A világvallások és a hagyományos vallások vezetőinek VIII. kongresszusát szeptember 17-én és 18-án tartották Asztanában, Kazahsztán fővárosában a „Vallások párbeszéde: szinergia a jövőért” címmel. A vallásközi fórumon mintegy 60 ország 100 küldöttsége vett részt, közöttük a kereszténység, a judaizmus, a buddhizmus, az iszlám, a hinduizmus, a taoizmus, a zoroasztrizmus és a sintoizmus kiemelkedő spirituális vezetői, valamint nemzetközi szervezetek képviselői, közéleti személyiségek.
A háromévenként megrendezésre kerülő kongresszust a kazah kormány hívja össze Kaszim-Zsomart Tokajev köztársasági elnök védnökségével. Ferenc pápa 2022 szeptemberében személyesen részt vett a vallásközi kongresszuson, kazahsztáni apostoli látogatása során.
Szeptember 17-én, a plenáris ülés megnyitásakor, George Jacob Koovakad indiai bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának idén januárban kinevezett prefektusa mondott beszédet, rámutatva a vallási vezetők közös felelősségére, a béke megvalósításához elengedhetetlenül szükséges együttműködésre, hangsúlyozva, hogy a vallásszabadság a béke egyik alkotóeleme.
A vallási vezetők közös felelőssége a béke felé vezetni a történelmet
Az emberiség és közös otthonunk, a Föld történetének egy döntő pillanatában gyűltünk össze – kezdte beszédét a bíboros, utalva a korunkban zajló konfliktusokra, háborúkra, természeti katasztrófákra, azokra a helyzetekre, amelyek reménytelenséghez vezetnek.
Feltette a kérdést, hogy az ehhez hasonló sötét időszakokban mit tehetnek a vallási vezetők, hogy fényt hozzanak korunk világába. Asztanában azért gyűltek össze a vallások képviselői, hogy elmélkedjenek közös felelősségükről, amelyek közül Koovakad bíboros a következőket emelte ki: a történelem menetének megváltoztatása az erőszakból a béke irányába, az emberi fejlődés elősegítése, hogy reményt hozzanak a reményvesztett világba, valamint a környezetvédelem. Ezután a bíboros prefektus a béke megteremtése és a vallásközi együttműködés három elengedhetetlen tényezőjéről fejtette ki gondolatait. Az első a fejlődés és igazságosság szükségessége, a második az a valóság, hogy nincs remény Isten nélkül, aki a legvégső Igazság és végül a harmadik az a valóság, hogy az emberek nem üdvözülhetnek egyedül.
A béke új neve: a fejlődés
Az első szempont, vagyis minden egyes ember társadalmi, gazdasági, kulturális és lelki fejlődésének szükségességéről elmélkedve Koovakad bíboros idézte Szent VI. Pál pápa szavait, aki a Populorum progressio kezdetű enciklikájában emlékeztetett rá, hogy a béke új neve a fejlődés (vö. 76.). A fejlődés, a haladás az előfeltétele annak, hogy az emberek méltósággal éljenek és ez mindenki számára érvényes kell, hogy legyen. A bíboros emlékeztetett XIV. Leó pápa augusztus 23-án, a Nemzetközi Katolikus Törvényhozók Hálózatához intézett beszédére, amelyben a pápa hangsúlyozta, hogy „a hiteles emberi virágzás az átfogó emberi fejlődésből” fakad, ami magába foglalja az ember fizikai, társadalmi, kulturális, erkölcsi és spirituális dimenzióit, vagyis teljeskörű fejlődését.
A vallásszabadság a béke egyik lényeges összetevője
Szent VI. Pál a béke hiányának okaira utalva kifejtette, hogy a nemzetek közötti szélsőséges egyenlőtlenség, amely gazdasági és társadalmi szinten, valamint az oktatás terén tapasztalható, veszélyezteti a békét. (vö. Populorum Progressio, 76.). Ezért létfontosságú egy olyan igazságos társadalom megteremtése, amely mindenki számára egyenlőséget biztosít. A valódi társadalmi egyenlőségnek átfogónak kell lennie, mind gazdasági, politikai, kulturális, mind nyelvi és vallási szinten. A vallásszabadság is a béke egyik lényeges alkotóeleme – hangsúlyozta a bíboros prefektus.
