Negyven csillogószemű gyerek gyülekezett augusztus 11-én reggel a brassó-bolonyai plébánia udvarán. Közös imával, Bereczki Attila segédlelkész, valamint szüleik áldásával indultak Ivóba részt venni a Szent József Kolping Család által évről évre megszervezett hittantáborban. A jubileumi év alkalmából a tábor témája a zarándoklat volt, ezt próbálták közel vinni a gyermeki értelemhez, lélekhez egyaránt.
Már induláskor megbeszéltük, hogy idei táborunk úgynevezett „zarándoktábor” lesz, amelybe nemcsak a lábunkkal, de a szívünkkel is indulunk, hogy az együtt töltött napok alatt minél teljesebben találkozhassunk Istennel, önmagunkkal és természetesen társainkkal. A tábor mottójául idén is az Úr Jézus szavait választottuk: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6)
Első utunk Csíksomlyóra, a magyarok egyik legjelentősebb zarándokhelyére vezetett, ahol meglátogattuk a kegytemplomot. Leander szerzetessel beszélgettünk a templom történetéről, a csíksomlyói búcsú kialakulásáról, a zarándoklat lényegéről. A Jakab Antal Ház szíves vendégfogadásában elfogyasztott zarándokebéd után indultunk tovább Ivóba, a Kolping Szabadidős Központba, táborunk helyszínére.
„Őrangyalok” és „őrzöttek”
A gyerekek percek alatt birtokba vették a tábort, többségük már ismerősként üdvözölte a kis házikókat, udvart, ebédlőt, játszóteret. Estig ismerkedési és csapatépítő játékokat játszottunk, vacsora után a tábori kvíz következett, amelyben a kis táborlakók összemérhették tudásukat az aznap hallottakkal, tanultakkal kapcsolatban. Kihúztuk az „őrzötteink” nevét is, hiszen mindenki „őrzőangyalként” figyelt, gondoskodott, kedveskedett valakinek a tábor ideje alatt. Az esti imánkban hálatelt szívvel tekintettünk vissza a napra, megköszönvén Istennek a kapott kegyelmeket, a szép pillanatokat, élményeket.
Kedden délelőtt életkor szerint két csoportba osztva, rajzos tevékenység keretében saját életútjukra tekintettek vissza a táborlakók. Felismertük, hogy függetlenül attól, hogy hosszabb, vagy rövidebb utat jártunk be életünk során, a gondviselő Isten szeretetében tettük ezt meg. Életünk is egy folyamatos zarándokút tehát, amelyet úgy kell járnunk, hogy közben fejlődjünk, tisztuljunk, Istenhez közeledjünk. „Minden utamban te voltál…”– énekeltük, imádkoztuk zárásképpen.
A délutánt stafétajátékok és vízicsata tette emlékezetessé, majd a várva várt színházest koronázta napunkat. Itt a gyerekek és a felnőtt szervezők egyaránt általuk megalkotott saját meséket mutattak be, amelyekben a népmesékhez hasonlóan a főhős útnak indul, akadályokat győz le, segítőtársakra talál, és végül eléri célját. Szórakoztunk, de tanultunk is a kreatívan kidolgozott és ötletesen bemutatott kis produkciókból.
Tábori szentmise az Európai Kolping Szövetség prézesével
Szerdán vendégünk volt Gödri István, a Romániai Kolping Szövetség, valamint az Európai Kolping Szövetség prézese, akit minden évben szeretettel és örömmel fogadunk, hiszen közösen mutatjuk be tábori szentmisénket.
A délutánt a gyerekek és felnőttek közös focimeccse indította, majd kézműves tevékenység következett. A kis táborlakók a szövés mesterségébe nyertek bepillantást, és odaadóan készítették „zarándoktarisznyájukat” László Melinda óvó néni irányításával. Tánctanítással, fergeteges bulival zártuk a napot. Ezt követően az esti ima segített a lecsendesülésben. Az esti mesét már ágyba bújva várták a kis zarándokok.
Csütörtökön forgószínpadszerű „zarándokúton” haladtunk végig, amelyen a gyerekeknek lehetőségük volt hálát adni, imádkozni szeretteikért, megbocsájtani és elengedni sérelmeiket, valamint megtapasztalni a segítségnyújtás, illetve -elfogadás, az egymás iránti bizalom nagyszerű érzéseit. A zarándokút végén közösen adtunk hálát, énekeltük a jubileumi himnuszt, és mindenki átvehette zarándokjelvényét.
Délután folytatódott a kézműveskedés, a gyerekeknek ezúttal már gondolniuk kellett arra is, hogy kis emléktárgyat készítsenek „őrzötteik” számára. Az esti tábortűz méltó befejezése volt utolsó tábori esténknek, ahol gyerekdalok, népdalok, vallásos dalok egyaránt felcsendültek.
Kiértékelés és reflexiók
Péntek a kiértékelés, táborzárás és hazautazás napja volt. Különös izgalommal lepleztük le „őrzőangyalainkat”, megköszönvén törődésüket, gondoskodásukat. A gyerekeknek lehetőségük volt megfogalmazni véleményüket a tábor programjával kapcsolatban, illetve egy-egy kedves emléket írni, rajzolni egymásnak. Mindenki kapott emléklapot, csodás érmet, és a Csíksomlyói Szűzanyát ábrázoló szentképet, akinek oltalmába ajánlottuk földi zarándokutunk további állomásait. A tábor sikeréért első sorban Istennek vagyunk hálásak.
Köszönetünket fejezzük ki továbbá Fáy Leó Lóránt Brassó-bolonyai plébánosnak, illetve az Országos Kolping Szövetségnek az anyagi és erkölcsi támogatásért. Köszönjük a Brassó-bolonyai Szent József Kolping Család önkénteseinek áldozatos munkáját. Köszönjük a szülőknek, hogy ránk bízták gyermekeiket. És köszönjük a 40 csillogó szempárt, akik Isten szeretetét és jóságát tükrözték számunkra.
Táborunkat a szokásos módon zártuk: „Jövőre veletek ugyanitt!”-felkiáltással. Addig is szívünkben őrizzük a jubileumi zarándokhimnusz szavait: „Benned bízom Jézus, szép reményem / Téged áldjon, dicsérjen az ének, / Örök fényem, igazság és élet / az úton mindig te vezess!”
A táborszervező csapat nevében: Máthé Izabella
