Fülöp Csilla kutyaterapeuta és terápiás kutyája, Szellő, idén is megtisztelték jelenlétükkel a marosvásárhelyi Caritas Házban összegyűlteket. A kedves gyógypedagógus, aki szemmel láthatóan kitűnően ért mind a gyerekek, mind pedig az ebek nyelvén, két alkalommal is megörvendeztette elragadó kutyusával a Cseperedő és a Szent Ágnes rehabilitációs központ kisgyermekes családjait a nappali foglalkoztatóközpont nyári programsorozatának keretében.
Fülöp Csilla és Szellő már színrelépésük előtt magukra vontak minden tekintetet, felcsigázták a gyerekek kíváncsiságát és türelmetlen vágyát, amely arra irányult, hogy mihamarabb megsimogathassák a szép állatot. Amikor a kutyaterapeuta beköszönt a foglalkozásra összegyűlt gyerekeknek, sok meglepődött arcocska fordult felé. Majd, amikor Szellő is besuhant gazdája mögött a terembe, több gyerek is ösztönösen szaladt felé, hogy megsimogassa. A kialakult helyzet máris több illemszabály ismertetésére adott lehetőséget.
Fülöp Csilla barátságosan, lépésről-lépésre magyarázta, és mutatta meg a gyerekeknek: hogyan köszönünk, mutatkozunk be, és nyújtunk kezet először a bennünket köszöntő embernek, aki ebben az esetben a kutya gazdája, majd hogyan kérdezzük meg tőle, megsimogathatjuk-e a kutyáját. Ezzel egyrészt kifejezzük tiszteletünket egy ember és állata iránt, másrészt megtanulunk megfelelőképpen bemutatkozni, és egy másik emberrel kapcsolatot létesíteni, harmadrészt pedig veszélyes helyzeteket kerülünk el, amelyek hirtelen érintésekből váratlanul adódhatnak.
A türelem örömöt terem
Ezt követően a szakember ügyességi játékokkal töltötte ki a foglalkozást, amelyek a kutya jelenlétére és aktív bevonódására alapoztak. Mivel érzékelte a gyerekek türelmetlen vágyát, hogy megsimogathassák a kutyust, különböző játékos próbatételek révén bírta rá őket, hogy szerre közeledjenek a kedves állathoz. A gyerekeknek színes tojásokba kellett jutalomfalatokat elhelyezniük, azokkal alagutakon átkúszniuk, majd a falatokat kanál, kutyatappancs formájú alakzat, vagy a saját kezük segítségével egy tálkába beletenniük. Volt olyan játék is, amelynek során a kutyus előtt heverő, színes formákat kellett az eb körüli színes karikákba belehelyezni, vagy tornyot építeni színek szerint, vagy a kutya hátára felsorakoztatott, színes elemeket az éppen aktuális játék szabályai szerint lepakolni. A játékok végén a gyerekek megetethették Szellőt egy-egy jutalomfalattal, és meg is simogathatták őt. Ahhoz azonban, hogy ennek a sok izgalmas mókának részesei lehessenek, először türelmet kellett tanulniuk. Ki kellett várniuk a sorukat, ugyanis a legtöbb játék úgy volt felépítve, hogy csak kettesével lehetett a kutyushoz eljutni.
A kutya közelsége oldja a félelmet, nyugtatja a hiperaktív, figyelemzavaros gyerekeket
Amikor a gyerekek egy-egy játék végén közvetlenül a kutyus elé értek, először meglepődtek. Féltek odaadni neki a jutalomfalatot, és megérinteni őt. De az étel átnyújtására több lehetőséget is felkínált számukra a szakember: odaadhatták egy kanál, egy mancs formájú alakzat, vagy a saját kezük segítségével. A gyógypedagógus figyelmeztette őket: ha a saját kezükkel adják oda a falatot, nyálas lesz a kezük, de ettől nem kell megijedniük. Megtanította őket arra is, hogy kutyasimogatás vagy -etetés után kezet kell mosni. A gyerekeknek sikerült leküzdeniük kezdeti tartózkodásukat az állattól, és nagyon büszkék voltak, amikor szüleik és gyógypedagógusaik megdicsérték őket, milyen ügyesen etették és simogatták a kutyust. Érdekes volt látni és tapasztalni, hogy a rendkívül mozgékony, figyelemzavaros gyerekek kis időre lelassultak, és megnyugodtak a kutya közelében.
Fejlődés a játékon túl
Bár a foglalkozás fókusza a kutyán és gazdáján volt, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a játékokat sem, amelyeket a szakember tudatosan alkalmazott. A legtöbb játék a színek és formák találtatására épült, apró játékelemek egymásra helyezésére, vagy ide-oda pakolására, amelyek elősegítették a gyerekek kézügyességének, szem-kéz koordinációjának és összpontosítási készségének a fejlődését. Voltak összetettebb játékok is, amelyeket akkor tudtak eljátszani a gyerekek, ha észben tartották a játék folyamatának minden mozzanatát. Így észrevétlen fejlődött a memóriájuk és a figyelmük is. Az alagutas játék például, a türelem erősítésén túl, a mozgásbeli ügyesedéshez is hozzásegítette a gyerekeket. A dalos mondókák és versikék pedig szintén a kicsik emlékezőtehetségét edzették.
A játékos foglalkozások révén, kutya és gazdája barátságos jelenlétében, a gyerekek öntudatlanul tanultak fontos viselkedési szabályokat, amelyek remélhetőleg a későbbiekben is megkönnyítik majd számukra a társas érintkezést. De a legnagyobb lecke minden jelenlévő számára a türelem gyakorlása volt. Ugyanis a dolgok kivárásának képessége, az esetleges kellemetlenségek, zavaró tényezők eltűrésének az eleme (tűr-elem) sokunkból hiányzik, vagy csekély mértékben van csak jelen. „Türelem, türelem” – mondaná a kutya, ha beszélni tudna.
Orbán Júlia
Fotók: Urs Gabriela és Orbán Júlia
Forrás: Gyulafehévári Caritas
