„Két évvel ezelőtt két caritasos munkatárs a Linzi Caritasnál szervezett tapasztalatcserén ismerkedett meg a demenciaprevenciós képzéssel, amelyet neveznek SelbA-nak (magyar fordításban jelentése önálló és aktív) vagy bizonyos tartományokban Limaként emlegetnek (életminőség idős korban). A tartalom nagyjából azonos, mi SelbA néven hirdettük meg” – ismerteti a hátteret Pfemeter Mária, aki megszervezte a csíksomlyói nyolcnapos képzést a Gyulafehérvári Caritas idős csoportokkal dolgozó munkatársainak július 21–24. és szeptember 15–18. között.
Demenciaprevenció volt a cél, melyhez négy pillér – mozgásos tevékenységek, mindennapi kompetenciák fejlesztése, memóriatréning, illetve életrajzi munka, életvezetés, hitbeli kérdések – mentén kaptak eszközöket a képzés résztvevői. Két tréner érkezett Ausztriából, akik elméleti hátteret és számos gyakorlatot mutattak be a harminc résztvevőnek, rendelkezésükre bocsátva a német nyelvű tananyagokat is.
Az első tréner, Dagmar Poppernitsch a mozgás, finommotorika, mindennapi kompetenciák pilléreit bontotta részekre, a második tréner, Doris Marinka a memóriatréninget és az önéletrajzi munkát, az élet értelmét célzó gyakorlatokat ismertette. Mindketten először vállaltak olyan tréneri munkát, melyben a hallgatósághoz tolmács segítségével szólhattak, de visszajelezték, a nyelvi különbözőségeket, a fordítással járó nehézségeket kárpótolta a résztvevők lelkesedése.
A visszajelző kérdőívekből kiderült, a képzés során nemcsak csoporttartóként bővíthették az eszköztárukat a résztvevők, hanem a saját öregedésükkel is szembenézhettek, önmaguk számára is demenciaprevenciós lehetőségekre leltek. „A résztvevők közül szinte mindenki abba a korosztályba tartozik, amelynek tagjai már elgondolkodnak, milyen változással jár saját életükben az öregedés, és megkérdőjelezik, miként vehetik kézbe saját öregedésük folyamatát. Jó példa volt számukra Dagmar, aki éppen akkor töltötte be hatvanadik életévét, bizonyítva, nem csak elmélet, amiről ő beszél” – fogalmazott a képzésszervező.
Nem volt elvárás a képzéstartók részéről, hogy a résztvevők kötelező módon be kell építsék a tanultakat a csoportvezetési módszertanukba, de a visszajelzések azt igazolták, hogy a két képzés között már hasznosították az új tudást, sőt, kollégáiknak is átadták. Hasznosnak találták, hiszen a jól strukturált tananyag bizonyította: lehet és érdemes minden tevékenységet kompetenciaorientáltan megtervezni.
Íme néhány gondolat a képzés hozadékáról: „A képzés megerősített abban az elképzelésemben, hogy az idős csoportok vezetésénél a türelem, az egyéni igények figyelembevétele és a biztonságos légkör megteremtése a legfontosabb.” „Rádöbbentem, hogy minden foglalkozásnak kell legyen kitűzött célja, időtartama, és meg kell határozni, milyen területet lehet vele fejleszteni. És persze tudnám, hogy melyik gyakorlat mire is való, mit is szeretnék vele fejleszteni.” „Amit minden foglalkozásba beépítenék, az a rapid randi, hogy a résztvevők tudják kibeszélni a magukkal hozott mondanivalójukat (utána jobban tudnak figyelni a bevitt témákra).” „A legjobb gyakorlat számomra a mindennapi teendők játékos beépítése a csoportfoglalkozásokba, mert ez egyszerre fejleszt és örömet okoz.” „Személyes öregedésem kapcsán azt jegyeztem meg, hogy ameddig csak tehetem, mozgásban maradjak, fejlesszem a kompetenciákat, amiket minden nap használnom kell, megtanuljak elfogadni és elengedni. Képes legyek önálló boldog életet élni idős koromban is.” „Megerősített abban, hogy az idősödés folyamatában is fontos a mindennapi aktivitás, a játékosság és a közösségi kapcsolatok ápolása.”
Forrás: Balázs Katalin/Gyulafehérvári Caritas
