati támogatás, az adakozók mellett önnek is van lehetősége ebben segíteni.
A konyhán szívesen fogadnak adományokat, üzletből származó tartós élelmiszereket vagy készpénzt. Aki március 20–22-én a gyergyószentmiklósi bevásárlóközpontokban jár, ott is lehetőség lesz a jócselekedetre. Az Élelmiszerbank kezdeményezésére a Szeretetkonyha javára gyűjtenek a Pennyben, Kauflandban és a Lidlben.
Balázs Katalin
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