Isten a legvégső Igazság
Ez elvezet bennünket a következő tényezőhöz: nincs remény Isten nélkül, aki a legvégső Igazság. Minden vallási hagyomány legmélyebb lényege a végső Igazság keresése. A vallás mindenekelőtt egy kapcsolat, egy vertikális párbeszéd az Istenivel, amely a remény új távlatát nyitja meg az emberiség és a Föld számára – fejtette ki Koovakad bíboros, a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának prefektusa.
Isten Városa az Isten iránti szeretetből önzetlenségre épül
Emlékeztetett XIV. Leó pápa szavaira, aki nemrégiben kijelentette, hogy az egyik legfontosabb egyházatya, Hippói Szent Ágoston nagyszerű műve az Isten városáról ma is reménnyel töltheti el világunkat, és új értelmet adhat az életnek. Szent Ágoston azt tanította, hogy az emberiség történelmében két ’város’ fonódik össze: az Ember Városa és Isten Városa. Ezek spirituális valóságokat jelentenek, az emberi szív, vagyis az emberi civilizáció két irányultságát. Az Ember Városát, amely a büszkeségre és az önszeretetre épül, a hatalom, a presztízs és az élvezetek keresése jellemzi; Isten Városát, amely az Isten iránti szeretetből önzetlenségre épül, az igazságosság, a szeretet és az alázat jellemzi” – mondta Leó pápa a katolikus törvényhozókhoz intézett beszédében.
A vallási hagyományok egyetemes értékei mozdítsák elő a globális szolidaritást
Koovakad bíboros rámutatott a vallási vezetők kötelességére: a földi társadalmat itassák át a saját vallási hagyományaikban található egyetemes értékekkel, hogy a történelmet egy harmonikus világ felé tereljék. Idézte Ferenc pápát, aki az al-Azhari nagyimámmal együtt az Emberi testvériségről, a világ békéjéért és a közös együttélésért szóló dokumentumban (2019. február 3-5.) kijelentette: „A hit arra készteti a hívőt, hogy a másikban testvért lásson, akit támogatni és szeretni kell.” Ennek a meggyőződésnek arra kell ösztönöznie a vallási vezetőket, hogy a vallás bölcsességét globális szolidaritássá alakítsák át.
A vallások azt tanítják, hogy egyetlen emberi család vagyunk
A bíboros végül a harmadik tényezőről fejtette ki véleményét, vagyis arról, hogy egyedül nem üdvözülhetünk. Egységben talpon tudunk maradni, megosztottan pedig elesünk. Vallásaink arra tanítanak minket, hogy egyetlen emberi család vagyunk, testvérek egymás számára. Ahogy Ferenc pápa írta a Fratelli Tutti „Mindnyájan testvérek” k. enciklikájában: „globális közösség vagyunk, mindannyian ugyanabban a csónakban evezünk, ahol egy ember problémái mindannyiunk problémái. Ismét rájöttünk, hogy senki sem üdvözül egyedül; csak együtt üdvözülhetünk” (32. pont). Senki sem nézhet szembe egyedül a mai égető problémákkal. Az együttműködés nem kívánság szerint választható, vagy nem, hanem elengedhetetlen.
A különbözőségek a kölcsönös gazdagodás útjai
Koovakad bíboros végül hangsúlyozta, hogy ez a mostani összejövetel a remény jele. Az asztanai plenáris ülés megnyitásakor mondott beszédét XIV. Leó pápa szavaival zárta, amelyeket a Szentatya a Bangladesben szeptember 6-12 között megtartott vallásközi találkozó résztvevőihez intézett: „Valóban, maga ez az alkalom, amelyben ma osztoztok, egy gyönyörű tanúságtétel. Megerősíti, hogy a hitvallási vagy a származási különbségeknek nem elválasztaniuk kell bennünket, hanem éppen ellenkezőleg, a barátságban és párbeszédben való találkozásaink során együtt állunk ki a megosztottság, a gyűlölet és az erőszak erői ellen, amelyek túl gyakran sújtják az emberiséget. Ahol mások bizalmatlanságot hintenek el, mi a bizalmat választjuk; ahol mások félelmet kelthetnek, mi a megértésre törekszünk; ahol mások a különbözőségeket akadályoknak tekintik, mi a kölcsönös gazdagodás útjaiként ismerjük fel őket” – idézte Leó pápát Koovakad bíboros, majd azzal a kívánsággal zárta asztanai beszédét, hogy a különböző vallások továbbra is járják együtt ezt az utat, reményt hozva a reményvesztett világba.
Vertse Márta / Vatikáni Rádió
