„A szegények jubileuma nem egy szociális akció, hanem lelki találkozás” – fogalmazott Kovács Gergely érsek ünnepi homíliájában a szegények jubileuma alkalmából, amelyet november 11-én Csíksomlyón tartottak. A kegytemplomban celebrált szentmisét követően az érsek a Jakab Antal Ház éttermében együtt ebédelt a nélkülözőkkel és azon hívekkel, akik a rászorulók támaszai kívánnak lenni imával, jó szóval, cselekedettel, támogatással. Azokkal, akik sorsközösséget vállalnak a nélkülözőkkel.
Ferenc pápa kilenc évvel ezelőtt alapította meg a szegények világnapját azzal a szándékkal, hogy „a keresztény közösségek világszerte egyre inkább és mind jobban Krisztus szeretetének konkrét jeleivé váljanak a legkisebbek és a leginkább rászorulók iránt”. Ebben a szellemben november 11-én, Szent Márton napján, a világegyházhoz csatlakozva a főegyházmegye is megtartotta központi, kiemelkedő eseményét Csíksomlyón, amelynek megszervezését a Gyulafehérvári Caritas végezte.
A Caritas a főegyházmegye kinyújtott keze
Bíró István ferences sajtóreferens kérdésére az ünnepségen Kovács Gergely érsek elmondta, hogy „hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy vannak szegények, akik rászorulnak, akik kapnak, és vannak, akik adnak. De igazából mindannyian szegények vagyunk, hogyha a jó Istennel való viszonyunkat nézzük. A szegénységben ott van az egymásra utaltság. Egy közösségben mindig oda kell figyelnünk egymásra.” Mindannyian tudunk adni valamit: időt, figyelmet, egy jó szót, egy mosolyt. „Kapcsolatokat építünk, egy közösség ettől lesz erős” – fogalmazott az érsek. Meglátása szerint a Caritas a főegyházmegye kinyújtott keze, amelyik a rászorulókon, a legszegényebbeken, a szükséget szenvedőkön segít. Mindannyian rászorulunk valamire, mutatott rá a főpásztor. A legnagyobb kihívás napjainkban elmondása szerint az, hogy időt szakítsunk, odafigyeljünk, mert talán már „a szívünk sem annyira érzékeny, hogy észrevegyük a közvetlen közelünkben lévő kihívást, problémát, bajt, nehézséget, amin talán tudnánk segíteni.”
Kovács Gergely érsek ünnepi homíliájában arra hívta fel a figyelmet, hogy a szegények jubileuma nem pusztán a rászorulók ünnepe, hanem mindannyiunké. Mint mondta, „ha a jó Isten gazdagságára, mérhetetlen szeretetére és irgalmasságára tekintünk, akkor bizony szegények vagyunk. Mindannyian rászorulunk Isten irgalmára és egymás szeretetére. A mai nap tehát nem a megkülönböztetésről szól, hogy ki a szegény, ki nem szegény, hanem a találkozásról; nem arról, hogy valaki ad és más kap, hanem arról, hogy mindannyian testvérek vagyunk, akik Isten szeretetéből élünk.”
Az érsek hangsúlyozta, hogy a szegények jubileuma nem egyszerű szociális akció, hanem lelki esemény. Meghívás arra, hogy újra felfedezzük az irgalmasságot, hogy észrevegyük egymás fájdalmát, és megosszuk azt, amink van. Az evangéliumi szakaszra utalva emlékeztetett: Jézus az utolsó ítéletkor nem a nagy tetteket fogja számonkérni, hanem a legapróbb, mindennapi gesztusokat – „éheztem, és ennem adtatok; szomjaztam, és innom adtatok” –, mert ezekben maga Krisztus rejtőzik el.
