Hittanári továbbképző a kreativitás jegyében

0
2627

Idén a Gerhardinum Római Katolikus Teológiai Líceum biztosított otthont a négy magyar katolikus egyházmegye hitoktatói részére szervezett nyári továbbképzőnek. A július 8–14. között zajló rendezvény gazdag programkínálattal várta a közel ötven pedagógust. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a házigazda-iskola mellett a temesvári püspökség is részt vett a szervezésben – a kreativitást középpontba állító programsor mögött pedagógusok és papok igényes háttérmunkája húzódott meg. A különböző régiókból a Bánság fővárosába érkező résztvevőknek az öt nap során az egyházmegye vallási és kulturális sajátosságainak megismerésére is lehetőségük nyílt.

A résztvevő pedagógusok a piarista pedadógia és a drámapedagógia elemeivel ismerkedtek, várost néztek, kulturális esten vettek részt, majd a szomszédos nagybecskereki püspökségen tettek látogatást és Boldog Bogdánffy Szilárd nyomán zarándokoltak.

„Jó a testvéreknek együtt lenni” – ezzel a bibliai gondolattal indította köszöntőbeszédét az iskolához tartozó egykori piarista templomban hétfő reggel tartott nyitó szentmise elején Roos Martin püspök, temesvári apostoli kormányzó. Temesvár nyugdíjba vonuló főpásztora a kezdetektől örömmel fogadta a továbbképző szervezésének gondolatát; ennek az örömének adott hangot most is, és most is a közös tanulásra, élményszerzésre és kölcsönös megerősítésre buzdított.

Kocsik Zoltán főszervező, a Gerherdinum aligazgató pap-tanára prédikációjában a hitoktatók meghatározó szerepére hívta fel a figyelmet, hiszen – mint mondta – ők azok, akik a gyermekek és fiatalok lelkét előkészítik a jó Istennel való találkozásra, majd kísérői, segítői ennek a nagyon személyes kapcsolatnak. Ugyanakkor azt is nyomatékosította, hogy mivel sok gyermek életében az iskolai hittanóra az egyetlen lehetőség a hit dolgaival való találkozásra, annak élményszerűnek kell lennie. A hitigazságok átadásán túllépve minden hittanárnak a személyes kapcsolat kiépítésére kell törekednie diákjaival, amit az élményszerű együttlétek tudnak igazán biztosítani. A továbbképzőt a nyolc boldogság hegyéhez hasonlította, ahol – Jézus korabeli tanítványaihoz hasonlóan – a hitoktatók a tanító Jézus köré gyűlnek össze, hogy az ő üzenetéből táplálkozzanak. Töltekezniük kell, hiszen küldetésük az emberek lelkének gyógyítására szól, feladatuk pedig nem más, minthogy a kiteljesedett, boldog életre vezessék el a rájuk bízottakat.

A szentmise végén a programnak otthont adó katolikus líceum igazgatónője, Iakab Ilona a házigazda nyitottságával és szeretetével köszöntötte az Erdély, Partium és a Bánság különböző részeiből Temesvárra érkezett tanárokat és papokat. Beszédének különös színfoltja volt a tanári életéből vett személyes élmények megosztása. „És tanárnő kiben hisz?” – tették fel neki a kérdést tanítványai. A diákok érdeklődése meglepte őt, és hitének őszinte megvallására indította, ami a köztük lévő kapcsolat minőségi változását eredményezte. Saját élménye alapján az igazgatónő a diákközpontú szemléletre, a hiteles tanúságtételre épülő tanári magatartásra irányította a jelen lévők figyelmét.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége és a Temes megyei Tanfelügyelőség képviseletében Kiss Ferenc tanfelügyelő Temesvár és a Bánság végvár szerepét hangsúlyozta. Bár számbelileg meglehetősen kevés magyar él a régióban, mégis elengedhetetlenül fontos számára a nemzeti és vallási identitás őrzése és továbbadása. Ehhez minden itt zajló magyar program segítséget nyújt. Kiss Ferenc szerint a tanári továbbképző is ilyen megerősítő jelleggel bír a szórvány közösség számára.

