Ferencz Zsolt újságíró – akinek hangját a Kolozsvári Rádió hullámai révén is ismerhetik, de beszélgetést is közöltünk vele, illetve međugorjei zarándoknaplóját is olvashatták – másodjára vágott neki a Szentföld bejárásának. A különleges utazása mozzanataiba mi is betekintést nyerhetünk az elkövetkező napokban.
Esőben és napsütésben folytattuk utunkat, és közben a februárban szépen virágzó, sarjadó természetben is gyönyörködhettünk kedvünkre. Az út mentén szellőrózsát is láttunk — amiben van valami ,,pipacsos”, és a pálmafák is milyen gyönyörűek! –, meg még sok fát, bokrot, csupa zöldet, rügyezőt… Furcsa belegondolni, hogy két-három hónap múlva már többnyire száraz növényzet lesz itt, de hát ez az élet rendje, nem? ,,Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak…”, hogy egy kedvenc bibliai rész jusson eszünkbe, és tulajdonképpen ideje van a zarándoklatnak is! Jó időben, jó helyen, jó emberekkel.
Balázs Attila lelkipásztor és Szalai Viktor idegenvezető kalauzolásával már második napja szemléljük az izraeli kultúra és civilizáció sokszínűségét, rácsodálkozva például a változatosságában rejlő erőre is — és ahogy telik az idő, ez a szemlélődés, rácsodálkozás egyre inkább átvált megértésbe. Hiszem azt, hogy a hét végére jobban megértünk sok mindent a látottakból, összeáll egy teljesnek tűnő kép — hogy miért éppen ezekre a helyekre látogattunk el — és valószínűleg önmagunkhoz is közelebb léphetünk.
De egyelőre lépjünk közel azokhoz a helyszínekhez, ahol ma megfordultunk!
Izraelben egy ideje nincsenek turisták, így aztán kényelmesen tudtunk haladni mindenhol; legfeljebb diákcsoportok tűntek fel itt-ott, akik afféle állampolgári nevelés óra gyanánt bejárják az országot. Ez is remek kezdeményezés, szeretjük!
Galilea, amely az ország északkeleti részén fekszik, termékeny tájegység, bőséges termése miatt a bibliai időkben és ma is gyakran emlegetik az ország éléskamrájaként. Van neki egy jó értelemben vett rurális jellege, amely által biztosítani tudja a saját megélhetését: olajpálmában, fügében, olajbogyóban, szőlőben és egyéb gyümölcsökben gazdag vidék, nem véletlen, hogy az itteni emberek már a Jézus idejében is kiszolgálták Júdeát. S ha az ember igazi panorámára vágyik, akkor menjen fel például Cipporiban (Sepphoris) az egykori őrtorony tetejére, nézzen szét, és hagyja magát elbűvölni! (Lesz még részünk ilyesmi élményekben, legyen ez a bemelegítő.)
A Cippori Nemzeti Park lenyűgöző ókori romokkal várja a látogatót, köztük a híres ,,galileai Mona Lisa” mozaikkal — amely képes meglátni az embert, bármerre is forgolódjék körülötte –, de még római színházzal és zsinagógával is. Régészeknek egyenesen kötelező erre járni: fedezzék fel maguknak a zsidó nagytanácsnak, a Szanhedrinnek az egykori székhelyét, a bizánci és római kori mozaikokat, és fejtsék meg a földalatti vízrendszer működését, jól elbíbelődhetnek ezekkel akár hónapokig is… Lesz idejük megkóstolni a szentjánoskenyeret is, ami talán még a súlycsökkentésben is segítheti őket. Cippori amúgy egyesek szerint Szűz Mária szüleinek, Joachimnak és Annának a városa (ezen az úton is el lehet indulni), sokáig pedig Galilea fővárosa is volt.
A második nap egyik legfontosabb felfedezése Akko volt számomra: ez a több mint mint négyezer éve lakott város, amely a keresztes hadjáratok idején, különösen 1104 és 1291 között a lovagrendek egyik legfontosabb központja volt a Szentföldön. A városban jelentős erődítményeket, alagutakat és épületegyütteseket alakítottak ki a johanniták (vagy ispotályosok), a templomosok és a német lovagok, és ezek mára már az UNESCO Világörökség részét képezik. Viktor mondja, hogy ez a legtökéletesebben megmaradt keresztes vár a világon: a 13. századtól a 20. századig be volt temetve, majd 1921-ben kezdték el az ásatásokat. Egy csoda!
Haifa meg a tengerparti város tengerpart nélkül. Izrael harmadik legnagyobb városa, azt is mondják a ,,trióról” kissé viccesen, hogy míg Jeruzsálem imádkozik, Tel-Aviv bulizik, Haifa meg dolgozik. Itt létesült az ország első felsőfokú oktatási intézménye, vallási sokszínűsége pedig páratlan a térségben: zsidók, keresztények és muzulmánok békésen élnek együtt, sőt, még egy központ is szolgálja egymás jobb megismerését. A Bahái-kertet pedig a világ legszebb kertjét közé sorolják, méltán!
Jézus első csodatettének helyszíne, Kána kétségkívül fontos bibliai helyszín, gondoljunk csak a híres menyegzőre, ahol a vizet borrá változtatta. De valahogy nem annyira számottevő, hogy hosszasan időzzünk itt, úgyhogy haladjunk tovább! Názáret az angyali üdvözlet városa, a legnagyobb arab város: 60 százalékban muzulmánok, 40 százalékban keresztények lakják, több mint 70 ezren. Legfontosabb látványossága az Angyali üdvözlet bazilika, amely 1967-ben épült Szűz Mária feltételezett házára. Moldován István (mozaikos) magyar Mária-ábrázolásánál ezúttal is elidőztünk, és közben Mária szerepén elmélkedtünk, ki-ki akár csendben, magában is, és egy következtetésféle: mindenki úgy tud vele azonosulni, ahogyan önmagát ismeri.
Estére jutva aztán, miközben hazafelé tartottunk a szállásunkhoz, a kibuchoz, valami óriásira nőtt Hold ,,vezetett” bennünket. Fel-felbukkant a hegy mögül, eleinte csak a fél oldalát mutatta, majd eltűnt, aztán meg a teljes arcát elénk tárta. Fényképezni nem igazán tudtuk a buszból, de ez sem baj! (Nem árt, ha vannak olyan pillanatok is, amelyeket csak a gondolatainkban viszünk haza, akkor talán jobban a szívünkbe vésődnek…)
Galileában vagyunk továbbra is, ahol hamarosan jó mélyen fogunk aludni — főleg, hogy 200 méterre vagyunk a tengerszint alatt –, és holnap újabb nagyszerű élményekben lesz részünk. Addig is: jó éjszakát mindenkinek és sálom!
Ferencz Zsolt
