Celestina Donati piarista nővér szerzetesi életének egyik meghatározó erőforrása volt a kereszt, Jézus szenvedésének, halálának, feltámadásának imádságos szemlélése. Egy helyen így ír ezzel kapcsolatban: „Krisztus szenvedése igazán akkor érthető meg, ha úgy tekintjük, mint egy olyan eseményt, ami most, az elmélkedés pillanatában jelen lévő, és nem századokkal ezelőtti esemény.” Ez a megközelítés mód, száz év távlatából, tőlünk sem áll távol. Úgy tekinteni Jézus értünk vállalt kínjaira, halálára, hogy azt ma értünk is vállalja és viseli. De bátorságot kíván, hogy az ő szenvedésében, megtapasztalt kudarcaiban, szégyenében, magányában, szembe merjünk nézni a sajátjainkkal. Amikor ez sikerül, ugyanabban a pillanatban átjár a Jézus szívéből áradó megbocsátás, erő és szeretet, és megtisztítja szívünket, lelkünket, gondolatainkat.
Celestina anya sok írása közül, amely Jézus szenvedésével foglalkozik, az egyikben Magdalai Máriához csatlakozik. Ennek az írásnak gondolatmenetét követem a továbbiakban. Jézus prédikálva bejárja Palesztinát, és az emberek tömegesen gyűlnek köré, tanítása és a csodák vonzzák őket. Celestina anya számára életre kel az egész találkozás, minden részletével együtt, mintha filmet nézne, vagy inkább ő maga is jelen lenne abban a valóságban, ahol ez a találkozás végbemegy (a külső valóságtól Mária szíve mélyéig). És íme, miközben Betániába tart a körülötte lévő tömeggel, Mária is hall Jézus közeledtéről és találkozni akar vele. Meglátja, nem tudja levenni róla a szemét, elvonni róla a figyelmét, egészen elvarázsolódva áll előtte. A názáreti megtorpan, és mély, átható tekintetét Magdalai Mária felé fordítja, aki elragadtatva maradt. Csak őt látja! Leírhatatlan pillanat!
A Teremtő lelke és bűnös teremtményének lelke találkoztak. Mária bűnös életének súlyosságát Lukács és Máté evangéliuma úgy foglalja össze, hogy Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. A hét számosságot, sokat jelent a Biblia nyelvezetében, eluralkodott rajta a gonoszság. Magdala bűnös nője meghódítva marad a mennyei kegyelemtől, híressé válik Isten iránti szeretetéről, ahogyan bűnös botrányaiban is híres volt. Ó, Isten végtelen irgalma! Jóságodból és irgalmadból jöttél, hogy megkeresd és megmentsd; elindultál az elveszett bárány nyomába, utolérted, válladra akarod venni, a legkedvesebb Pásztorrá akarsz válni, és visszavezetni őt azok közé, akik téged követnek. Attól a pillanattól kezdve Jézus olyan tökéletes szeretettel ajándékozta meg, hogy Szalézi Szent Ferenc szerint Isten Anyja után ő volt az, aki legjobban szerette Jézust. Tovább olvasva az evangéliumokat, azt találjuk, hogy Magdalai Mária ezentúl mindig azok között az asszonyok között volt, akik mindenhova elkísérték Jézust, amikor tanítványaival járta a városokat, falvakat. Mária és társai gondoskodtak a Mesterről és apostolairól, és hallották minden tanítását, elkísérték a Golgotára, amikor a tanítványok, János kivételével, elfutottak. Ezek az asszonyok Jézus haláláig hűek maradtak Mesterükhöz.
Celestina anya így folytatja: Magdalai Mária, aki csendben visszatért otthonába, érezte, hogy már nem ugyanaz az ember. Jézus tekintete a mennyország tükröződése volt, új, végtelen horizontot nyitott meg előtte, amelynek hatására nagy lelke máris mintha szárnyra akarna kapni a végtelen felé; és a múlt hiábavalóságait és a szörnyű bűnök mélységét élénk fájdalommal szemlélve, könnyek ömlenek szeméből. Jézus tanítása szerint a gonoszságért nem egyedül a Sátán a felelős, mert az emberi szívből törnek elő a rossz gondolatok. Az ember felelősséggel tartozik tetteiért, bűneiért. Ezért söpör végig Márián ez a kettős hatás. Mintha tüzes nyíl verte volna át mellkasát, leült, arcát kezei közé rejtette, és elmerült abban a mély bűnbánatban, amelyből az a csodálatos keresztség lesz, amely az Úr szemében gyönyörűvé és ragyogóvá teszi az ő szívét, egész emberségét.
Eközben egy farizeus meghívta Jézust vendégségbe, ahogyan azt a nagy próféta népszerűsége magával hozta, akit tanításai és csodatettei miatt mindenhol ünnepeltek. A farizeus gazdag volt, aki alig várta, hogy Jézust egy pompás bankettre invitálhassa, más jeles személyiségek társaságában. A meghívást legfőképpen azonban az indokolta, hogy farizeusként ahhoz a szektához tartozott, amely Jézus cselekedeteit kémlelte, hogy hibáit felfedje. Jézus ennek tudatában fogadta el a meghívást. Úgy, hogy arra készült, megbocsátást biztosít egy nyilvánosan botrányos bűnösnek, és ezt egy farizeus fogja tanúsítani. A bűnös nő követi Jézust. Van bátorsága odamenni hozzá a díszes vendégségbe, ahol tudja, vannak vendégek, akik jól ismerik őt. A legkeményebb kritikákkal fogják fogadni.
Sorsfordító találkozás születik egyetlen megérintett szív lángra lobbanásából, egyetlen bűnbánó lélekbe áradó kegyelemtől. Sokak sorsát megfordító találkozás ez, akkor és ott, és azóta. Jézus azon az estén nagyon várta, eljön-e Mária, nem maga miatt, már nem is Mária miatt, immár a többiek érdekében. Ma így vár rám is, a találkozásunkra. Beláthatatlan következményekre számíthatunk!
Tóth Borbála SchP
Az írás megjelenik a Vasárnap 2026/8-as és 2026/9-es számában.
