Szent Louis és Szent Zélie Martin, Lisieux-i Szent Teréz szülei szentté avatásának 10. évfordulója alkalmából XIV. Leó pápa üzenetet küldött Bruno Feillet püspöknek, a franciaországi Séez egyházmegye főpásztorának.
Szent Louis és Szent Zélie Martin a „házaspárok modellje”, amelyet az egyház a fiatalok és a családok elé állít a mai „zavaros időkben” – írta XIV. Leó pápa a Lisieux-i Szent Teréz szülei szentté avatásának 10. évfordulója alkalmából október 18-án, szombaton közzétett francia nyelvű üzenetében. „Ezekben a problémás és zűrzavaros időkben, amikor a házasságok oly sok, gyakran múlékony, individualista és önző ellenmodelljét mutatják be a fiataloknak, amelyek keserű és kiábrándító gyümölcsöket teremnek, a család, ahogyan azt a Teremtő elképzelte, elavultnak és unalmasnak tűnhet” – hangsúlyozta Leó pápa. „Louis és Zélie Martin tanúsítják, hogy ez nem így van: boldogok voltak – nagyon boldogok! –, hogy életüket a hitnek szentelték, amelyet sugároztak és továbbadtak, és látták, ahogy lányaik az Úr tekintete alatt növekednek és virulnak”.
A pápa az üzenetet október 1-jén, Lisieux-i Szent Teréz ünnepnapján írta alá, és Bruno Feillet püspöknek címezte, a séezi egyházmegye főpásztorának, ahol a Martin család szülővárosa, Alençon található. Szent Louis és Szent Zélie, akiket Ferenc pápa 2015-ben avatott szentté, voltak az első házaspár, akiket az egyház együtt szentként ismert el. A pápa annak a reményének adott hangot, hogy „ez az évforduló lehetőséget nyújt arra, hogy felhívjuk a figyelmet ennek az egyedülálló házaspárnak és szülőknek az életére és érdemeire”, hogy a családok – „amelyek oly kedvesek Isten szívének, de olykor oly törékenyek és megpróbáltatásoknak vannak kitéve” – megtalálják a Martin házaspárban „a szükséges támogatást és kegyelmeket ahhoz, hogy folytassák útjukat”.
Példakép a fiatalok és a családok számára
Szent Luois és Zélie Martin „ragyogó és inspiráló példaképek”, akiket „a Szent Egyház azoknak a fiataloknak mutat fel, akik – talán némi habozással – szeretnének belevágni egy ilyen szép kalandba” – hangsúlyozta a pápa. Lisieux-i Szent Teréz szülei példát mutatnak „az egymás iránti hűségre és figyelemre”, „a hitben való buzgalomra és kitartásra”, „a gyermekek keresztény nevelésére”, „a szeretet és a társadalmi igazságosság gyakorlásában való nagylelkűségre”, valamint „a megpróbáltatások idején való bizakodásra”. De mindenekelőtt „ez a példaértékű házaspár tanúságot tesz arról a kimondhatatlan boldogságról és nagy örömről, amelyet Isten ad”, különösen „azoknak, akik elkötelezik magukat a hűség és a gyümölcsöző életnek ezen az útján”.
Ebben a tekintetben XIV. Leó kiemelte a Martin család mindennapi életének néhány aspektusát, például a „vasárnapi szentmise után az együttlétet az asztalnál”, „az osztozást mindenki örömében, bánatában, terveiben és reményeiben”, vagy az „együtt imádkozás pillanatait” vagy „az idő múlását jelző családi eseményeket”. A pápa rámutatott arra a „vigasztalásra” is, amely „az együttlétből fakad a megpróbáltatások idején, egyesülve Krisztus keresztjével, amikor az megjelenik”, és azzal a „reménnyel, hogy egy napon újra egyesülünk a mennyei dicsőségben”.
Példa a hétköznapi életszentségre
XIV. Leó pápa rámutatott, hogy Szent Louis és Szent Zélie nem a világtól való visszavonulással valósították meg „a szentté válás és gyermekeik életszentségre nevelésének vágyát”, hanem ezt a kötelességet a „mindennapi élet hétköznapi menetében” teljesítették. Elődje, Ferenc pápa egy kifejezését idézve Leó pápa elmagyarázta, hogy ezek a szülők „részei annak a hatalmas közösségnek, amely az úgymond szomszédainkban élő szentekből tevődik össze”. A zarándokok, akik a szentté avatás 10. évfordulója alkalmából Alençonba látogatnak, „megragadják azt a konkrét, mindennapi környezetet, amelyben a Martin család élt”, és elkötelezettségüket a körülöttük lévő társadalom iránt „plébániájukon, munkájukon, jótékonysági tevékenységeiken, baráti körükön és természetesen családi életükön keresztül” – állapította meg a pápa. Ennek a családnak a „látszólag ’hétköznapi’ életét Isten valóban ’rendkívüli’ jelenléte töltötte be”, és az „Isten az első” volt a mottó, amelyre létüket építették. Történetük „kiemeli a házasságot, mint az életszentséghez vezető utat”, és „azok közül a hivatások közül, amelyekre Isten férfiakat és nőket hív, a házasság az egyik legnemesebb és legmagasztosabb”.
Állítsátok Jézust életetek középpontjába!
Leó pápa ezután arra buzdította a párokat, hogy „bátran tartsanak ki a megkezdett úton”, elismerve, hogy az „néha nehéz és megerőltető, de fénnyel teli”. „Mindenekelőtt helyezzétek Jézust családotok, tevékenységeitek és döntéseitek középpontjába” – kérte XIV. Leó. „Segítsétek gyermekeiteket, hogy felfedezzék az Ő határtalan szeretetét és gyengédségét, és igyekezzetek megtanítani őket arra, hogy ők is viszont szeressék Jézust, ahogyan megérdemli”. Végül a pápa feltette a kérdést: „Hogyan szerethette volna Teréz Jézust és Máriát ilyen mélyen – és hogyan adhatta volna át nekünk ezt a gyönyörű tanítást –, ha nem szent szüleitől tanulta volna azt meg már egészen fiatal korától?” A pápa szerint ez a „nagy tanulság, amelyet Louis és Zélie ad nekünk ma, amelyre mind az Egyháznak, mind a világnak oly nagy szüksége van”.
Isabella H. de Carvalho – Somogyi Viktória / Vatikáni Rádió