A nyitóünnepség utolsó felszólalója Ozsváth Judit, a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem oktatója volt. A római katolikus hittanár-jelölteket tanító pedagógus Márton Áron gondolataira – „Nagy időkhöz nagy nemzedék kell” – építette mondandóját. „A jelenlegi, számos kihívást hordozó idő is ’nagy’, így a jelenlegi nemzedéknek is törekednie kell naggyá válni. A jelen lévő szervezők és résztvevők erről az igényükről tesznek tanúbizonyságot, amikor közös tanulásra és együtt gondolkodásra jönnek össze a nyári szabadságuk idején.” – fogalmazott Ozsváth Judit, aki a temesvári szervezők lelkes és rendkívül igényes munkáját példaként állította a következő évek továbbképzőinek szervezését vállalók elé.

Az ünnepélyes megnyitó megható momentumának számított az iskola második osztályos tanulójának szavalata, aki Reményik Sándor Templom és iskola című versével örvendeztette meg a jelenlévőket.

A szentmise után két párhuzamos csoportban zajlottak az első nap műhelymunkái. Egyikben a szegedi piarista intézményekből érkezett pedagógusok – Nagy Mariann, P. Czeglédi Zsolt piarista és Jusztin István – a piarista pedagógia alapelemeinek interaktív módszerekkel való bemutatására törekedett. Az általuk vezetett foglalkozások résztvevőinek lehetőségük nyílt az igazi diákköpontú szemlélet és gyakorlat megismerésére, a személyes kísérés technikájához úgy kerültek közelebb, hogy közben maguk is megtapasztalták azt a műhelyvezetők részéről. A másik műhelyt vezető Bordás Andrea drámapedagógiai elemekkel dolgozta fel az irgalmas szamaritánus bibliai történetét.

A színes programokban bővelkedő nyitónap különleges eseményének számított az esti kultúrprogram, amikoris két táncegyüttes és egy gyermekekből álló citerazenekar mutatkozott be a továbbképző résztvevőinek. A régióban élő bolgár és horvát kisebbség táncaiból eredeti népviseletbe öltözött amatőr tánccsoportok nyújtottak ízelítőt. Mindegyik csoportot elkísérte művészeti vezetője és érdekképviseleti szervezetük helyi képviselője is. Utóbbiak pontos információkat osztottak meg népcsoportjaik történelmi gyökereiről és jelenlegi helyzetéről. A bánáti magyar népi kultúrát a temesvári Bokréta gyermek-citerazenekar vitte közelebb a jelenlévőkhöz. A zenélés után a gyerekek a napi programsort záró táncházban is részt vettek. A Bolyai Nyári Akadémia római katolikus hittanári továbbképzőjének első napja pedagógusok és diákok lendületes közös táncával zárult.

A program második napján a piarista pedagógiával és a drámapedagógiával ismerkedtek tovább a hitoktatók. Bordás Andrea drámapedagógus, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója a bibliai tékozló fiú történetét dolgozta fel, a piarista előadók pedig az egyházhoz való tartozás érzésének erősítésére, valamint a család iskolai nevelésbe való bevonására mutattak hasznos módszereket. A továbbképző szünetében a magyarországi Parakletos Könyvesház jóvoltából hitoktatási háttéranyagok, didaktikai eszközök és segédkönyvek vásárlására is lehetőség nyílott.

Az esti órákban Kiss Ferenc helyi tanfelügyelő vezetésével szervezett városnézés következett. A történelmi belváros nevezetességeinek felkeresése és részletes bemutatása után a milleniumra épített Magyarok Nagyasszonya templomot látogatták meg a résztvevők, ahol Kapor János plébános alapos ismertetőt tartott a templom történetéről és nevezetességeiről, valamint a helyi magyar közösség helyzetéről. A hittanárok a Bologasszony Anyánk közös eléneklésével méltó módon zárták le a tartalmas együttlétet.

