A temesvári püspökségen szervezett szinodális találkozók programja szerint október első felében folytatódtak a témával kapcsolatos megbeszélések Pál József Csaba megyés püspök vezetésével.
A XVI. Püspöki Szinódus közgyűlésének második ülésszaka után jóváhagyott záródokumentum több pontját vitatták meg: október 12-én a temesvári egyházmegye egyházi mozgalmainak képviselőivel, október 13-án a temesvári kilenc plébánia és az újszentesi plébánia közösségi felelőseivel és plébánosaival, valamint október 15-én a püspökség munkatársaival. A plébániák képviselőivel tartott találkozón a témákat az alábbi pontok alapján választották ki:
26. – Az Eucharisztia ünneplése, különösen vasárnaponként, az első és alapvető módja annak, hogy Isten szent népe összegyűljön és találkozzon.
27. – Szoros kapcsolat az eucharisztikus gyülekezet és a szinodális gyülekezet között. Mindkét esetben – bár különböző formában – beteljesedik Jézus ígérete, hogy ott van jelen, ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az ő nevében (vö. Mt 18,20).
28. – A szinodalitás a lelki megújulás és a strukturális reform útja, amely lehetővé teszi az egyház számára, hogy részvevő és missziós jellegű legyen.
Ezekhez a témákhoz kapcsolódóan a jelenlévők közösen keresték a válaszokat az alábbi kérdésekre: – Mit tehetünk annak érdekében, hogy a szentmisén való részvétel tudatosabb és aktívabb legyen? – Mit tehetnénk azért, hogy azokban a falvakban, ahol a pap nem tud minden vasárnap jelen lenni, a hívek összegyűljenek az igeliturgiára? – Hogyan tudatosíthatjuk Jézus jelenlétét ígérete szerint: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük”? – Hogyan lehet az egyház, a plébánia közelebb az emberekhez, és hogyan válhat kapcsolatorientáltabbá?”
A püspökség munkatársaival tartott szinodális találkozón a megbeszélések fő témáit a záródokumentum 36. és 50. pontja képezte: „A szinódusi folyamat megmutatta, hogy a Szentlélek folyamatosan a legkülönbözőbb karizmákat és szolgálatokat munkálja ki Isten népében. „Krisztus testének építésénél is érvényesül a tagoknak és a feladatoknak a különbözősége. Egy a Lélek, aki sokféle ajándékát a maga gazdagsága és a szolgálatok szükségletei szerint osztja szét az egyház javára (vö. 1Kor 12,11)” (LG 7). Hasonlóképpen felmerült az a vágy, hogy a részvétel lehetőségeit és a differenciált társfelelősség gyakorlását minden megkeresztelt, férfi és nő javára bővítsék. Szomorúság forrása az is, hogy az egyházon belül széles körben nehézségekbe ütközik a férfiak és nők, a különböző generációk, valamint a különböző kulturális identitású és társadalmi helyzetű egyének és csoportok közötti virágzó kapcsolatok teljes megélése. Ebben a tekintetben különös aggodalomra okot adó csoport a szegénnyé tettek és a kirekesztettek.”
Az egyháznak nagyobb figyelmet kell fordítania a kapcsolatok ápolására: az Úrral, a férfiak és nők között, a családban, a helyi közösségben…A valóságosabb és tartalmasabb kapcsolatok iránti igény nemcsak hamisítatlan vágy arra, hogy egy összetartó csoporthoz tartozzunk, hanem mély hitet is tükrözhet. „A közösségen belüli kapcsolatok evangéliumi minősége döntő fontosságú a tanúságtétel szempontjából…” Arról tudják meg rólatok, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” (Jn 13,35) E pontokhoz kapcsolódóan az alábbi kérdéseket fogalmazták meg: Mit tehetünk annak érdekében, hogy lehetőségeket teremtsünk a részvételre és a differenciált társfelelősség gyakorlására? Mit tehetünk, hogy Isten népének sok tagja részt vegyen az egyházi megújulás folyamatában? Mit tehetünk még a szegényekért? Mit tehetünk annak érdekében, hogy közösségi kapcsolataink evangéliumi minősége megvalósuljon? Te személyesen mit szándékozol tenni ebben a tekintetben? Mit tehetünk azért, hogy kapcsolataink tükrözzék a Szentháromságos Istenbe vetett hitünket?
A beszélgetések során többek között az alábbi szempontok kerültek hangsúlyosan előtérbe:
– a meghallgatás, a nyitottság, a figyelem és a megbocsátás fontossága a közösségen belül;
– a rászorulók azonosítása – nemcsak anyagi, hanem lelki értelemben is –, különösen a betegek, magányosak, peremre szorultak; konkrét segítségnyújtási módszerek keresése e személyek számára, az emberi méltóság tiszteletben tartásával;
– a közös tevékenységekben való részvétel fontossága;
– olyan személyes kapcsolatok kialakítása, amelyekben Isten jelen van.
Október 24-26. között kerül sor a szinodális csoportok római zarándoklatára. A rendezvényen a temesvári egyházmegyéből részt vesz az egyházmegyei koordinációs szinodális csoport Pál József Csaba megyés püspök vezetésével.
