
Szent Rafał Kalinowski
Rafał Józef Kalinowski néven született 1835. szeptember 1-jén nemesi családban Vilniusban, amely ekkor Oroszországhoz tartozott. Édesanyja néhány hónappal a fiú születése után meghalt, így ő és bátyja, Victor anya nélkül maradtak. Apja ezután a kor szokásai szerint feleségül vette elhunyt neje húgát, majd miután ismét özvegy maradt, harmadjára is megnősült, hogy öt gyermeke ne legyen árva. Rafał Kalinowski 8 éves korától a vilnai nemesi intézetben tanult, majd mezőgazdasági középiskolába járt.
Az oroszok szigorúan korlátozták a továbbtanulási lehetőségeket, ezért 1853-ban bevonult a cári orosz hadseregbe, és felvételt nyert a Nyikolajevi Mérnöki Akadémiára. A hadsereg 1856-ban hadnaggyá léptette elő. 1857-ben docensként tanított matematikát, 1858 és 1860 között pedig mérnökként segítette az Odessza–Kijev–Kurszk-vasútvonal tervezését. 1862-ben századossá léptették elő, és Brestbe (a mai Fehéroroszországba) helyezték, de ő továbbra is szimpatizált a lengyelekkel. Ezért 1863-ban kilépett az Orosz Császári Hadseregből, hogy hadügyminiszterként szolgáljon a januári felkelés során, amely a lengyel–litván nemzetközösség lojális tagjainak lázadása volt a Vilnius régióban. Elhatározta, hogy soha nem ítél halálra senkit, és nem végez ki foglyokat. Hamarosan fogságba esett. 1864. március 24-én az orosz hatóságok letartóztatták Kalinowskit, és júniusban kivégzőosztag által halálra ítélték. Családja közbelépett, és az oroszok, attól tartva, hogy lengyel alattvalóik politikai mártírként tisztelik majd, a büntetést 10 év katorgára, szibériai munkatáborra változtatták. Kényszerítették, hogy gyalog tegye meg a kilenc hónapos utat az sóbányákhoz. Nagyon kevesen élték túl a kényszermenetet, de Rafałt hite életben tartotta, és a foglyok szellemi vezetőjévé vált.
Három évvel Usolyeba érkezése után Kalinowski Irkutszkba költözött. 1871/1872-ben meteorológiai kutatásokat végzett az Orosz Földrajzi Társaság szibériai részlegének megbízásából. Részt vett Benedykt Dybowski kutatóexpedíciójában is, amely a Bajkál-tó partján fekvő Kultukba vezetett. A hatóságok 1873-ban feloldották szibériai száműzetését, de Litvániából is kiutasították; ezután Párizsba költözött.
Kalinowski 1874-ben visszatért Varsóba, ahol a 16 éves August Czartoryski herceg tanítómestere lett. A herceget 1876-ban tuberkulózissal diagnosztizálták, és Kalinowski elkísérte őt különböző gyógyüdülőhelyekre Franciaországban, Svájcban, Olaszországban és Lengyelországban. Kalinowski nagy hatással volt a fiatalemberre, aki később pap lett, és 2004-ben II. János Pál pápa boldoggá avatta.
Később Kalinowski úgy döntött, hogy Brest városába utazik, ahol vasárnapi iskolát alapított a brest-litovszki erődben, ahol kapitányként szolgált. Egyre inkább tudatára ébredt az egyház és szülőhazája, Lengyelország állami üldözésének.
1877-ben Kalinowski felvételt nyert a linzi karmelita kolostorba. Kalinowskit 1882-ben Czerna városában szentelték pappá, 1883-ban pedig a czernai kolostor priorja lett. Kalinowski több kolostort alapított Lengyelországban és Ukrajnában, amelyek közül a legjelentősebb a lengyelországi Wadowicéban volt, ahol priorrá is megválasztották. 1884-ben Przemyślben, 1888-ban pedig Lvovban alapított kolostort a sarutlan karmelita nővéreknek.
1892 és 1907 között Kalinowski Theresa Marchocka, egy 17. századi karmelita nővér életének és munkásságának dokumentálásával foglalkozott, hogy elősegítse boldoggá avatását. Katolikus és orosz ortodox hívők neves lelki vezetője volt.
Kalinowski 1907-ben tuberkulózisban halt meg Wadowicében. II. János Pál pápa 1983-ban Krakkóban, több mint kétmillió ember előtt avatta boldoggá Kalinowskit. 1991. november 17-én a Syent Péter-bazilikában avatták szentté. Rafał volt az első szentté avatott karmeliták a rend társalapítója, Keresztes János 1726-os kanonizációja óta.
Kalinowski liturgikus emléknapja november 20-án van. Lengyelország katonáinak és tisztjeinek, valamint a szibériai lengyel száműzöttek védőszentjének tartják.







