Az idei farsangi bálra megújult a gyergyószentmiklósi Szent Erzsébet Idősek Otthona Napraforgó táncegyüttese, amelyet 2019-ben az otthon lakójával, Venczel Károly koreográfussal alakítottak meg. A táncegyüttes alakulásáról, fejlődéséről, a tánctanulás kihívásairól, valamint a farsang vidám perceiről, mozzanatairól dr. Kis Gabriella, az otthon szakmai vezetője számolt be, osztotta meg gondolatait a Gyulafehérvári Caritas honlapján.
Öröm számomra, hogy a munkatársakból újabb tagok jelentkeztek a Napraforgó csoportba. Meglopva egy-egy kis szabad időt, az elmúlt két hétben mindenki igyekezett, hogy naponta bár egy félórát részt vegyen a próbákon, hiszen a táncoktatók – Kopacz József és felesége, Rózália – is feljöttek Gyergyócsomafalváról, hogy a lehető legtöbbet kihozzák a tánccsoportból. Egy régi, hagyományos tánc betanítására vállalkoztak, ami nem más, mint a ceppel.
Tizennyolcan lettünk, a párokká alakultunk. Nőként férfivá válni még a táncban sem egyszerű, de ha az ember jól begyakorolja, akkor meglepődhet saját magán, hogy sikerül. Így is történt, amikor a tizenkét figurás tánc megtanulására vállalkozott a csoport: lett kilenc nő és kilenc férfi. Gyakran hangos kacagásba törtünk ki, amíg a szerepek kialakultak, és eldöntöttük, ki lesz a nő és ki lesz a férfi. Volt, aki úgy gondolta, rövid ez a két hét, ami rendelkezésünkre áll a bálig. De napról napra, a kisebb hibákkal együtt, egyre ügyesebben jártuk a táncot, miközben a táncoktató folyamatosan biztatott, például azzal, hogy a férfiak is tegyék csípőre a kezüket, vagy bár a forgójukra. Továbbá a végén a gólya-táncnál amíg a lány pörög, addig a férfiak a bokájukat ritmusra verjék csak össze, mert azalatt a pár másodperc alatt úgyis csak állnak. Szóval, ezt is megpróbáltuk „férfiakul”.
Munkatársaim otthon is gyakorolták a táncot, volt, aki a férjével, volt, aki a seprűvel, mert a napi fél óra nem volt elég. Kopacz József, aki 1990 óta táncoktató is a feleségével együtt, elmondta, rég nem dolgoztak ilyen lelkes csapattal. Biztattak, pedig mi éreztük, hogy biza jól kell szedjük a lábunkat párban és egyszerre lépve, fordulva, hogy ne maradjunk le a ritmusról. Azt is megtudtuk az oktatónktól, hogy ehhez a tánchoz székely ruhába illik beöltözni, értékmegőrzés, a ruha jár hozzá. Megoldódott. A székely ruhák beszerzésében Bálint Zita munkatársunk segített, aki a ditrói Búzavirág Népdalkör vezetője. Piros pántlikák kerültek a hajba, miközben eldöntöttük, hogy mindegy a hajnak milyen színe van, a lélek megőrzi fiatalságát, amit a test meghálál. Tánc közben mosollyal biztattuk egymást, és egy hatalmas elégtétel volt a lelkünkben. A taps és a Vissza, vissza, vissza! kiabálás azt üzente a csoportnak, hogy sikerült!
Hinni magunkban és egymásban
A farsangi bál második felvonásában a Hófehérke másképp humoros jelentre került sor. A legidősebb törpe 87 éves volt és Hófehérke is kinőtt a serdülőkorból, akit az önkéntes lelkigondozónk, Szeréna alakított, hát még a királyfink, Laci, aki nyugdíjas kora ellenére lóra pattant, és halálából ébresztette fel Hófehérkét. Az erdőt, a házat, az öreg királyt, az öreg királynőt, a papot, a hasonló korúakból válogatták ki Márton Erzsébet és Szőcs Mária. A vadászt Erzsike, a királynőt és egyben a gonosz boszorkányt Tünde alakította, míg a törpék szerepére Krisztina, Emese, Gabi, Kinga és az idősekből Sanyi bácsi, Amália néni, Berta néni vállalkozott. A törpék annyira élethűek lettek, mintha a meséből léptek volna ki a valóságba. Sapkájukat a mosodás munkatársak nagy szakértelemmel varrták meg.
A zenei aláfestés mellett Bálint Zita olvasta fel a történetet. A szereplők a történetre kiválogatott zenére nonverbális kommunikációval mutogatják el a cselekvést, a pozitív és negatív érzéseket, a szeretetet és a konfliktust, óriási kacagásokat kiváltva a nézőközönségből, és még önmagukból is. Ismerjük a mesét. Azonban ebben a sajátos feldolgozásban a hangsúly a történettel együtt a vidámság és a humor fokozásán volt. A mese végén a királyfi megmentette Hófehérke életét, míg a gonosz boszorkány, látva a történteket, infarktust kapott. Majd a Lakodalom van a mi utcánkban dalra, a hegedűművésszel együtt, akit Szakács Endre lelkipásztor alakított, bevonult a Napraforgó táncegyüttes és a vendégekkel együtt elkezdődött a bál.
A konyhás munkatársak idén is a legfinomabb, legpuhább fánkot sütötték meg, az osztályon háttérben tevékenykedő munkatársak tartották a frontot. Hiszünk abban, hogy a bál hangulata bejárta a ház minden részét, amelynek a pozitív rezgése sokáig fennmarad, jó hatással van a munkaközösségünkre és az időseinkre egyaránt.
Kitartással, akarattal, szeretettel, egymás biztatásával elérjük a célunkat! Bebizonyosodott: ha hiszünk magunkban és egymásban, a minőségi idő meghatványozódik. Köszönjük a táncoktatóinknak és az időseknek a hozzáállásukat! Büszke vagyok rátok és hálás vagyok értetek, kedves munkatársak!
Dr. Kis Gabriella
Forrás: Gyulafehérvári Caritas
