Az Egyesült Államokba tett nyolcadik apostoli látogatása (szeptember 14–25.) alkalmával I. Bartholomaiosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárka szeptember 16-án a külügyminisztérium vacsoráján szólalt fel, amelyet Michael J. Rigas helyettes külügyminiszter adott tiszteletére.
„Ahol úgy tűnik, hogy a vallás még mindig az előítéletet és a gyűlöletet szolgálja, ott valójában nem az igazi vallást látjuk, hanem a vallási értékek manipulációját, hogy az az ember királyságát, és ne Isten országát szolgálja.”
Bartholomaiosz pátriárka, aki szeptember 15-én találkozott Donald Trump elnökkel, és szeptember 24-én átveszi a Templeton-díjat, a vacsora résztvevőinek elmondta: „A múltban a vallást arra használták, hogy az embereket egy-egy kormányzat köré tömörítsék, és kohéziót adjanak a földi birodalmaknak, királyságoknak és nemzetállamoknak.”
Az ilyen jelenség „az összes ábrahámi vallásra igaz” – tette hozzá a pátriárka, aki közeli barátja volt a néhai Ferenc pápának, és akinek a teremtett világ iránti aggodalma ihlette a Laudato si’ enciklikát is.
Elismerve a történelmi előzményeket és a mai valóságokat, a pátriárka megkérdezte: „Nem jutott-e el az emberi család arra a pontra, amikor az ilyen merev konformitási formák már nem szolgálják az emberek érdekeit?”
Bár megjegyezte, hogy sok autokefál (önálló) ortodox egyház nemzeti identitások köré szerveződik, amelyekhez közös történelem, kultúra és nyelv tartozik, a pátriárka, aki az ortodox egyházak között első az egyenlők között, hangsúlyozta: „Az ortodox egyház nem fogadja el az etnofiletizmust”, vagyis a vallási nacionalizmust, „akkor sem, ha egyes nővéregyházaink ezt politikai vagy akár anyagi megfontolásokból tették.”
Az orosz ortodox egyház 2018-ban megszakította az eucharisztikus közösséget Konstantinápollyal, miután Bartholomaiosz pátriárka önállóságot adott az ukrán ortodox egyháznak. 2019-ben a pátriárka hivatalosan is elismerte az Ukrán Ortodox Egyház függetlenségét.
Bartolomeosz pátriárka, utalva az első egyetemes niceai zsinat 1700. évfordulójára, elmondta, hogy az elmúlt tizenhét évszázad tanúskodik az egyház és az állam közötti számos összefonódásról.
Ám „amikor a nemzeti identitások igyekeznek bizonyos jellemzők – elsősorban a vallás – köré építeni önmagukat, ezzel elzárják magukat a diplomácia természetétől, amelyet itt a külügyminisztérium testesít meg” – mondta a pátriárka. A diplomácia viszont azt jelenti, hogy „az ember hajlandó a körülményeket a másik szemszögéből is megvizsgálni. Ehhez képességre van szükség – egyfajta tágasságra –, hogy bele tudjuk helyezni magunkat a másik helyzetébe; hogy empatikusak legyünk, és ne csak együttérzők. Hozzátette: „Az ilyen képesség minden életterülethez illik, mert őszintén tart bennünket saját szándékainkkal és motivációinkkal kapcsolatban.”
A világ „nagy vallási hagyományainak” azon kell dolgozniuk, hogy „a kölcsönös tisztelet és megértés mezejét hozzák létre” – hangsúlyozta. Az ökumenikus pátriárkátus célja a vallások közötti párbeszéd, a kölcsönös tisztelet és a békés együttélés előmozdítása, amely gyakran hiányzik a nemzetek közül.
„Jézus Krisztus követőiként arra kaptunk hívást, hogy Isten országát keressük, és ne az ember királyságát – bármennyire is csábító lehet az”.
„Célunk az emberi család összekapcsolása, etnikai, nyelvi, faji és vallási különbségeik ellenére” – tette hozzá. – „És ehhez hitünk alapelveit fogjuk használni: hogy befogadjunk másokat, ahelyett, hogy elutasítanánk őket. Hogy értékeljük a másikat, ne pedig lealacsonyítsuk. Hogy azonosuljunk másokkal, és ne tárgyiasítsuk őket.”
Forrás: Gina Christian/OSV News (Fordította: Cziple Hanna-Gerda)
