Szent Borbála ünnepén, december 4-én, csütörtökön, a Bécs belvárosában található Michaeler-templom – amely egyben a szalvatoriánusok plébániája és központja Ausztriában – jelentős eseménynek adott otthont. Német László SVD bíboros, belgrádi metropolita érsek két fiatal szalvatoriánus szerzetest szentelt diakónussá: Adrian Hafnert a temesvár-erzsébetvárosi plébániáról, Romániából és Jean-Luc Kapend Chiseng atyát a Kongói Demokratikus Köztársaságból.
Számos rendtárs, szalvatoriánus papok és nővérek, valamint családtagok, barátok és vendégek Ausztriából, külföldről, illetve Temesvárról imádkoztak és ünnepeltek együtt. A két jelöltet várhatóan jövőre szentelik pappá.
A szentmisén részt vett Gál Márton tartományfőnök, Barazsuly István temesvár-erzsébetvárosi plébános, Michael Tesha, Hubert Kranz és Charles Mushitu, valamint számos pap. A zenei szolgálatot Lenka Lennerova kántor és Manuel Schuen látta el a Sieber-orgonán. A temesvári egyházmegyéből a szentelésen jelen volt Nikola Lauš kanonok, temesvári püspöki irodaigazgató, aki a pontifikális szentmise és a diakónusszentelés ceremóniamestereként szolgált, továbbá Piry Radulov vingai és orczyfali plébános, Ionuc Hojda újmoldovai plébános, valamint Claudiu-Sergiu Călin egyházmegyei levéltáros (fotós). Koncelebrált továbbá a Steyler Misszionáriusok kongregációjának tartományfőnöke és az Osztrák Don Bosco Szalézi Kongregáció tartományfőnöke.
Szentbeszédében Német László bíboros azt a kérdést tette fel, vajon a világnak szüksége van-e ma is diakónusokra – és egyértelmű választ adott: igen! Hiszen a diakónusok nem (csupán) „leendő papok”, hanem egyházi szolgálatokat teljesítenek.
Emlékeztetett a szalvatoriánusok jelmondatára: „Készek vagyunk minden embernek szolgálni – bárhol, bármilyen módon, minden eszközzel, amelyet Krisztus szeretete sugall.” A szolgálat több, mint puszta szociális tevékenység: a szolgálat megélt szeretet. A bíboros különösen is kiemelte a nyitottságot, az empátiát és az éber szívet mint a diakónusi szolgálat ismertetőjegyeit. A diakónus hatékonysága nem a szakmai hozzáértésből fakad, hanem olyan tettekből, „amelyek forrása a szeretet”.
Homíliáját Német László bíboros egy modern képpel zárta: ahogyan egy okostelefonnak rendszeresen új energiára van szüksége, úgy a diakónusoknak és papoknak is lelki „feltöltöttségben” kell maradniuk – készen arra, amikor az Úr „személyesen kíván nekik üzenetet küldeni”.
A szentmise végén sor került a hagyományos csoportképekre az újonnan szentelt diakónusokkal, a bíborossal, valamint a családtagokkal és barátokkal. Végezetül az atyák agapéra hívták meg a jelenlévőket a szomszédos kolostor gyönyörű dísztermébe.
