A szakralitás visszhangjai (IV.) című kiállítást február 26-án, csütörtökön 18 órakor nyitották meg a kolozsvári Szépművészeti Múzeumban. Az eseményen beszédet mondott Vákár István, a Kolozs megyei Tanács alelnöke, Lucian Nastasă-Kovács, a kolozsvári Szépművészeti Múzeum igazgatója, Csata Hermina, a képzőművészek szövetsége (UAP) kolozsvári tagozatának elnöke, Dénes Gabriella, a RomKat felelős szerkesztője, valamint Sabău-Trifu Cristina, az UAP szatmári tagozatának elnöke, a kiállítás kurátora. A kiállítás 2026. március 15-ig tekinthető meg.
A szent művészet világába bevezető kiállítás IV. kiadását nyitották meg csütörtök délután a Bánffy-palotában. A kiállítást szervező Sabău-Trifu Cristinától megtudhattuk, hogy 58 művész 100 alkotását vonultatta fel a tárlat. A munkák a szakralitás visszhangjait, mai világban való megjelenését tükrözik. A sokféle technikával készült munkák a művészek személyes tanúságtételét jelentik, ahogyan számunkra a szent megjelenik és megjeleníthető. A téma összetett, ennek megfelelően az alkotásokon titok, misztérium, élet, spiritualitás, isteni, hétköznapi, esendő, megváltásra váró és a szentség maga jelenik meg.
A kiállító művészek hitvallása jelenik meg alkotásaikban, és a munkák arra ösztönzik a látogatót, hogy maga is alapvető kérdéseket tegyen fel, azokkal szembenézzen, a szent titkait próbálja maga is feltárni.
A kiállításnak helyet adó Szépművészeti Múzeum igazgatója, Lucian Nastasă-Kovács örömét fejezte ki, hogy az Ars Sacra utat talált a múzeumba és falai közt otthonra lelt. Vákár István, a megyei tanács alelnöke személyes szakrális, templomi élményének folytatásaként élte meg a tárlat megtekintését. Csata Hermina, a képzőművészek szövetsége kolozsvári tagozatának elnöke üdvözölte a kiállítást és elmondta, mennyire nagyra értékeli e tárlat megálmodójának, motorjának, Sabău-Trifu Cristinának a kitartó, elkötelezett munkáját.
,,Folyamatos ingeráramlásban élünk, valamikor, valahol a telefon a kezünkhöz nőtt, a zsebünkhöz, ha három percünk van, máris nyitva valamelyik népszerű app, és tájékozódunk” — mondta Dénes Gabriella a kiállítást megnyitó beszédében, majd e kérdést szögezte a jelenlevőknek: ,,Tudják, mennyi időn múlik, hogy valamit elolvasunk-e vagy megnézünk-e?” Válasza szerint rövidebb időn múlik, mint amennyit ennek a kiejtése igényel: két másodpercen. Gyorsan továbbgördítünk, jöhet is a következő téma, ez újabb két másodperc. Ebben az állandó pörgetésben szinte nem jut idő a csendre, az alkotások, egy kiállítás csendes megcsodálására, befogadására. Éppen ezért mondta Dénes Gabriella: ,,Ha megtehetném, akkor most azt kérném Önöktől, ne rám nézzenek, ne velem foglalkozzanak. Ki-ki álljon oda teljesen egyedül egy alkotás elé, és egy percig csak nézze-nézze a kanyarodó vonalakat, merüljön el a formák, színek szemlélésében. Ne szóljon a mellette állóhoz, ne kérdezzen, ne magyarázzon, ne fotózzon, és ne is sóhajtson fel, hogy de csodás, amit lát. Könnyebb ezt elmondani, mint megtenni. Beszélve róla egy perc nem sok. De csendben és egyedül lenni egy alkotással, arra koncentrálva… Nos, nem tudom, hogy lehet-e ilyet kérni – és tenni főleg. Márcsak azért is nehéz ügy, mert persze, egyedi alkotásokról beszélünk, és hiába van kerete, önálló standja, helye –– kezdete és vége mindeniknek, kicsit mégis egybeolvadnak, elveszítenek valamit magukból, és hozzáadnak valamit a közelükben lévő alkotáshoz. Az ember ahogy szemléli őket, nem tudja lehasítani egyiket a másikról, párbeszédet kezdenek a szemlélőben.”
Arra kérte a megnyitón résztvevőket: ,,Adjunk csendet, időt és teret az itt kiállított alkotásoknak. Nem falból, nem azért, mert egy bölcsész némi esztétikai műveltséggel azt kérte. Hanem azért, hogy ebben a viszonylagos csendben meglássuk, ami előttünk van, és meghalljuk a hangját az alkotásnak. És főleg, hogy megérkezzünk mi magunk a csendbe, a csendben a képhez, szoborhoz. Tudják, hogy miért lenne fontos a csend? Mármint a pótcselekvésektől mentes jelenlét? Hogy meghalljuk a visszhangot, az ekhót, ami a szakrálisból áramlik hozzánk ezen a kiállításon keresztül is.” Dénes Gabriella nagy sikert aratott beszédét így zárta: ,,Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, ezennel át is adnám a szót, avagy a csendet az alkotásoknak.”
A tárlat március 15-ig látogatható, aki Kolozsváron jár, az mindenképpen nézze meg: nagyböjti lelki töltekezésre alkalmas!
Fotó: Bodó Márta
