Evangélium
Jézus egy alkalommal ismét magához hívta a népet, és így tanította őket:
„Hallgassatok rám mindnyájan, és jól értsétek meg! Nem az szennyezi be az embert, ami kívülről jut az emberbe; hanem ami az emberből származik, az szennyezi be őt.”
Amikor Jézus a népsokaság elől bement a házba, tanítványai megkérdezték tőle, mi a példabeszéd értelme. Ezt felelte: „Hát még ti sem értitek? Nem tudjátok, hogy amit megeszik az ember, az nem szennyezheti be, mert nem a szívébe jut, hanem a gyomrába, és a félreeső helyre kerül?” Ezzel tisztának mondott minden ételt.
Aztán így folytatta: „Ami az emberből ered, az teszi tisztátalanná az embert. Mert belülről, az ember szívéből származik minden gonosz gondolat, paráznaság, lopás, gyilkosság, házasságtörés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsapongás, irigység, káromlás, kevélység, léhaság. Ez a sok rossz mind belülről származik, és ez teszi tisztátalanná az embert.” (Mk 7,14–23)
Gondolat
Jézus a belülről származó, igazi rosszról beszél a mai evangéliumban. Mi pedig általában kívül, másban, a körülményekben, az időjárásban, a politikai helyzetben, a gazdasági állapotokban véljük felfedezni. Olyankor eljátsszuk magunk előtt az ártatlant, aki semmiről sem tehet, aki áldozata mindannak, ami vele történt…
Pedig senki sem ma született bárány.
A rossz eredetének kérdése kemény dió a teológia számára, de Jézus szavai világosan mutatják, hogy a kigyomlálását nem másban, önmagunkban kell kezdenünk. Az ember felfedezésre váró titok önmaga előtt is, gyakran az egyszerű és olcsó megoldások híve, de ha valaki Jézushoz akarja igazítani az életét, ne a világ megváltoztatásával kezdje. Dolgozzon saját magával, alakítsa „szívét”, s előbb-utóbb, hirtelen felismerheti: egy/a világ változott meg.