Szent Márton példája: a keresztény élet összefoglalása
A homíliában különös hangsúlyt kapott Tours-i Szent Márton alakja, akinek életpéldája az evangélium cselekvő megélésének mintája. A jól ismert történet szerint, amikor fiatal katonaként találkozott egy didergő koldussal, kettévágta köpenyét és egyik felét nekiadta – s aznap éjjel álmában Krisztust látta, amint épp ezt a köpenyt viseli. Az érsek rámutatott: Szent Márton még hittanulóként, a keresztségre készülve osztotta meg azt, amije volt. Ebbe a gesztusba bele van sűrítve a keresztény élet – fogalmazott. „A mai ünnep arra hív bennünket, hogy saját magunkban fedezzük fel a Szent Márton-i lelkületet. Mi is legyünk képesek meglátni Krisztust a másik emberben.”
A homília végén az érsek arra buzdított, hogy a szegények jubileuma ne csupán egy jótékony alkalom legyen, hanem a megtérés, az önvizsgálat és a megújulás ideje. Tours-i Szent Márton példája emlékeztet arra, hogy a szeretet, a testvériség és a megosztás az, ami valóban ünneppé teszi a jubileumot.
A szegények jubileuma ugyanakkor azok ünnepe is, akik a mindennapokban vállalnak sorsközösséget a nélkülözőkkel. A gyergyószentmiklósi idős nappali foglalkoztatóközpontban sokan találnak újra közösségre és elfogadásra. A foglalkozásokat vezető Szirják Lujza Bíró István kérdésére elmondta, hogy a központ látogatóinak többsége özvegy, vagy távol élnek a gyerekei. A legnagyobb szükségük az egymásra figyelésre van. Mindennap közös imával és énekléssel kezdik a napot, majd beszélgetések, kézműves foglalkozások, kirándulások vagy ünnepi készülődések követik egymást. „Az igény szüli a programot – jó, hogy vannak keretek, de mindig az számít, mire van éppen szükség” – mondja.
A központot látogató idősek szavai is megerősítik, mennyire sokat jelent számukra ez a közösség. György Magdolna arról beszél, hogy egyedül él, és a foglalkoztatóban talált társaságot, örömöt, játékot és imádságot. Péter Gizella elmondása szerint olyan lelki segítséget kap, amit nehéz szavakba önteni.
A Gyulafehérvári Caritas, amely idén ünnepli fennállásának 35. évfordulóját, hasonló tapasztalatokról számol be. A szervezet mára a segélyosztásokból kinőve személyes törődést, otthoni gondozást és bentlakásos ellátást kínál, ahol erre szükség van. Péter György, a szociomedikális ágazat igazgatója Bíró Istvánnak elmondta: bár az új intézményekkel gyarapszik a gondozottak száma, de ez nem azt jelenti, hogy a szükség nőtt, hanem csak több szükségre tudtak válaszolni. Miközben sokan a szegénységet anyagi hiányként értelmezik, a Caritas munkatársai nap mint nap tapasztalják, hogy a legnagyobb hiány valójában az emberi kapcsolatokban van.
Péter György arra is rámutatott, hogy a segítés öröme nemcsak azoké, akik támogatást kapnak, hanem azoké is, akik adni tudnak. Egy asszony példáját idézte fel, aki arról mesélt, hogy a lányával együtt havonta néhány száz lejt utal a Caritas meleg ebéd programjára, és ez neki is lelki feltöltődést jelent: tudja, hogy valakinek jobb lett a napja az ő hozzájárulása révén.
A szegények jubileuma arra emlékeztet, hogy a közösség nem a bőségben, hanem a megosztásban születik. Tours-i Szent Márton példája ma is arra hív, hogy vegyük észre Krisztust a másik emberben, és fedezzük fel újra, hogy a hétköznapi gesztusok és tettek révén tudjuk megvalósítani a szeretetet.
Az összeállításban közreműködött: Bodó Márta, Molnár-Gál Katalin, Szász István Szilárd. Az interjúkat készítette: Bíró István.