A továbbképző harmadik napján a szomszédos Szerbia nagybecskereki püspökségére utaztak a résztvevők, majd a vidék nagy szülötte, Boldog Bogdánffy Szilárd püspök nyomdokain zarándokoltak. Az autóbusznyi zarándok vezetője Roos Márton temesvári megyéspüspök volt, aki részletekbe menően magyarázta egyházmegyéje és a szomszédos – egykoron összetartozó – egyházmegyék történetét. Nagybecskereken Német László püspök és az egyházmegye néhány hitoktatója fogadta a vendégeket. A zarándokok számára igazi meglepetésnek számított egyik kollégájuk, a szatmári egyházmegyéből származó Csiszár Klára nagybecskereki jelenléte. A németországi egyetemi oktató, aki a közelmúlttól a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának is adjunktusa a nagybecskereki egyházmegyében 2017-ben keződött zsinati folyamat teológiai szakértője. Német László püspök és Csiszár Klára részletes zsinati ismertetője és a Nemzetközi Ministránsszövetség keretében végzett munkájuk beszámolója minden bizonnyal pozitív impulzusokat adott a zarándokok munkájához is. Német László személyében mindnyájan egy lendületes, törhetetlenül optimista főpásztort ismertek meg, aki – mintegy dacolva az elöregedés és elvándorlás komoly problémáival – Jó nekünk itt! mottóval hirdetett zsinatot egyházmegyéjében. A nagybecskereki székesegyházban zajlott találkozó végén a vendégek személyes ajándékokat adtak át a házigazdáknak, s a kapcsolatok ápolásának reményével búcsúztak a vendéglátóktól. Csiszár Klára és Német László püspök a Bogdánffy Szilárd élete első éveinek helyszínére vezető zarándoklaton is a vendégekkel tartottak. Először a szülőfalu, Feketetó kis templomát keresték fel, majd a keresztelési helyszínre, Csókára utaztak. Mindegyik helyszínen felelevenítették a szentéletű püspök oda kapcsolódó életeseményeit, majd közösen imádkoztak és énekeltek. Hajdú Sándor csókai plébános megmutatta Bogdánffy Szilárd keresztelésének anyakönyvi bejegyzését, ezt követően pedig a plébániakertben élménypedagógiai foglalkozásokkal idézték fel a korabeli eseményeket, Ozsváth Judit vezetésével. A hangulatos helyzetgyakorlatok a szentéletű püspökhöz is közelebb vittek és a szentségi élet kegyelmeit is tudatosítani akarták. Az ebéd elköltése után a román oldalon fekvő Torontálkeresztes felkeresése következett, ahol Bogdánffy Szilárd az elemi iskoláit végezte. Heinrich József óteleki plébános – akinek filíája az előbbi település –és híveinek egy része harapnivalóval kínálta a hozzájuk érkezőket. A zarándoklat utolsó állomása a papszentelés utáni primícia bemutatásának, a temesvár-józsefvárosi templomnak a megtekintése volt. Szilvágyi Zsolt plébános ismertetője után közös imával, majd közösen elköltött vacsorával zárult a négy egyházmegyéből érkezett hitoktatók autóbuszos zarándoklata.

A temesvári továbbképző negyedik napjának programjai is a városon kívüli helyszínen zajlottak. A közel ötven résztvevő ezennel az egyházmegye híres kegyhelyére, Máriaradnára zarándokolt. Tette ezt abból az alkalomból, hogy az idén kerek évfordulót ünnepel a templomban őrzött kegykép, hiszen az Olaszországból származó, papírra nyomtatott Mária ikont éppen 350 évvel ezelőtt adományozták az akkor ferences szerzetesek által fenntartott kápolnának. A hagyomány szerint a kép épen került ki a törökök által 1695-ben felgyújtott templom elszenesedett romjai közül, s ez az esemény – és a többi hozzá fűződő csodás jelenség – mély vallásos tisztelet tárgyává tette, a hely pedig lassan zarándokhellyé vált.

