Ferencz Zsolt újságíró – akinek hangját a Kolozsvári Rádió hullámai révén is ismerhetik, de beszélgetést is közöltünk vele, illetve međugorjei zarándoknaplóját is olvashatták – másodjára vágott neki a szentföldi utazásnak. A különleges utazása mozzanataiba mi is betekintést nyerhetünk az elkövetkező napokban.
Miközben Cæsareából a Genezáreti-tó vidékére tartunk, immár sötétedés után, lámpákkal is ,,egyensúlyozva”, élmények és érzések kavarognak bennem, meg néhány kérdés is. Mert azt tudom, hogy tartalmas és mozgalmas lesz az előttünk álló hét, Attilát és Viktort ismerve ehhez nem is fér kétség — de vajon lesz-e elég idő és akarat arra, hogy egyenként is megtaláljuk a saját kapcsolódásainkat a látottakhoz és a megtapasztaltakhoz, esetleg egymáshoz? Készen állok-e arra, hogy ezek a dolgok a sajátommá váljanak? Attilát idézve, ne a Jézus lábnyomát keressük, hogy abba belelépjünk, hanem azt, hogy tanítványként kerüljünk be a csoportba: érezzük meg a döntéseink felelősségét, mindazt, ami felemel és ami teljesebbé tudja tenni az életünket!
Ötvennyolcan jöttünk ezúttal a Szentföldre — Kézdivásárhelytől Nagyváradig és Szatmárnémetiig, természetesen Kolozsvárról és környékéről is –, és az első nap után úgy érzem: jó (lesz) nekünk itt lenni! Életre szóló élményekben volt részem négy évvel ezelőtt is, amikor először jártam Izraelben, azóta is szívesen idézem vissza az akkori élményeket. Most meg hálás vagyok, hogy ismét itt lehetek; várom az újabb isteni villanásokat, amelyekben részem lehet, rábízva magamat, magunkat a vezetőinkre és a jó Istenre.
Ha egy személyes kérést fogalmaznék meg, akkor az valamilyen formában az emberekben való bizodalomhoz kapcsolódna: annyi minden történik a világban, ami lépten-nyomon megingatja a hitünket, a reményünket… De jó lenne igaz hittel, gyermekszívvel kapcsolódni, megbízni és megszolgálni a bizalmat…
Jó emberek persze itt is vannak. Az idegenvezetőnket méltán hasonlítottak már a legendának számító idegenvezetőhöz, Simon Segalihoz. Szalai Viktor 19 éve él Izraelben, és 26 éve foglalkozik idegenvezetéssel — az egész úgy kezdődött, hogy egy napon ment az utcán valakivel, aki ismert egy másik embert, és aztán tőle kapta az első megbízását, még anno Budapesten. Amikor négy évvel ezelőtt megismertem, világutazó mókamesternek, nagy tudású idegenvezetőnek neveztem, és ez mit sem változott! Úgy alakult, hogy az elmúlt két és fél évben, a különböző nehéz helyzetek miatt nem vezetett csoportot Izraelben, Magyarország volt inkább a főhadiszállása, de közben a világ számos pontjára vitt csoportokat — köztük Kanadába, Norvégiába, Kínába, Vietnámba, Kambodzsába és még sorolhatnám. Balázs Attila tordaszentlászlói lelkipásztorral remekül kiegészítik egymást továbbra is, onnan folytatják, ahol egykor abbamaradt.
A sofőrünk, Aiham jó barátja Viktornak, többször dolgoztak már együtt. Ő muzulmán és kevésbé vallásos, a cég pedig kezdetben az édesapjáé volt. Érdekesség még, hogy a családjával együtt Izrael-pártiak, a hadsereggel is együttműködnek időnként.
Hosszú nap volt, korán keltünk, keveset aludtunk, de megérte. Tényleg jó itt lenni, estére jutva meg már egy kibucban vagyunk, a Genezáreti-tó partján, lefekvéshez készülődve. Izrael vibráló, tengerparti metropolisza és gazdasági-kulturális központja, Tel-Aviv-Jaffa (Jaffó) volt ma az egyik helyszín, és mellénk szegődött Jónás, ,,a kisdobos”, meg Péter, az engedelmes, de még Hertzl Tivadar, a zsidó állam megálmodója is, majd Cæsareában folytattuk utunkat.
A kövek és a romok között haladva, és persze a tenger ölelésében ismét volt idő elgondolkodni Nagy Heródes megvalósításain, aki jól működő országot akart, és ezt sikerült is megvalósítania. Valami azt súgja, hogy hallunk még róla, dicső tettei mellett arról is, ami miatt kevésbé rajongunk érte. Cæsareában egyébként 2023-ban tárták fel azt a börtönt, ahol Pál apostol is raboskodott, mielőtt Rómába indult volna. Itt is jártunk, sötét volt és kevésbé szívderítő.
És az időjárás? Az szinte nyárias! Az otthoni mínuszok után 20 fok közeli hőmérsékletek vannak Izraelben, helyenként akár azt is meghaladva — Jaffóban például kedvünkre élvezhettük a jótékony napsugarakat. Furcsa, hogy közben mégis tél van, a különböző nevezetességek látogatási ideje is ehhez igazodik.
A háborús állapotok ellenére az emberek továbbra is teszik a dolgukat, helytállnak, dolgoznak, élnek, szeretnek. Izrael pedig erőteljes építkezésben van; már-már olyan érzése támadhat a látogatónak, mintha egyszerre fejlesztenének mindent… Jeruzsálembem például három villamosvonalat és további ,,leágazásokat” építenek, és az országban járva-kelve is látszanak a fejlesztések szándékának nyomai; de hogy a problémák megoldódnak-e, az építkezések befejeződnek-e egyhamar (esetleg még az októberi választások előtt?), azt csak a fennvaló tudja…
Holnap folytatjuk, addig pedig beszéljenek a képek!
Ferencz Zsolt
