Assisi Szent Ferenc ünnepének időszakában egy olyan alkotást szeretnénk bemutatni, amely a ferences rendet mint egy évszázadokat átívelő, de a szentek társaságával örök közösséget jeleníti meg. A mű egy apszis ívére festett freskó, amely a római Lateránnál található Páduai Szent Antal-bazilika szentélyét díszíti. A mű témája a ferences rend apoteózisa, azaz dicsőségének allegorikus megjelenítése. Megalkotója Bonaventura Loffredo da Alghero, aki mint ferences szerzetes és festő készítette el nemcsak az apszis, de egyúttal a bazilika többi díszítését is. A munkálatok 1889–1890 között zajlottak. A mű célja a liturgikus tér díszítése egy ferences szellemiségű szakrális térben.
A festmény középpontjában a rend alapítója, Assisi Szent Ferenc áll kitárt karokkal, kezén és lábain a stigmák láthatóak. Körülötte a rend kiemelkedő alakjai ismerhetők fel. Vértanúk, hitvallók, szerzetesnővérek, és a világi rend tagjai. A kompozíció célja a ferences szellemiség és a rend egységének, történeti folytonosságának megjelenítése, amely egy örök közösséget teremt a mai ferences szellemiségben élő közösségekkel.
Loffredo munkájában a 19. századi egyházi festészet szokásos jegyei figyelhetők meg: klasszicizáló ábrázolás, részletes figurális sor, rendezett tér és hangsúlyos dekorativitás jellemzi. A megjelenített személyek mindannyian Szent Ferencre tekintenek, hiszen az ő életpéldáját követve igyekeztek megélni az evangéliumi életet, amely szentté avatásuk által beteljesedettnek tekinthető. Az életszentséget csak az Istenhez való közelség és Krisztus-követés által érhették el, amelyet az alkotáson az egységes arany háttér hivatott megjeleníteni. Az ő életük jelent visszacsatolást Ferenc azon vágyára, hogy minden embert a mennyországba vigyen.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/40-es számában.
