A nagyváradi Szent László-menedékház búcsúját ünnepelték június 26-án. Az ünneplőket a főcelebráns, Szőke Sándor lazarista szerzetes, Katalin-telepi segédlelkész üdvözölte, aki arra hívta fel a figyelmet: amiatt gyűltek össze e különleges alkalmon, hogy Szent László dicsőségét énekeljék, hirdessék, megköszönve elsősorban azokat a kegyelmeket, melyekre megtanított, elvezetett minket, és továbbra is imádkozzanak azért, hogy kísérje életünk mindennapjait, szentként legyen pártfogónk és közbenjárónk a mennyben.
A szentmise szónoka, Székely Antal várad-olaszi segédlelkész azt mondta: Szent László csodálatos személyisége volt a középkornak, Isten kegyelméből és a nép akaratából lett királlyá. Alakjában összefonódott az uralkodói vezető szerep és a lovagi eszmény. Tudatában volt annak: a hit átéléséhez az is hozzátartózik, hogy gyámolítja az elesetteket, hiszen Krisztus is ezt tette. Empátiával fordult ezért a rászorulók felé, védelmébe vette az üldözötteket, a bajba jutottakat, a szükségben szenvedőket. Nem úgy védelmezte keresztény hitét, mint egy múzeumi tárgyat, hanem gyakorolta is ezt, úgy élte át istengyermekiségét, hogy akárhányszor csak tehette, a Mindenhatóhoz fordult. Tisztában volt ugyanis azzal, hogy az Istenre fordított idő nem elpazarolt, és semmi sem lehetséges az ő segítsége nélkül. Szívvel-lélekkel átélte Istennel való kapcsolatát, mely mindannyiunk számára az életünk beteljesülése, csúcspontja kell legyen, Szent László király ebben is példát mutat nekünk – hangsúlyozta a szónok.
Az egykor Páli Szent Vince alapította rend által vezetett Szent László-menedékház 1900-ban épült Sztarill Ferenc tervei alapján, neogótikus stílusban. Napjainkban évente egyszer nyitják meg, védőszentje ünnepének előestéjén.
Ciucur Losonczi Antonius/Erdon.ro
