Szalézi Szent Ferenc a katolikus média védőszentje, akinek az emléknapját január 24-én ünnepli az egyház. Fontos katolikus reformátor volt, aki ékesszólásáról és a lelki életről szóló írásairól, például a Bevezetés az áhítatos életbe című művéről ismert.

A Katolikus Médiaszövetség minden évben megszervezi a Szalézi Szent Ferenc-napokat, amelyre a világ minden tájáról érkező újságírók gyűlnek össze, hogy elmélkedjenek a katolikus média és kommunikáció küldetéséről. Ahogy ezt megírtuk, XIV. Leó pápa üzenetet küldött a Francia Katolikus Médiaszövetségnek a 29. alkalommal megrendezett Szalézi Szent Ferenc-napjaira.

A mai világban, amelyet a megosztottság és a mesterséges intelligencia megjelenése jellemez, XIV. Leó pápa arra bátorította a katolikus médiában és kommunikációs területeken dolgozókat, hogy adjanak teret a szenvedő és a békéért tevékenykedő emberek történeteinek. „Arra buzdítalak benneteket, hogy legyetek a jó szavak magvetői, a megbékélést kereső bátor hangok erősítői a gyűlölködő és a fanatikus szívek lefegyverzésével”. „Szükségünk van olyan szavakra, amelyek begyógyítják az élet sebeit, olyan szavakra, amelyek közösségeket építenek ott, ahol az ellenségeskedés elválasztja az egyéneket és a népeket. Nemet kell mondanunk a szavak és a képek háborújára” – figyelmeztetett Leó pápa a katolikus médiában dolgozóknak küldött üzenetében.

Szalézi Ferenc Bonaventura 1567. augusztus 21-én született Franciaországban. Családja az ősi savoyai nemességhez tartozott és mélységesen ragaszkodott katolikus hitéhez. Ferenc a La Roche-i és az annecy-i kollégiumokba járt, majd 1562-től a jezsuitáknál tanult Párizsban. Mikor 1588 nyarán a vallásháborúk miatt Párizs környéke bizonytalanná vált, apja visszahívta Savoyába, majd Padovába küldte, ahol a család akarata iránti engedelmességből jogot tanult, személyes érdeklődésének kielégítésére pedig teológiát. 1591. szeptember 5-én elnyerte a jogi doktorátust, majd egy római és egy loretói zarándoklat után 1592 tavaszán visszatért Savoyába. Ekkor már szilárd volt elhatározása, hogy pap lesz, ezért visszautasította a házasságot, melyet családja előkészített számára. Nagybátyja, Szalézi Lajos kanonok segítette elhatározását. Ferencet 1593. december 18-án szentelték pappá. Először Thono vagy Chablais vidékének lelkipásztori ellátását bízták rá, egy olyan területét, amelyet erőszakkal térítettek kálvinista hitre. Ferenc kivette a részét a felekezetközi párbeszédből, nyilvános vitákat tartott és röpiratokat szerkesztett, amelyeket később Viták címen összefoglalt. Hatására sokan megtértek. A sikerek nyomán a püspök Ferencet kinevezte segédpüspökévé. 1602-ben püspökké választották. Ettől fogva Ferenc minden erejét a hegyvidéki püspökség lelkipásztori feladataira mozgósította. Személyre való tekintet nélkül szolgálatára állt a nemeseknek, a polgároknak és a parasztoknak, mindenkinek mindene lett. Kortársai teljes joggal látták benne a tettre kész, kötelességének élő püspök eszményképét.

Ferenc tervei között volt egy olyan kontemplatív női szerzetesrend alapítása, melynek nincs szigorú klauzúrája, s tagjai a felebaráti szeretetnek szentelik magukat. Chantal Szent Franciskával szoros barátságot ápolt, 1610-ben közösen alapították meg a vizitációs nővérek rendjét. A rendbe idős és beteg nők is beléphettek. A nővérek száma gyorsan növekedett, még Ferenc életében 12 kolostoruk jött létre. A nővérekkel való bensőséges kapcsolat Ferenc gondolkodását, belső életét misztikus irányba terelte. Gondolatait följegyezte, egységes tanítássá álltak össze. Művei: Bevezetés a lelkiéletbe, Filótea, Értekezés az istenszeretetről, Teotimus. Ez utóbbi könyv rövid idő alatt a lelki irodalom klasszikus írásává lett. Ferenc 1618-ban utazott utoljára Párizsba. Ez az út valóságos diadalmenet volt, oly nagy tiszteletadással vették körül. 1622-ben Ferenc kénytelen volt Savoya hercegét Avignonba kísérni. Közeli halálának sejtelmével indult útnak. December 27-én agyvérzést kapott, és másnap meghalt. Halála után életszentségének híre állandóan növekedett, írásai számtalan új kiadást értek meg. 1661. december 8-án boldoggá, 1665. április 19-én szentté avatták, majd 1877. november 16-án egyháztanítóvá nyilvánították. Ünnepét január 24-re, temetésének napjára tették. Mivel Szalézi Szent Ferenc nyomtatásban is terjesztette a hitet, korát megelőzve publikálta írásban is prédikációit, ezért vált az újságírók és írók védőszentjévé.

Szalézi Szent Ferenc

A kereszt

Azt a keresztet, ami most annyira
nyomja válladat,
mielőtt elküldte volna hozzád az Úr,
mindenható szemével megvizsgálta,
szerető irgalmával átmelegítette,
mindkét kezével méregette,
vajon nem nagyobb-e,
nem nehezebb-e a te számodra,
mint amennyit elbírsz?
Aztán megáldotta,
szent kegyelmével,
irgalmával megillatosította,
reád és bátorságodra tekintett
és így érkezik a mennyből a Kereszt,
mint Isten köszöntése, mint a te
Istened szeretetének irgalmas ajándéka.

Forrás: Vatikáni Rádió / Magyar Kurír / Magyar Katolikus Egyház / szepi.hu

Fotó: Vatican Media, Szaléziak