Urunk megkeresztelkedése ünnepén, ami egyúttal a karácsonyi időszak végét is jelzi, XIV. Leó pápa január 11-én, vasárnap délelőtt a Sixtus-kápolnában, folytatva Szent II. János Pál pápa 1981-ben megkezdett sorozatát, húsz kisgyermeket részesített az istengyermekség szentségében.
A szentmise kezdetén az egyház nevében befogadták a szüleik révén a keresztségüket kérő gyermekeket, majd az igeliturgiát követően a szentatya rövid homíliát tartott. Amikor az Úr belép a történelembe, nyitott és alázatos szívvel találkozik minden egyes ember életével. Szeretettel teli tekintetével keresi a mi tekintetünket, és párbeszédet folytat velünk, feltárva az üdvösség igéjét. Emberré válva Isten Fia mindenki számára meglepő lehetőséget kínál, egy új korszakot nyitva meg, amelyre még a próféták sem számítottak – kezdte beszédét Leó pápa.
A keresztség szentsége a mi testvéreinkké teszi őket
Keresztelő János azonnal felismeri ezt, amikor megkérdezi Jézustól: „Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelkedjek általad, és te jössz hozzám?” (Mt 3,14). Miként fény a sötétségben, az Úr ott jelenik meg, ahol a legkevésbé számítunk rá: ő a szent a bűnösök között, aki közöttünk akar lakni, anélkül, hogy távolságot venne tőlünk, ellenben teljesen átöleli mindazt, ami emberi. „Engedj” – válaszolja Jézus Jánosnak –, „mert illik nekünk minden igazságot betöltenünk” (15. vers). Milyen igazságot? – kérdezte a pápa. Isten igazságát, aki Jézus keresztségében megvalósítja megigazulásunkat: végtelen irgalmában az Atya igazzá tesz minket az ő Krisztusa, mindenki egyetlen Megváltója által. S hogyan történik ez? Az, akit János megkeresztel a Jordán folyóban, ezt a gesztust a halál és a feltámadás, a megbocsátás és a közösség új jelévé teszi. Íme a keresztség szentsége, amelyben gyermekeiteket ma részesítjük, minthogy Isten szereti őket, keresztényekké, a mi testvéreinkké teszi őket.
A gyermekek, akiket most karjaitokban tartotok, új teremtményekké alakulnak át. Ahogyan az életet tőletek, szüleitektől kapták, úgy most megkapják annak értelmét is, a hitet, hogy megéljék azt. Amikor egy dologról tudjuk, hogy az nélkülözhetetlenül jó, azonnal törekszünk is azt megadni azoknak, akiket szeretünk. Ki is hagyná közülünk ruha és élelem nélkül az újszülöttjét, arra várva, hogy majd felnőttként maga döntse el, hogyan öltözködjön és mit egyen? Így tehát, ha az étel és a ruházat szükséges az élethez, akkor a hit több mint szükséges, mert így Istennel az élet elnyeri az üdvösséget.
A keresztség adjon állandóságot a családot egyesítő szeretetnek
Isten gondviselő szeretete itt a földön a szülőkön, anyákon és apákon keresztül nyilvánul meg, akik hitet kértek gyermekeik számára. Természetesen eljön majd a nap, amikor nehéz lesz már őket karban tartani; és eljön az a nap is, amikor ők támogatják majd a szüleiket. A keresztség, amely az egyház egyetlen családjában egyesít minket, szenteljen meg minden családot minden időben, erőt és állandóságot adva a családot egyesítő szeretetnek. A keresztségi szertartás mozzanatai gyönyörű tanúságtételt adnak erről: a kút vize a Lélekben történő fürdő, amely megtisztít minden bűntől; a fehér ruha az új ruha, amelyet az Atyaisten ad nekünk országának örök ünneplésére; a húsvéti gyertyáról meggyújtott gyertya a feltámadt Krisztus fénye, amely megvilágítja utunkat. Kívánom, hogy örömmel folytassátok ezt az utat az éppen elkezdődött évben és egész életetekben, biztosak lehettek abban, hogy az Úr mindig elkíséri lépteiteket.
A homília után következett a keresztség szertartása a mindenszentek litániájával és a víz megáldásával, majd a szülők és keresztszülők megvallották hitüket a Szentháromságban, ellene mondtak a gonosznak. Ezután Leó pápa egymás után megkeresztelte mind a húsz kisgyermeket „az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevében”, felkenték őket a szent krizmával, megkapták a fehér ruhát és az égő gyertyát, ahogy Leó pápa említette a homíliában, majd következett a szentmise áldozati része.
Forrás: P. Vértesaljai László SJ/Vatican News
