† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Föllépett egy ember, akit Isten küldött: János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen: tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. Nem ő volt a világosság, ő csak azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
János tanúságot tett róla, amikor ezt hirdette: „Ő az, akiről mondtam, hogy utánam jön, de megelőz engem, mert előbb volt, mint én.” Hiszen mi mindannyian az ő teljességéből nyertünk kegyelemből kegyelmet. A törvényt ugyanis Mózes által kaptuk, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által valósult meg.
Istent soha senki nem látta, Isten Egyszülöttje, aki az Atya kebelén van, ő nyilatkoztatta ki.
Jn 1,1–18
Talán nincs ember, akinek ismeretlen lenne szent karácsony ünnepe, ha nem is tudja, ha nem is hiszi az ünnep lényegét, mégis csak „megüli”. Így aztán sokan gondolnak a karácsonyra mint a pihenés ünnepére, megint mások a család ünnepére, ismét mások az ajándékozás ünnepére, ki-ki maga eldöntheti, mit és hogyan ünnepel. A karácsony talán egyházi ünnepeink közül a leginkább ismert, és a fogyasztói társadalom által „megbecsült” ünnepek közé tartozik, megelőzve a húsvétot. Sok mindent köszönhetünk a fogyasztói társadalomnak, de talán azt az egyet nem, hogy ünnepeinket ledegradálta konzumista bohózattá, üzletté tette. Éppen ezért azok kiüresedtek és inkább hangulat- vagy élménykérdéssé váltak, nélkülözve a misztériumjelleget, amely szervesen kötődik Istenhez, a megváltáshoz, az örök élet kérdésköréhez. Ma már az ünnep – legyen szó bármilyen ünnepről is – csupán felszín, amely legtöbbször nélkülözi a lényeget, jelen esetben azt, akiről éppen szól, azaz Istent, az ő üdvözítő tervét vagy éppen a megváltás ajándékát. A mai élmény- és hangulatdömpingben kevesen tapasztalják meg akár karácsony, akár húsvét vagy bármely más egyházi ünnepi lényegét.
Ennek eklatáns példája a karácsonyi evangélium, amely nem ismeretlen, de mégis érthetetlen sokak számára, persze nem nyelvezete vagy teológiai mondanivalója miatt, hanem azért, mert ez nem hangulat vagy élmény kérdése, hanem olyan egzisztenciális valóság, amely nem csupán elgondolkodásra, hanem cselekvésre késztet bennünket. Az evangéliumot ízlelgetni kell, ehhez pedig a mai felszínes ember nem ért, mi több, nincs erre ideje a sok giccs, felszínesség és magamutogatás közepette. Mert amíg jelen esetben az ünnepi asztal, a feldíszített fenyő, a tömérdek ajándékhegy lefoglalja figyelmét és idejét – félreértés ne essék, fontosak ezek is –, addig nem marad ideje az ünnep lényegére.
Az evangéliumban a Logoszról hallunk, azaz Isten teremtő szaváról, amely héberül a dabar, latinul a verbum, görögül a logos, amely maga a világosság, az élet forrása. Minden a Logosz által lett, és nélküle semmi sem lett, ami létező (Jn 1,3). XVI. Benedek pápa szépen fogalmaz: „Emberré lett ő, aki az ember teremtője, hogy meghozza a világnak a békét. És ez a karácsony… Történelmi esemény és a szeretet misztériuma. Ennek felismeréséhez, befogadásához hitre és alázatra van szükség.” A mai napon talán érdemes volna a hit és az alázat szemével nézni az ünnepre. Mert éppen a hit és alázat az, amely segít, hogy megláthassuk és befogadhassuk a betlehemi Kisdedet, aki maga az öröktől fogva létező Logosz.
Olasz Béla
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/51–52-es számában.
