Az MI (AI) ad vagy elvesz? – tehetjük fel a kérdést –, az idei őszi Csík kerületi ifjúsági lelkinap erre próbált választ adni a fiataloknak.
Mivel közkedvelt témáról volt szó, nagy kíváncsiságot ébresztett az ifjúságban, több mint száz fiatalt érdekelt, hogyan hat életünkre a mesterséges intelligencia, mit ad hozzá mindennapjainkhoz, és vajon vesz-e el tőlünk valamit, ami személyünk csorbításának veszélyét hordozza magában.
Ez alkalommal is a csíkszeredai Szent Ágoston-plébánia adott otthont a találkozónak, reggel közös énekléssel hangolódott a csapat: „Nyisd ki a szemem, hogy lássam, ami szép. Körülölel ragyogás, dicsfény. Mert Isten műve minden földi lény, Érzem jóságát, s szívem újra él” – csendült fel. Közös énekléssel készítették lelküket a tanításra/előadásra, amelyet Forró Roland csík-kerületi ifjúsági lelkész tartott az MI etikus használatáról a katolikus egyház tanítása alpján. A Szentszék 2025. januárjában kiadott egy dokumentumot az MI-val kapcsolatban Antiqua et nova címmel, amely az előadás alapvető gerincét képezte. Roli atya kiemelte, a katolikus tanítás szerint mi teszi egyedülállóvá az embert, melyek a fontos jellemzői: Isten képére és hasonlatosságára teremtett személy, aki szabad és nyitott a szeretetre, ebben a szabadságban öntudatra ébred, vagyis belső élete, világa van, amely összetett, kreatív, esendő és reménnyel teli. Összefoglalva az ember nyitott Istenre és az örökkévalóságra. Ezzel szemben az MI: funkcionális, módszertani és statisztikai; mintázatfelismerésen alapuló rendszerek, amelyek nem rendelkeznek testtel, tudattal, lelkiélettel vagy erkölcsi felelősséggel, vagyis összefoglalva egy zárt rendszer.
Etikátlan, amikor személyként terkintenek az MI-ra, attól kérnek segítséget, akár lelki problémával kapcsolatban is. Mivel nem empatikus, nincs lelkiismerete, nem tud felelős és erkölcsös válaszokat adni. Fontos, hogy a legkritikusabb helyzetekben az ember kell döntsön, nem a gép. Az emberi személyt mindig minőségileg nagyobb tisztelet illeti meg, mint az algoritmust.
A másik fontos veszély a transzhumanizmus, amely a posztmodern kor vallásaként jelenik meg. Ez a halált pusztán technikai problémának tekinti, azért az ember testét kell megváltoztatni vagy a tudatát felhőbe feltölteni, majd onnan letölteni, és kész is van az örök élet.
Végkicsengésként azt fogalmazódott meg, hogy katolikusként nyitottnak kell lenni az újra, de mindig az evangélium fényében kell azt megítélni: az MI értékes eszköz, de sohasem helyettesítheti az az ember méltóságát, mert az ember szívében szabad és felelős teremtmény! Az MI rengeteg áldást hozhat az élet számos területén, ha bölcsen a közjó szolgálatába állítjuk, hiszen önmagában se nem rossz, se nem jó, mindig a felhasználásától függ!
Mindezek elmélyítésében a fiataloknak csoportokba szerveződve forgószínpad jellegű állomások mentén lehetőségük volt több nézőpontból is körbejárni a témát. A csapadinamikai játék során – amelyet egy lepedő segítségével valósítottak meg – a résztvevők különböző kérdésekre válaszolhattak. A feladat nemcsak az együttműködést erősítette, hanem az ember esendőségére is rávilágított: arra, hogy mindannyian hibázhatunk. Ugyanakkor a játék hangsúlyt helyezett arra is, hogy a hibák után mindig ott van a lehetőség a felállásra, a tanulásra és az újrakezdésre.
Játék az ember és a mesterséges intelligencia világáról — amelyet az Alszik a város társasjáték inspirálta — a résztvevőknek ezúttal fel kellett fedniük, ki közöttük az MI, amely kezdte átvenni a hatalmat, a munkahelyeket, és megzavarta az emberek elméjét. A játék lényege az együttműködés: össze kellett hangolniuk döntéseiket, tudásukat és stratégiáikat, hogy közösen le tudják győzni az MI-t.
Két alkotás elkészítése — az elsőben a résztvevők megjelenítették, hogyan képzelik el a mesterséges intelligenciát, a másodikban pedig azt, hogy mit jelent számukra az emberi méltóság – „Isten saját képére teremtett engem”. A két mű összehasonlítása rávilágít a technológia és az ember közötti különbségekre, valamint arra, hogy az MI hasznos eszköz lehet, de az ember egyediségét, szabadságát és mélységét semmi sem helyettesítheti. Szétválogatós kvíz is volt: különféle festményeket, gondolatokat és idézeteket kellett különválogatni olyanokat, amelyeket személyek, illetve a mesterséges intelligencia hozott létre. Rá kellett jönniük, ki által szerkesztett, majd ennek megfelelően csoportosították. Mindez rávilágít arra, mennyire felismerhető – vagy épp megtévesztő – az MI és az ember gondolkodásmódja. A játékok után ebédszünet következett. Később a csoportok beszámoltak arról, milyen élményekkel gazdagodtak a nap folyamán, mit visznek magukkal.
Végezetül a programot az Úr Jézus szentségi jelenlétében zárták a résztvevők, hálát adva azért, hogy emberi mivoltuknak köszönhetően a szívük felismeri azt a titkot, amelyben Isten jelenvalóvá válik. Emberi természetünkből fakadóan, Isten teremtményeiként, nem pedig egy adatbázis gépies működése révén – érzelem és tudat nélkül.
Székely Anett
Fotó: Albert Zsombor
