Főünnepén, augusztus 25-én ünnepélyes szentmisével emlékeztek meg Kalazanci Szent Józsefről, a kegyes (piarista) tanítórend alapítója halálának, illetve égi születésnapjának 377. évfordulóján a kolozsvári Egyetem/Universităţii utcai piarista templomban. Ez a nap világszerte főünnep a piarista rend templomaiban és közösségeiben.
A szentmise főcelebránsa és szónoka Tőzsér Pál szegedi piarista szerzetes pap, tanár volt, akivel együtt misézett László Attila kolozs-dobokai főesperes, plébános, Molnár Lehel, Böszörményi Géza, Chrysanthus Yvesimbom Njungba piarista szerzetespapok, Bőjte Csongor segédlelkész, a Verbum Egyesület igazgatója, Szőcs Béla kolozsi plébános, az asszisztenciában szolgált Csibi Levente diakónus. Részt vettek hívek, a néhai főgimnázium öregdiákjai, az utódiskola több tanára és diákja, élükön Schuller Hajnal igazgatóval.
Tőzsér Pál szentbeszédének kezdetén nyomatékosította, hogy igehirdetésében nem történelmi tényeket vagy kutatási eredményeket kíván ismertetni Kalazanci Szent József életéből, hanem inkább arra figyel, hogy mik voltak azok az érzések, tapasztalatok, amit a rendalapító megélt, megtapasztalt az élete során. A szónok többek között elmondta, hogy mindannyian ismerjük az érzést, amikor keressük a helyünket – kíváncsiság és szorongás között ingadozva – fogalmazott Tőzsér Pál prédikációjában, amelyben Kalazanci Szent József életútját állította példaként a hívek elé.
A rendalapító hosszú ideig kereste hivatását, több utat kipróbált, mielőtt rátalált volna arra, ahol képességei és a világ szükségletei találkoztak: a gyermekek tanítására. A hivatás nem egyszerűen egy szakma vagy állás, hanem „az a terület, ahol önmagunkat adva képesek vagyunk maradandót alkotni” – mondta Tőzsér.
Római tartózkodása során találkozott a szegény gyermekekkel, akiknek esélyük sem volt iskolába járni. „Ez a találkozás mindent megváltoztatott. Innentől kezdve a tanítás lett az ő hivatása. Felismerte, ezeknek a gyermekeknek szükségük van valakire, aki melléjük áll. És ez a valaki ő volt.” Kalazanci hitt abban, hogy „minden gyermekben nagyon sok lehetőség rejlik, amelyet elő lehet hívni” – és létrehozta a piarista rendet.
A szónok kiemelte: az iskola számára nem pusztán a tudás átadásának helye volt, hanem olyan „szellemi műhely, ahol emberség, önbizalom és felelősség formálódik”. Kalazanci felismerte, hogy a gyermek nem „félkész felnőtt”, hanem önálló méltósággal rendelkező személy – emlékeztetett Tőzsér Pál.
Kalazanci élete ugyanakkor tele volt nehézségekkel. Saját közössége is szembefordult vele, mégis kitartott, mert tudta, miért kezdte el az utat. Példája arra bátorít: ne féljünk keresni, újrakezdeni, és meghallani a belső hangot, amely a saját hivatásunk felé vezet.
Tőzsér Pál zárásként hangsúlyozta: „Legyen bátorságotok keresni [a saját utatokat], legyen kitartásotok küzdeni és bölcsességetek felismerni, amikor végre megtaláltátok. Kívánom, hogy legyen nyitott a szívetek, amikor másokon kell segíteni, akkor leszel jó, ha adsz a másiknak, a rászorulónak. Ez Kalazanci Szent József öröksége.”
Az egyetemes könyörgések keretében a fiatalok a jelenlevőkkel együtt azért imádkoztak, hogy képesek legyünk követni Kalazanci Szent József nagy szeretetét, türelmét és alázatát. Kérték Istent, álljon mindig a tanárok mellett és ajándékozza meg őket szilárd hivatástudattal. Emlékezzen meg a Mindenható azokról a gyermekekről, fiatalokról, akik éheznek, hajléktalanok, akiket megvetnek, kihasználnak vagy akikkel senki sem törődik.
A szentmise végén Molnár Lehel egyetemi lelkész köszönetet mondott László Attila főesperes-plébánosnak a kolozsvári újraletelepedéstől mindmáig folyamatos támogatásért, Schuller Hajnal igazgatónak a sikeres együttműködésért és mindenkinek, aki elősegíti a piaristák kolozsvári munkásságát. Majd bemutatta a piarista misszió harmadik szerzetespap tagját, az Isten Anyjáról nevezett Böszörményi Gézát, aki megkezdi itteni szolgálatát. Molnár Lehel hangsúlyozta: a hármas kolozsvári küldetéshez – iskola, egyetem, templom – gondviselésszerűen immár hárman alkotják a misszió közösségét.
Böszörményi Géza 1978. június 24-én született Budapesten. A rend fővárosi gimnáziumában érettségizett, majd Vácott elkezdte a piarista noviciátust. 2009. október 22-én tette le szerzetesi örökfogadalmát, 2010. május 22-én szentelték pappá. Földrajz, hittan, magyar nyelv és irodalom szakos tanár.
A főünnepi szentmise idejére kihelyezték tiszteletadásra Kalazanci Szent József, az ingyenes közoktatás szentjének, az összes keresztény népiskolák égi pártfogójának 1772-ből származó, Rómából küldött vérereklyéjét.
Fodor György piarista konfráter
