A kiskirbáj, ez a búcsú olyan ajándék az itteniek számára, ami Szent Ferencnek köszönhető – mondta az augusztus 5-én a kaplonyi Szent Antal-templom udvarán megtartott Porciunkula-búcsú szentbeszédében Guia Laurean Hugó OFM dési segédlelkész, majd hozzátette – fontos minden évben megünnepelni ezt a búcsút, mert eszünkbe juttatja az Isten országát, az önzetlenséget. Beszélt arról is, hogy fontos jelen lennünk a gyerekeink életében, s nem rábízni őket holmi „okoseszközökre”. Ne az nevelje őket a közösségi életre – fogalmazott. XVI. Benedek pápa gondolatára hivatkozott: Isten szemével látni azt jelenti, hogy testvérnek látom a mellettem lévőt és az egész teremtett világot, tehát közöm van hozzá! Fontos nekem, kell vele törődjek. Nem lehetek olyan, mint Káin, aki nem törődik a testvérével – magyarázta. Hozzátette: – Ne legyen olyan lelkületű ember ebben a faluban, akit, ha megkérdeznek, úgy válaszol: hát ki vagyok én neki, mit kell én tudjam, mi van a szomszédommal?
Ez az ünnep a békéről is szól – tette hozzá. – Hogy akarjak békét kötni, a békéért imádkozzak. Hogy ne legyen közöttünk haragtartás. (…) Isten mindig nyitott velünk szemben, sosem zárkózik el tőlünk. Legyünk mi is nyitottak Istennel szemben. Az iskolában, a szünetben nem az a nagyok dolga, hogy a kicsiket elgáncsolják, feldobják, vagy a játszótéren, vagy a futballpályán. Hanem az a dolguk, hogy segítsék a fejlődésben. Segítsék a növekedésben – fordította le az elhangzottakat a kiskirbáj fiatal részvevői számára.
Mond nekem valamit a mai az ünnep: helyén való az, hogy csodálkozzak. Helyén való az, hogy gyönyörködjek valamiben. Mert az ember, amiben gyönyörködik, ahhoz ragaszkodni fog – mondta. Ennek jegyében mindenkit arra bátorított: – Kötődjünk, ragaszkodjunk a kiskirbájhoz. Amely nem azért kiskirbáj, mert jelentéktelen, hanem azért, mert a kicsire hívja fel a figyelmet. Hogy vegyem észre a kicsit az életemben.
Forrás és fotó: Megyeri Tamás Róbert/Anziksz.com
