Benczúr Gyula 1844. január 28-án született Nyíregyházán Benczúr Vilmos (1811–1873) és Laszgallner Paulina (1815–1885) fiaként. Családja 1846-ban Kassára költözött. A rajz és a festészet iránti érdeklődése középiskolai éveiben kezdett kibontakozni. 1861-ben felvételizett a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, később Olaszországban és Franciaországban folytatta tanulmányait. 1876 és 1883 között a müncheni akadémia tanára volt, ahonnan hazaköltözve megalapította az első magyar művészképzőt, a Benczúr-mesteriskolát, amelyet haláláig igazgatott. A már életében elismert művészt 1906-ban a főrendiház örökös, 1910-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották. A következő sorokban egy vallási témát feldolgozó munkáját szeretnénk bemutatni, amely azt a jelenetet örökíti meg, amikor Szent István király Szűz Mária oltalmába ajánlja Magyarországot.
Az alkotás Szent István király halála előtti pillanatát idézi meg, amikor az uralkodó, örökös híján Máriának, Magyarország védőszentjének ajánlja országát. Ez az esemény a Regnum Marianum-eszme alapja, amely szerint Magyarország Mária országa. Témáját tekintve vallásos-történelmi allegóriák csoportjába sorolható. Mély, máig élő üzenete, amelyet egy egész nemzet magáénak vall, a kereszténység egységébe vetett hit, amely egyúttal az ország jövőjének is a záloga.
Az alkotás középpontjában maga Szent István király fehér királyi palástban jelenik meg, koronával a fején, térdelő testtartásból felfele nyújtva koronáját. A lentről felfele való elmozdulás az ember Isten felé való emelkedését jelképezi. Jobb oldalán a trónon ülő Szűz Máriát figyelhetjük meg, aki mint égi királynő jelenik meg előttünk. A háttérben magyar nemesek, papok, vitézek és udvari emberek alakja rajzolódik ki előttünk, akik áhítattal tekintenek a történésekre. A piramis alakot lerajzoló kompozíció csúcsa Mária személye, így az elrendezés rá irányítja a néző tekintetét. Benczúr Gyula ezen festménye az istentisztelet és nemzeti önazonosság együttesét tükrözi egyetlen alkotásban, így méltán foglalja el helyét a budapesti Szent István-bazilikában.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/41-es számában.
