† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Abban az időben amikor Jézus tanított, valaki megszólalt a sokaságból: „Mester, szólj testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” Ő így válaszolt neki: „Ember, ki hatalmazott fel engem, hogy bírátok legyek, és elosszam örökségteket?”
Majd a tömeghez fordult: „Vigyázzatok, és őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet!
Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél?
Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”
Lk 12,13–21
Talán kevés dolog van, amihez a mai ember úgy ragaszkodna, mint az igényességhez, hiszen gondoljuk csak bele, a többség a mindennapi, szürke életét a virtuális térben, vagyis a világhálón tölti, így hát az általunk is jól ismert közösségi platformoknak se szeri, se száma. És valljuk be őszintén, a közösségi platformok megtanították a felhasználókat egyfajta látszatigényességre, legalábbis ami a boldog, problémamentes, gondtalan életet illeti, hiszen sok esetben egy idealizált képet, egy látszatvilágot és -életet látunk. Különösen igaz ez, amikor valaki napi rendszereséggel tudatja akár a fél világgal életének minden rezdülését. De beszélhetünk a közösségi médiában megjelenő képekről is: fiataloktól hallom, hogy mennyi időbe és energiába kerül egy közösségi platformra kikerülő kép elkészítése. Hiszen kifinomult technikákkal, megfelelő fényviszonyokkal, jól beállított háttérrel, majd pedig mennyi utólagos és egyben fáradságos munkával – photoshop, árnyékolás…stb. – születik meg a majdnem tökéletes kép, és ha mégsem jön a várva várt visszajelzés (like), a feltöltött kép bekerül a világháló süllyesztőjébe. Egyszóval igényes a mai ember, de nem minden helyzetben, s különösen igaz ez – tisztelet a kivételnek – a lelki életre, az Istennel megélt kapcsolatra, mert olyan kevéssel, sokszor a felszínnel is beérjük, egyszóval a középszerűséggel. Szépen mondja Gabriele Di S. M. Maddalena Istennel egyesült élet című könyvében: „Kevés az a lélek, aki eljut az Istennel való egyesülés állapotába, de nem azért, mert Isten ezt nem akarja, hanem azért, mert mi nem akarjuk. Az életszentségre szóló meghívás egyetemes, de a lemondás törvénye is egyetemes érvényű. Csak a »Semmi« vezet el a »Minden«-hez. Ebben pedig nincs különbség szerzetes és világban élő keresztény között: mindketten ugyanarra a lelki tökéletességre kaptak meghívást.”
Jézus a mai evangéliumban arra bátorít, hogy életünk fókuszát csakis őrá helyezzük, mert ő az egyetlen tükör, amely nem torzít, mert benne láthatjuk meg igazi valónkat, azt is, hogy Isten szeretett fiai és leányai vagyunk. Éppen ezért mi nem érhetjük be, különösen a lelki élet területén, a középszerűséggel, a látszattal vagy éppen a felszínnel. A Krisztus-követés többet kíván tőlünk, mert a lelkünk a tét. Csakis az Úrral töltött idő tud minket megszabadítani hamis ragaszkodásainktól, amelyek megkötöznek és megmérgeznek bennünket és másokat. És honnan láthatjuk, hogy a jó úton járunk, hogy Istenre hangolt az életünk? Ha szabadon, örömmel és szeretettel tudunk nap mint nap jelen lenni.
Olasz Béla
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/31-es számában.
