Az élet egészében ott van Isten jelenléte
Szent Ignác egyik legfontosabb tanítása, hogy az Isten keresése nem csupán a templomban vagy imaórákon történik, hanem minden nap, mindenhol és minden cselekedetben. Ignác arra bátorít, hogy életünk minden pillanatát Isten szemszögéből nézzük, és figyeljünk rá minden helyzetben. A Szent Ignác-i lelkiség arra tanít, hogy az élet nem osztható „szent” és „profán” részekre, mert Isten az egész életünkben ott van velünk. Ezért a hétköznapi tevékenységek – legyen az munka, családi teendő vagy akár egy beszélgetés – válhatnak a hit megélésének eszközeivé.
Jézus példája a hétköznapi életben
Jézus az életét nem formális szent ünnepként és nem is különleges magánpillanatként élte meg, hanem egyszerű, hétköznapi eseményeken keresztül mutatta meg az Isten országát. Jézus például a tereken, a piacokon, útközben vagy személyes találkozások során hirdette az örömhírt – ez az emberség, egyszerűség és elfogadás tanítása. Nem volt kérdés számára, kivel találkozik és mely helyen, épp ezért minden esemény lehetőséget adott arra, hogy Istenhez közelebb kerüljünk. Ő így mutatta meg, hogy a találkozás Istennel a mindennapi életünk része, nem külön esemény, hanem maga az élet.
A mindig és mindenben jelen lévő Krisztus
Még Jézus távozása után is folytatódik a vele való személyes kapcsolat. Az evangélium szerint Krisztus nem hagyott el bennünket, hanem velünk van „minden nap a világ végezetéig”. Ez a jelenlét nem mindig feltűnő vagy könnyen észrevehető, de mindennapjainkban, a családban, munkában, baráti beszélgetésekben ott van, és átalakítja a világunkat. Ezért fontos, hogy minden cselekedetünket és gondolatunkat az Isten iránti szeretet, hűség és figyelmesség jegyében végezzük.
Az élet egységessé tétele
A keresztény élet nem csupán elméleti tanítás vagy szent szöveg, hanem mindennapi, személyes tapasztalat és döntés. Ezért kiemelten fontos, hogy rendszeresen kérdéseket tegyünk fel magunknak, és tudatosan törekedjünk arra, hogy életünket egységbe foglaljuk azáltal, hogy megtaláljuk Istent mindenben, amit teszünk és amit megélünk. Az ignáci lelkiség alapelve szerint a lélek tisztánlátását segíti a megkülönböztetés művészetében való növekedés, azaz hogy felismerjük, mit érdemes megtartani és mit kell elhagyni (bízva abban, hogy Isten a jót akarja nekünk adni). Ennek eredményeképpen életünk egy egységes egésszé kovácsolódik, ahol minden tevékenységünk kifejezése lehet az Isten iránt való szeretetnek és hűségnek.
Ha rendszeresen megállunk, elcsendesedünk, és visszatekintünk életünk egy-egy megélt eseményére vagy egy-egy szakaszára, az segít megérteni, hogy mi az, ami valóban értékes, és mi az, ami a változtatás vagy a belső növekedés irányába mutat. Ez a folyamatos önismeret és istenkeresés karöltve, együtt válhat életünk alapjává, amikor igazi, lelki, felebaráti kapcsolatokat szeretnénk kiépíteni, és mindezt Istenben gyökerezve.
Gondolkodjunk el a következő kérdéseken:
- Milyen módszerekkel tudnám tudatosabban, figyelmesebben megélni a mindennapi tevékenységeimet úgy, hogy közben Istent keresem?
- Mi segíthetne abban, hogy apróbb vagy nagyobb pillanatokban megtapasztalhassam Isten jelenlétét a saját életemben?
- Milyen lépéseket tehetnék annak érdekében, hogy a kapcsolatom a jó Istennel bensőségesebbé váljon?
Darvas Piroska sa
Az írás megjelent a Vasárnap 2025/28-as számában.