A Temesvár–Máriaradna útvonalon utazó pedagógusok imádsággal és énekkel hangolódtak a kegytemplomban közösen ünnepelendő szentmisére. Az áhítatot nem törte meg a Kocsik Zoltán főszervező által mondott, a vidék történelmi múltjához és nevezetességeihez kapcsolódó tömör, de minden lényeges elemet felsorakoztató ismertető. A másfél órás autóút így a lelki töltekezésen túl a történelmi és a földrajzi helyekhez kötődő ismeretek bővítéséhez is hozzájárult. A pedagógusok mindezért külön is köszönetet mondtak.

A zarándokokat ide is elkísérte Roos Márton temesvári megyéspüspök és Dirschl Johann általános helynök. Másik irányból, a nagyváradi egyházmegyéből érkezett a kegyhelyre Böcskei László megyéspüspök, aki a tavalyi évhez hasonlóan idén is fontosnak tartotta a négy egyházmegyéből származó hitoktatókkal való személyes találkozást. Az ő főcelebrálásával és a püspöktársával, valamint több temesvári egyházmegyés pappal és a pedagógusokkal közösen ünnepelt szentmise elsődlegesen a négy egyházmegye hitoktatóiért, az általuk nevelt gyermekekért és a hitoktatás ügyének hatékony közös szolgálatáért lett felajánlva. Prédikációja elején Böcskei püspök külön örömét fejezte ki azért, hogy a Bolyai Nyári Akadémia hittanári továbbképzője keretében idén is helyet kaptak a zarándoklatok. A kegyhelyhez kapcsolódó személyes élmények megosztása után a napi evangéliumot (Mt 10, 7–14) a mai hittanárok hivatásgyakorlására aktualizálta. Az örömhír hirdetésének és a jó Isten ügye szolgálatának mindenféle kötöttségtől felszabadító jellegéről szólt, hangsúlyozva, hogy a jézusi tanítás nem elvont igazságok gyűjteménye, hanem az igazi életre való nevelés útmutatója. Ezek tudatosításával igazi lelki szabadsággal kell szolgálnia minden hittanárnak, és ez kell képezze a mostanság gyakran emlegetett szemléletváltás lényegét – mondta a főpásztor.

Az ünnepélyes szentmise végén az idei továbbképzőt szervező temesvári egyházmegye tanfelügyelője, Dirschl Johann vikárius jelképesen átadta a stafétát szatmári egyházmegyéből jelen lévő hittanároknak: így jövő nyáron – a gyulafehérvári főegyházmegye, a váradi és a temesvári egyházmegyék után – a szatmáriak szerveznek továbbképzőt négy egyházmegye hitoktatói részére. Kirner Matild szatmári egyházmegyés módszertani felelős rövid köszönőbeszédében megtisztelőnek tartotta a bizalmat és minden jelenlévőt szeretettel hívott a jövő évi rendezvényre.

A szentmise után Roos Martin püspök ismertette meg a résztvevőket a kegyhely és a ma már múzeumként és multifunkcionális központként működő egykori ferences zárda kincseivel.

A közösen elköltött ebéd után a közelmúltan felújított épületben folytatódtak a programok. Előbb Nyirán János, a hajdúdorogi görögkatolikus főegyházmegye fődiakónusa, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára tartott igényesen felépített és gazdagon szemléltetett előadást a hitoktatásban is jól használható ikon teológiájáról és művészetéről. A komoly érdeklődéssel kísért programpontot két párhuzamos műhelymunka követte: egyikben az ikonnal való közelebbi ismerkedésre nyílott lehetőség, Nyirán János vezetésével, a Nagy Enikő Kriszta nővér által tartottban pedig egy máriás téma Kett-módszerrel való feldolgozására került sor. A tartalmas foglalkozások, majd a közösen elköltött ízletes vacsora után mindnyájan visszautaztak Temesvárra.

Ozsváth Judit