Két, egymástól távol álló, mégis sok szempontból összekapcsolódó életutat – egy püspökét és egy kommunista miniszterét – idézett fel az Mathias Corvinus Collegium (MCC) által rendezett beszélgetésen Nagy Mihály Zoltán történész és Veress Emőd jogász október 9-én Kolozsváron. Márton Áron és Luka László koncepciós pereinek története rávilágított arra, hogy a rendszer nem válogatott: nézeteiktől és hátterüktől függetlenül mindkét személyiség ugyanannak a gépezetnek lett az áldozata.
A koncepciós per egy előre megírt színjáték, ahol a döntés még a tárgyalás előtt megszületik – ennek esett áldozatául két, egymástól politikai és ideológiai szempontból távol álló személy, Márton Áron római katolikus püspök, az erdélyi magyarság kiemelkedő alakja, valamint Luka László (Vasile Luca), a kommunista Románia egykori pénzügyminisztere, a rendszer egyik legnagyobb hatalmú magyar politikusa. Nagy Mihály Zoltán történész, a Nagyváradi Állami Levéltár főlevéltárosa és Veress Emőd jogász, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyetemi tanára, az MCC oktatója ezt a két életutat állította párhuzamba az MCC kolozsvári képzési központjában lezajlott beszélgetésen. Barát vagy ellenség – a totalitárius rendszer végül ugyanarra a sorsra juttatta mindkét személyiséget.
Hiányzó letartóztatási parancs, légből kapott vádak Márton Áron ellen
A beszélgetésen Nagy Mihály felelevenítette Márton Áron életútját: a Csíkszentdomokoson született püspök 1933-tól kezdve jelentős szerepet vállalt az erdélyi katolikus értelmiség nevelésében, az Erdélyi Iskola című folyóirat társszerkesztőjeként pedig a modern népnevelés híve volt. „Márton Áron egy konszenzuskereső, a felekezeti és nemzetiségi törésvonalakon felülemelkedő személy. Az emberi és közösségi jogok védelmét mindig is fontosnak tartotta, ezért bármikor, legyen az jobboldali vagy baloldali rendszer, kommunizmus vagy nemzetszocializmus vagy épp Románia diktatúrája, de fölemeli a szavát” – hangzott el.
1944-ben Kolozsváron tartott beszédében nyíltan tiltakozott a zsidók deportálása ellen, a kommunista hatalomátvétel után azonban ő is célkeresztbe került: 1949. június 21-én letartóztatták, majd „államellenes összeesküvés” vádjával életfogytiglani kényszermunkára ítélték. „Nincs letartóztatási parancs – csak egy jegyzőkönyv, hogy mit találtak nála: szemüveg, ima- és iratfüzetek” – idézte a dokumentumokat Nagy Mihály Zoltán.
A vádak egy teljesen légből kapott összeesküvéshez kötődtek, amelyben egyházi és világi magyar vezetőket vádoltak azzal, hogy Erdélyt el akarták csatolni Magyarországhoz. A kihallgatások során – amint az iratokból kiderül – sokakat megvertek, napokon át nem hagytak aludni, így kényszerítették beismerő vallomásokra. Márton Áron azonban ellenállt, sőt mindvégig védte a többi letartóztatott személyt.
1955-ben szabadon bocsátották, de további tíz éven át kényszerlakhelyen tartották Gyulafehérváron. Soha nem kötött kompromisszumot a hatalommal, és még saját papjaival is szembenézett, amikor kiderült, ki működött együtt a titkosszolgálattal.
Luka László – A hatalom csúcsáról a börtön mélyére
Veress Emőd Luka László pályáját ismertette, aki egyszerű székely családban született, árvaházban nevelkedett, majd a román kommunista állam egyik vezetője lett. Az 1940-es évek végére a Román Munkáspárt politikai irodájának tagjaként a legfelsőbb hatalmi körökbe emelkedett, 1947-től pénzügyminiszteri tisztséget is betöltött, sőt a bankjegyeket is az ő aláírása hitelesítette. „Luka László volt a legnagyobb hatalmat gyakorló magyar a 20. századi Romániában” – mutatott rá a professzor.
A politikai fordulat azonban őt sem kímélte: 1952-ben letartóztatták, és a szocialista gazdaság szabotálásával, valamint a munkásosztály elleni intenzív szervezkedéssel vádolták. A per mögött valójában a párton belüli frakcióharcok és a moszkovita vezetők elleni tisztogatás állt. A pénzügyi reformokkal kapcsolatos nézeteltérései, valamint magyar származása és a szovjet tanácsadók kritikája is hozzájárult ahhoz, hogy bűnbakká tegyék. „A frakcióharcok és a gazdasági kudarcok bűnbakjává vált. Azzal vádolták, hogy a pénzügyi reformot szabotálta, és ezzel a román gazdaság összeomlását idézte elő” – magyarázta Veress Emőd.
Halálos ítéletét csak Sztálin halála után változtatták életfogytiglanra. Luka László 1963-ban halt meg börtönben, majd 1968-ban – a Ceaușescu-korszak politikai gesztusaként – posztumusz rehabilitálták.
Az igazságszolgáltatás torz eszközzé vált a kommunista hatalom kezében
A két per története jól mutatja, hogyan állította a totalitárius rendszer az igazságszolgáltatást a politikai hatalom szolgálatába. Míg Márton Áront hitéért és erkölcsi szilárdságáért büntették, Luka László rendszer iránti hűsége ellenére is a belső hatalmi harcok áldozatává vált. A kommunista diktatúra ellenségeivel és saját embereivel szemben is eszközként használta a koncepciós pereket, az igazság pedig gyakran a bűnper vádiratában torzult el. „A totalitárius hatalom a jogot nem az igazság keresésére, hanem saját céljaira használta” – fogalmazott Veress Emőd.
Az est zárásaként Nagy Mihály a püspök örökségére reflektált: „Márton Áron kereste a kompromisszumokat, de ő nem a kompromisszumok embere volt, hanem az élhető és lehetséges alternatíváké. Tudta, hogy ebben a rendszerben élni kell, de soha nem tett olyan engedményt, ami a hit vagy az egyház jövőjét veszélyeztette volna.” A történész rámutatott, Márton Áron ügye még nem zárult le, hiszen továbbra is fennáll ellene a hazaárulás vádja.
„Az MCC nyilvános rendezvényei kiemelten foglalkoznak az erdélyi magyar közösséget érintő történetekkel. A diákjainknak való példamutatás és értékmegőrzés mellett a helyi közösségeket is szeretnénk bevonni a diskurzusba, teret biztosítva a társadalmi kérdésekről való közös gondolkodásra a különböző városokban” – fejtette ki a Collegium eseményeivel kapcsolatban Talpas Botond, a MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. Elmondta, az új évadban is számíthatnak az érdeklődők további társadalmi, közéleti, történelmi és kulturális témákra az MCC beszélgetésein, amelyekről az MCC Facebook-oldalán és honlapján értesülhetnek.
Az MCC kommunikációs csapata
