A töviskoszorús megfeszített Jézus nyitott oldalsebéből piros vérfolyam árad Szent Ágoston szívébe. Egy freskótöredék szívet megérintő üzenetét fejti s osztja meg Vértesaljai László SJ jegyzete.
Szent Ágoston freskótöredéke előtt állok meg Foligno Trinci palotájának képtárában. Múlt vasárnap Loretóban miséztem a környék magyarjainak és hazatérőben benéztem abba a kedves városba, ahol Assisi Szent Ferenc számára minden elkezdődött. A régi székesegyház sarkán kezdte árulni 1206-ban apja kelméit, hogy felépíthesse a düledező San Damiano templomot.
Időnként jó megállni a kezdetek helyén, ahogy aznap reggel a loretói bazilika őrizte názáreti szent házban – ahol maga a megváltásunk elkezdődött – időztem el egy rózsafüzér erejéig, aztán benéztem a szomszédos Trinci palotába, ahol rám köszöntek az 1300-as és 1400-as évek.
A nagy gonddal ápolt palota hívő és művelt városvezetők emlékét őrzi: a tanácsterem, a kápolna, a dolgozószoba-könyvtár kerek keresztény világképről, hitről és tudásról tanúskodik. A sok csodálnivaló való kép közt messziről kinéz magának engem egy szép freskó, erővel magához vonz és ha csak ezért jöttem be Folignóba, már csak ez is főnyeremény! Hagyom, hogy megérintsen.
Szent Ágostont látom, aki éppen a keresztrefeszített Urát szemléli. A feszület alatt könyvek és püspöksüveg: most nem teológus, sem püspök, csak egy kontempláló keresztény. Arcát szemlélem hosszan: szép és okos, érett férfiarc, akiben mély tudás rejtezik, de a legfőbb ismerete, hogy az a megfeszített maga a bölcsesség. Ide, kettejük egymást értéséhez már nem kellenek szavak, elég megnyitni a szívet és megmaradni sokáig és hosszasan ebben az egymásban-létben.
A freskó üzen is a hippói mester egy gondolatával: Vulnerasti cor meum, Domine Jesu! Megsebezted a szívemet, Uram, Jézusom! A festő, az umbriai Nicolò di Liberatore, melléknevén Alunno (1430-1502) valójában ezt az üzenetet festi meg, ahogy a töviskoszorús megfeszített nyitott oldalsebéből piros vérfolyam árad Ágoston szívébe. Ez valóban az a „Cor ad cor loquitur, a szív szól a szívnek” gondolat, amit Szalézi Szent Ferenc írt le és Szent John Henry Newman bíboros tett jelmondatává, de amit Szent Ágoston maga élt és ebből megélt, több mint ezer évvel előttük.
Ágoston ebben a vonzásban él, szívének-lelkének devotio-ja – valóban a szíven talált ember mozgását mutatja –, mert egész lénye megmozdul ura és megváltója felé. Arcán nyoma sincs nyugtalanságnak, mert odaadta már magát Urának, aki magának teremtette őt, ezért nyugszik meg benne a szíve. A freskót a Trinci palota képtárának a falán látom, de olvasom, a Foligno szélén épített, egykori Szent Erzsébet női monostor kápolnájának falát ékítette: 1400-as évek közepe, a Quattrocento telje, kontemplatív nővérek imádkoznak a kép előtt, térdelnek és a Szent Püspököt szemlélve lassanként, megsebzett szívvel beszélgetni kezdenek az Úr szívével: Cor ad cor loquitur…
Vértesaljai László SJ
Forrás és fotó: Vatican News
