A bálványimádás ma éppúgy kísért, mint régen
Ferenc pápa a nagy hőségre való tekintettel a VI. Pál aulában tartotta meg az általános kihallgatást és katekézisében a Tízparancsolat első kérésével foglalkozott: „Rajtam kívül ne legyen más istened!” (Kiv 20,3). A ma nagyon is időszerű parancsolat megtiltja bármiféle bálvány vagy istenképmás készítését. Ez az emberi haljam nem kímél sem hívőt, sem hitetlent. Éppen ezért kell feltenni a kérdést: Ki az én Istenem? A szeretet Szentháromság egy Istene, vagy pedig az én képem, a személyes sikerem képe? – kérdezte Ferenc pápa. A bálványimádás ugyanis nemcsak a pogányság hamis kultuszához kapcsolódik, hanem állandón megkísérti a hitet is, mert ahogy a katekizmus tanítja, valójában „azt isteníti, ami nem Isten”.
Azt imádom, ami az életem középpontjában áll
De mi is a bálványisten személyes síkon? – kérdezett tovább Ferenc pápa. Az, ami az életem középpontjában áll, amitől mindaz függ, amit teszek és amit gondolok. Éppen ezért kell figyelni arra, hogy mi is az életem középpontja. A Szentatya példaként hivatkozott egy Buenos-Airesi-i tapasztalatára, amikor egyik parkban vagy ötven tarokk-kártyás jövendőmondót látott és emberek ültek le hozzájuk. Ahelyett, hogy Istent imádták volna, aki a jövő gondviselő Ura, kártyajósokhoz fordultak, ami pedig egy modern bálványimádás.
A bálvány látomást jelent, amihez az ember görcsösen ragaszkodik
A Tízparancsolatból kiolvashatók a bálványimádás különféle fázisai: „Ne készíts magadnak faragott képet és semmiféle képmást, ne imádd ezeket és ne szolgálj nekik!” (Kiv 20,4-5). A bálvány szó, görögül eidolon, a látni igéből ered és olyasféle látomást jelent, amihez az ember görcsösen, szinte megszállottan ragaszkodik. A bálvány valójában önmagunk kivetítése tárgyakba vagy tervekbe, mai szóval projektekbe. Ilyenek a mai reklámok. Nem látom az autót valóságosan vagy a mobiltelefont vagy egyéb más felkínált bálványt, de a látvány-bálvány leköt és foglalkoztat és minden áron szeretném elérni és megszerezni.
A bálványok rituális kultuszt igényelnek, imádást követelnek
Ne borulj le a bálványok előtt! – kéri az Isten az emberektől. Márpedig a bálványok rituális kultuszt igényelnek, imádást követelnek. Mint régen, ma is áldozatot kérnek. Egykor ez gyermekáldozattal járt, ma a karrier miatt a gyermekekről való lemondás áldozatát mutatják be. A hiúság oltárán, ami a tükör, a szépség kéri ki a maga áldozatát. Aztán a hírnév kedvéért önmagunk ártatlanságát és hitelességét áldozzuk fel. A pénz meglopja az életünket, az élvezet magányba sodor, a gazdasági struktúrák pedig emberéleteket áldoznak fel, mind nagyobb haszon kedvéért. Elég csak a dolgozók elbocsátására gondolni, akik aztán munkanélkülivé válnak. Ezt teszi a pénz bálványa.
A bálványok jövőt ígérnek, de elveszik a jelent
Végül pedig a bálványok kikérik a szolgálatunkat, míg végül rabszolgájukká tesznek bennünket. Boldogságot ígérnek, de nem adják meg, életet kínálnak, de valójában elveszik azt. Isten ellenben nem kéri az életet, hanem odaajándékozza azt. Az igaz Isten nem ígér sikereket, ellenben megtanít szeretni. Isten nem kéri el gyermekeinket, ellenben odaadja nekünk saját egyszülött fiát. A bálványok jövőt ígérnek, de elveszik a jelent, míg az Isten a konkrét hétköznapi valóságban tanít és így vezet a jövő felé. Isten megfogható konkrét valósága áll szemben a bálványok szétfolyó állagával. Éppen ezért az igazi szeretet összeférhetetlen a bálványimádással. Mert a bálványok, vagyis a tárgyakhoz való ragaszkodásunk végül is a szülők, a gyermekek, a jegyesek, a család, vagyis a legszentebb dolgok megtagadását kérik tőlünk. Véssük jól a szívünkbe: a bálványok ellopják a szeretetet, vakká tesznek a szeretetre! Éppen ezért van szükség arra, hogy megszabaduljunk tőlük. Fogjuk meg tehát és dobjuk ki őket az ablakon! – kérte végül szerdai katekézisében Ferenc pápa.
Vértesaljai László/ Vatikáni Rádió
