Isten gyógyító érintése

EVANGÉLIUM:
Abban az időben amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. * Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából.
Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot.
Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Még beszélt, amikor * jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy?” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen.
Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
(Vagy rövidebb forma: Mk 5,21-24.35b-43 A két * közötti rész kimarad.
Mk 5,21-43)

Érintés… A Teremtő érintése Michelangelo remekművén a Sixtus-kápolnában. Isten megérinti az embert és élet fakad. Az érintés evangéliumának örömhíre simogat végig ezen a vasárnapon a két csodában, melyben Isten gyógyító érintéséről számol be Szent Márk. Isten gyógyító érintése azonban csak akkor hatásos, ha az a hit mozdulata. A tömegben van egy asszony, aki nagyon hisz Jézusban. Elegendő számára, ha ujjaival azt a ruhát simítja végig, amely érinti Jézust, és hiszi, hogy meggyógyul. Elég, ha Istent megérintjük, és ő engedi, hogy isteni erejének melege, sugara újjáalkosson minket. Hiába gúnyolja ki azokat a liberális média, akik hisznek az ereklyékben, akik szent dolgokat viselnek maguknál, akik egy kis zsebkendőt érintenek valami szent dologhoz, a hitet megakadályozni nem lehet. A szegény, egyszerű ember ereklyékbe vetett hite az a kapaszkodó pont, amely több erőt jelent, mint a nagy tudomány vagy az okoskodás, mert erőt ad, gyógyít, nyugtat, reményt csepegtet életünkbe. Az egyszerű ember olykor babona határát súroló hite erősebb, mint bármilyen orvosság. Az Istenbe vetett hit megállapítása: „Elég, ha csak érintem, ha hordom, mert hozzá, a Megváltóhoz tartozik egyenes vagy közvetett módon, mert az túl segít a bajokon.”

Érintés… A második evangéliumi csoda egy kislány feltámasztása, Jairus, a zsinagóga elöljárójának leányáé. Itt már Isten érint. Előbb érintetett, most érint. A lényeg ugyanaz. Jézus most hitet jutalmaz tulajdonképpen, Jairusét, mert maga a zsinagóga elöljárója fordul hozzá segítségért. Nem egy egyszerű járókelő, hanem a zsinagóga vezetője. Talán letörve érzi magát, amikor útban háza felé lánya halálhírét hozzák, de ekkor jön előbb a szóbeli isteni érintés: „Ne félj, csak higgy! Hozzám fordultál, s most úgy érzed, hogy hiába. De ne állj meg, higgyél tovább, nagyobb csoda részese is lehetsz.” És továbbmennek. Jézus, a három tanú – apostola – és Jairus. Őszinteségtől mentes tömeget találnak, akik formából gyászolnak. Jézus kiparancsolja őket, s csak azokat engedi maga mellé, akiknek a kislány elvesztése tényleg gyászt jelent, valamint Pétert, Jakabot és Jánost, hogy tanúi legyenek. Majd következik a szó érintésén túl az élet teremtő érintése: Jézus megfogja a kislány kezét és így szól: Kislány, mondom neked, kelj föl! Ez olyan érintés, amellyel Isten megteremtette az embert.

Érintés… Életünkben és halálunkban… Hitünk méretei a síron túli dimenziókkal játszanak. E helyt is gyógyít, vigasztal, erősít bennünket Isten, de a halálunk órájában és azon túl is. Felemel sírunkból és szívéhez ölel földi létezésünk után is.

Miklós Csaba

Megjelent a Vasárnap július 1-i számában.