Hálaadó szentmisével és Te Deummal ért véget január 29-én, csütörtökön a csíksomlyói kegytemplomban a gyulafehérvári főegyházmegye kántorai számára szervezett lelkigyakorlatos továbbképző. A szentmisét Kovács Gergely érsek celebrálta. A program az egyházzenei bizottság szervezésében az érsekség jelentős támogatásával valósult meg.
Hétfőn, január 26-án Farkas László, a zenei bizottság újonnan megbízott titkárának köszöntésével vette kezdetét az idei találkozó, amelyet bűnbánati cselekmény és szentgyónás követett. A 18 órakor kezdődő, Kerekes László segédpüspök által celebrált szentmise bevezetőjében köszöntötte a jelen lévő közel száz kántort, majd bemutatta a Veni Sancte szentmisét. Elmélkedésében a keresztség évének lényegét emelte ki, emlékeztetve a jelenlévőket a keresztség által kapott kegyelmekre, illetve a felelősségre, amellyel ezekért tartozunk a Teremtőnek. Felhívta a résztvevők figyelmét a közösségben, annak építésében, valamint a liturgiában betöltött szerepük méltó megélésének fontosságára is.
A továbbképző lelki vezetője László Attila, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosa, a kolozs-dobokai kerület főesperese volt. Módszeresen és saját élettapasztalatából vett példákkal, hitelesen mélyítette el mondandóját mindhárom nap elmélkedései során. A jelenlévők számára nem csak felemelő pillanatokat szerzett, hanem mélyen elgondolkodtatta szülőfalujának, Csíkpálfalva egykori kántorának, a néhai Antal Györgynek a hiteles életpéldájával, maradandó életművével, buzgó hitéletével, sok éven átívelő lelkiismeretes szolgálatának gyakori felidézésével. Jóleső érzés megtapasztalni, hogy aktív évei után még évekkel/évtizedekkel is élő az emlékezete, az iránta való tisztelet, és követendő példaként szolgálhat kántornak, papnak egyaránt.
Idén a szakmai előadó Potyó István, a kolozsvári Szent Mihály-templom kántor-karnagya, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Zeneművészeti Karának oktatója, valamint Márton Szabolcs egyházzenész, karnagy volt, aki 2023-tól a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián a gregorián és paleográfia tantárgyak oktatója, a marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Zenei Tanszékének óraadó tanára, 2024-től pedig az intézmény egyetemi adjunktusa.
Potyó István doktori kutatásainak egyik témáját, Ruzitska György (Bécs, 1786–1869, Kolozsvár) zeneszerző, zongoraművész és zenepedagógus fordulatokban gazdag életét, értékes munkásságát ismertette igen részletesen. Továbbá a kolozsvári Szentháromság-templom (piarista) zenei hagyatékát is bemutatta, kiemelve az itt karnagyi-kántori szolgálatot teljesítők értékmentő munkásságát, aprólékos dokumentáló fáradozásait is. Ugyanakkor ismertette a Kolozsvár egyházzenei életében igen fontos mérföldkövet jelentő, kétévente megszervezett Egyházzenei Biennálét. A készülőfélben lévő Magyar Keresztény Egyházzenei Atlasz itteni adatokkal való „gazdagítására” is biztatta a jelenlévőket. Az elméleti előadások mellett gazdag audíciós anyaggal is szolgált, és több kórusművet is betanított a „kántor-kórusnak”, amelyet a liturgikus alkalmakkor és a záró szentmisén el is énekeltünk vezényletével.
Márton Szabolcs szintén a doktori értekezésének anyagából nyújtott igen értékes ismertetőt Az énekelt liturgia hagyományának történeti és funkcionális dimenziói címmel. Majd ezt elmélyítette az Erdély egyházzenei öröksége a kéziratos források tükrében című előadásának keretében. Itt a kolozsvári, alvinci, brassói, gyergyói, udvarhelyi graduálékat, a medgyesi szekvencionálét és a Kájoni-graduálét ismertette szakszerűen, de az úgynevezett fragmentumokat (kézirattöredékeket) is bemutatta, gazdagon illusztrálva, részletes magyarázattal ellátva.
Karnagyi minőségben egy háromszólamú kódexátiratot (Vox Angeli), valamint két, szintén a bemutatott graduálékból megfejtett, gregorián tételt tanított be kiváló szakmai igénnyel a jelenlévőknek, amely tételeket szintén megszólaltattuk a szentmiséken.
Szerda este a kántorokkal és érdeklődő hallgatósággal megtelt kegytemplomban Steffen Markus Schlandt, a brassói Fekete templom orgonaművész-karnagya tartott színvonalas hangversenyt. Műsorán Giuseppe Torelli, Louis-Claude Daquin, Matthias Weckmann, Johann Sebastian Bach és César Franck művei szólaltak meg.
Csütörtökön a napi elmélkedés bevezetőjeként az elhunyt kántorkollégákra emlékezve imádkoztunk, majd egy kisebb létszámú kórussal Felix Mendelssohn Bartholdy Beati Mortui (Op. 15, no. 1) című művét énekeltük el Potyó István vezényletével.
A záró elmélkedés után, rövid kiscsoportos beszélgetést követően sor került a kiértékelőre, javaslatok, ajánlások, tanácsok meghallgatására is.
A déli 12 órakor kezdődő szentmisét celebráló Kovács Gergely érsek elöljáróban köszönetet mondott az egyházzenei bizottságnak, a továbbképzőn megjelent kántoroknak az értékes munkájukért, és kitartásra, lelkiismeretes szolgálattételük folytatására buzdította őket. A szentmise után a rendezvényt hathatósan támogató Hargita Megye Tanácsának elnöke, Bíró Barna Botond mondott rövid köszöntő/köszönő beszédet: „…a liturgikus ének nem dísz, hanem felemel, összerendez és segít kimondani, amit szavakkal talán soha nem tudnánk. Nehéz időkben fontos, hogy arra figyeljünk, ami belül megtart minket. A templomainkban és a felcsendülő énekben újra megtalálhatjuk azt a közös nyelvet, ami sokféle hangból egy szívet kovácsol. Hálás vagyok a megyei önkormányzat nevében, hogy támogathattuk a kántortovábbképzőt és ezt a fontos közösségi szolgálatot.”
A gyulafehérvári érsekség és Hargita Megye Tanácsának támogatása mellett további köszönettel tartozunk a Vámszer Géza Művészeti Népiskolának, a csíksomlyói ferences kolostornak, a Jakab Antal Tanulmányi Háznak, Péter György igazgatónak, Kádár János Győzőnek az önzetlen támogatásért, Isten áldását kérve mindannyiuk életére, munkájára.
Ha idei találkozónkat napjaink divatos kifejezésével kellene summáznunk, talán a legtalálóbban így hangzana: (nagy) profittal zártuk. Istennek legyen hála érte!
Fórika Balázs, egyházzenei bizottsági tag, kézdivásárhelyi kántor
