A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Papi Továbbképzési Program idei ötödik rendezvényének a Megtestesült Bölcsességről nevezett Gyulafehérvári Papnevelő Intézet (Seminarium Incarnatae Sapientiae) adott otthont szeptember 1–4. között. A segédlelkészek számára tartott továbbképzőről az egyik résztvevő beszámolóját közöljük.
A káplántovábbképzőn minden napunkat közös szentmisével indítjuk. Minden nap más-más paptestvérünk vezeti a liturgiát és elmélkedésben buzdítja a vele együtt miséző paptestvéreit. Idén engem ért a megtiszteltetés, hogy a befejező vizsga-napon beszélhessek nekik, az általam ott elmondottakból osztok meg néhány gondolatot mint beszámolót az olvasók számára.
A vizsgán feltett kérdéseken kívül marad még egy kérdés. Mit viszünk haza a káplántovábbképzőről? Feltettem magamnak is ezt a kérdést. A válaszom az, hogy hálát! Miért vagyok hálás? Sok mindenért, ami az elmúlt napokban történt. Hála a jó Istennek értetek! Az elöljáróinknak a vendégszeretetért! Fiatal paptestvéreimnek, akikkel együtt formálódtunk a szemináriumi évek alatt, a sok szép pillanatért!
Ebben a négy napban sokat beszélgettünk egymással: megosztottuk gondolatainkat, meglátásainkat és tapasztalatainkat. Tanácsokkal és ötletekkel láttuk el egymást. Érsek atya, paptanár, elöljáró, káplán egyaránt. A mai evangélium (2025. szept. 4. Lk 5, 1–11) nagyon talál hozzánk, fiatal papokhoz. Jézus minket is meghívott. Hallottuk, hogy a leendő apostolok keményen dolgoztak, halásztak. Hol így, hol úgy sikerült ez nekik.
Ugyanígy van ez a mi életünkben is: dolgozunk, de nincs rá garancia, hogy mindig siker koronázza minden egyes törekvésünket. De nagyon jó látni és tapasztalni, hogy mindenki igyekszik minél jobban tenni a dolgát.
Ezekben a napokban nagyon sok komoly kérdés felvetődött és nagyon komoly dolgok hangzottak el, ami a pasztorációt illeti. Mindebből pedig jó volt kiérezni azt, hogy mindegyikünk igyekszik minél emberségesebben tenni a dolgát és segíteni másokat, amennyire csak lehet. Ezért is jó itt lenni a káplántovábbképzőn, mert megerősítjük egymást. Hallottuk az evangéliumból, hogy Simon Pétert is bátorítja Jézus. Ugyanígy bátorít bennünket is, ahogy őt. Azt mondja: bármi legyen, akár siker, akár csalódás, ne csüggedj, menj és vesd csak ki a hálót! Ezt a lelkesedést, amit szintén megláthattam az elmúlt napokban mindenki arcán, tartja bennünk a Mester. Ez erősített meg még jobban engem ezen a héten. Láttam, hogy ugyanazoknak örülünk, ugyanazokkal küzdünk. De együtt nincs lehetetlen a halászatban, mert bár mindegyikünk külön-külön a kis bárkáján halászik az egyházmegyénk valamelyik pontján, mégis egy flotta vagyunk és ugyanaz a cél!
Ezért jó alkalomadtán kicsit kikötni, kiszállni a bárkából egy kis szigetre, mint amilyen ez a továbbképző is, hogy találkozzunk és lelkesítsük egymást! És a jutalom meglesz, ahogy az apostoloknak is megvolt a bőséges halfogásban. Jézus ugyanígy bátorít bennünket is, mint az apostolokat, hozzánk szól, csak azt érzem, hogy most egymás szaván keresztül, ahogy elbeszélgettünk. Ezt viszem mind magammal haza.
Hiányozni fog, mivel számomra ez az utolsó év, de kívánom, hogy a továbbiakban is mindig így teljen, akiknek még jönniük kell továbbra is a káplántovábbképzőre! Hála és köszönet mindenkinek mindenért!
László Zsolt
Fotók: Bőjte Csongor, László Zsolt
