A memóriafejlesztés és a memória megtartása volt a témája a január 28-ikai, a Szent Mihály-plébánia hittantermében tartott Alzheimer Cafénak.
Az Alzheimer Café a demens betegek és ápolóik, családtagjaik találkozási helye, információt, támogatást és egy kis kikapcsolódást kíván a betegekkel foglalkozóknak nyújtani. Oázis, ahol találkozhatnak a hasonló cipőben járók, szakértőktől kaphatnak tanácsot, ötletet, tudást.
A kolozsvári Alzheimer Café a Romániai Máltai Szeretetszolgálat jóvoltából működik, a házigazda Andrásy Paula szociális munkás, a legutóbbi, január végi alkalommal Kozma Anna szociális munkás, szociálgerontológus és Miklósi Boglárka szociális munkás mutatott néhány, az idős, a memóriavesztéssel küszködő betegek esetében kipróbálható, emlékidéző praktikát Tóbiás Magdi ápoló közreműködésével.
,,Volt idő, amikor a reggel nem ébresztőhanggal, hanem a kávéfőző szuszogásával kezdődött. A mozdulatok tudták a dolgukat: a kilincs lenyomása, a cipőfűző rutinos hurka, a kabátzsebben kitapintott apró. Nem gondolkodtunk rajta, a test emlékezett helyettünk. Ezek a mindennapi élmények nem voltak különlegesek – épp ezért voltak fontosak. Belénk íródtak, mint egy láthatatlan koreográfia. Ha ma felidézzük őket, egy mozdulat, egy szag, egy ismerős hang elég, és máris ott vagyunk. Nem fiatalabbak, nem gondtalanabbak – csak ismerősek önmagunk számára. És ez néha bőven elég.” Ezekkel a gondolatokkal hívtak a szakemberek a szerda délutáni alkalomra, ahol eszközök és berögződött, a házimunkákhoz kapcsolódó tevékenységekkel hívták emlékidézésre a résztvevőket, akik örömmel kapcsolódtak a ,,játékba”, régi, gyerekkori emlékek, tevékenységek és az azokhoz használt eszközök arra adtak ötleteket, mi mindennel lehet a fakuló emlékezet ellenére örömteli érzelmi emlékeket idézni.
A felidézett házi tevékenységeket a gyengülés, leépülés során is őrzi a test emlékezete, ha az idős beteg szeretett kézimunkázni, szívesen vesz részt ilyen jellegű tevékenységben, ha énekelni, zenélni, táncolni szeretett, a dalok, dallamok okozhatnak örömet, megnyugvást a betegségtől meggyötört testnek és léleknek. A gondozó, családtag ilyenkor ismét mosolyt, örömet, a beteg régi arcát láthatja, ha csak egy kis ideig is, de a szeretett személy, családtag ápolása során érdemes minden apró lehetőséget megragadni, amíg a kíméletlen kór engedi.
Fotó: Andrásy Paula, Nagy Kata
