Giovanni Battista Gaulli 1639 és 1709 között élt. Ismertebb nevei: Baciccio vagy Baciccia. Olasz származású festő, aki a magas barokk és a korai rokokó korszakában dolgozott. Leginkább a római Gesù-templomban található nagyszabású illuzionista boltozatfreskóiról ismert. Munkásságára Gian Lorenzo Bernini volt hatással. Genovában született, ahol szülei az 1654-es pestisben meghaltak. Kezdetben Luciano Borzone tanítványaként dolgozott. 1669-től, egy pármai látogatását követően, Gaulli munkásságát kifinomultabb festőiség kezdte jellemezni. Gaulli fénykorában Róma egyik legelismertebb portréfestőjének számított.
A következőkben egy olyan alkotását szeretnénk bemutatni, amely méltán tükrözi illuzionista stílusát. A Szent Ignác felmagasztaltatása címet viselő alkotás Loyolai Szent Ignácot úgy jeleníti meg, mint aki az égbe ragadtatik. A szent ilyen ábrázolása nem csak szentimentális megjelenítés, ha tudjuk, hogy Ignác mindennapjait áthatotta az Istennel való találkozás és minden döntését ebben a párbeszédben hozta meg. Istennel való személyes kapcsolatának gyümölcse a rendi Konstitúció mellett a Lelkigyakorlatok megalkotása, amely máig aktuális lelki utat vázol fel.
A meleg színárnyalatok, amelyek a kompozíció felső részén erősödnek, azt sugallják, hogy Szent Ignác az isteni fényesség felé halad, egyre inkább elhagyva a földi szférát. A festő több puttó (pufók gyermekalak) formájában – tipikusan barokk és rokokó védjegyként – ábrázolja Isten küldötteit. Ők emelik a rendalapítót a mennyekbe, akit a művész miseruhában ábrázol.
Portik Noémi, M. Klarissza nővér
Az írás megjelenik a Vasárnap 2025/31-es számában.
