Idén kilencedik alkalommal vált világiak és szerzetesek közös istendicséretének helyszínévé a gyergyószárhegyi ferences kolostor.
A táborban a segítőkkel együtt csaknem 120 gyermek és felnőtt gyűlt össze, hogy az egyház hivatalos imádságát, a zsolozsmát imádkozza július 3-6. között. Míg a gyermekek a kultúrházában és sportcsarnokában tanulhattak az egyházzenéről és vehettek részt színes programokon, addig a kolostor falai között a felnőttek Isten folytonos dicséretét valósították meg: minden imaórát a maga idejében énekelve imádkoztak el, az imaórák és az elmélkedések között pedig egymást váltva recitálták a zsoltárokat nappal és éjszaka egyaránt.
A tábor két részének programja egyes imaórákon és a szentmiséken találkozott, sőt, voltak olyan lelkes és bátor gyermekek, akik felkeltek az éjszaka közepén és feljöttek a sportcsarnoktól a kolostorig, hogy részt vegyenek a hajnali kettőkor imádkozott olvasmányos imaórán. Az elmélkedéseket Bátor Botond pálos szerzetes vezette, mély szeretettel beszélve imáról, küzdelmekről, sivatagi atyák bölcsességéről, istenkeresésről. Ez az istenkeresés volt a tábor legmeghatározóbb élménye. Ahogy a zsoltárban imádkozzuk: „Amint a szarvas kívánkozik a forrás vizéhez, úgy kívánkozik lelkem tehozzád, Istenem.” Keressük őt, adni akarunk neki valamit, áldást, dicséretet, magasztalást.
Az anyaszentegyház pedig már 2000 éve a zsoltárokat adja a szánkba imádságképpen: „Dicséretet mutass be áldozatul Istennek.” Megkérdezhetjük persze: vajon szüksége van-e Istennek a mi dicséretünkre? Nincs, hiszen ő a teljesség. Angyalok milliói dicsőítik őt éjjel-nappal. S ő mégis vágyik rá, mert vágyik mireánk, vágyat ültetett irántunk önmaga szívébe, szeretetből. Amikor mi elvégezzük „kötelességünket”, az offíciumot, ő a Krisztus Jézus által imádkozott zsoltárok szavain keresztül krisztusi emberekké formál minket.
Mi ugyan keressük Istent, de ő ezerszer inkább keres minket. Mi ugyan elvégezzük imádságainkat, de ő minden pillanatban önmagát adja ajándékul nekünk. A tábor négy napja alatt Krisztus adta önmagát: a találkozásokban, a beszélgetésekben, a hallgatásban, az imádságban, a közösségben, a zenében, a természet szépségében és mindenekfölött a szentmisében.
Mi pedig befogadtuk őt, s ahogy Gegő Julianus testvér, a tábor szervezője fogalmazott a vasárnapi szentbeszédben: innen elmenve s az emberekkel találkozva jusson eszükbe rólunk Krisztus.
Doedens Miriam
Táborozók írták
Felemelő volt felhozni matutinumra a gyerekeket (ennél jobban nem tudom megfogalmazni). fr. Teofil
Számomra az idei zsolozsmatábor balzsam volt a lelkemnek. Fokozatosan tapasztaltam meg a csendet, a békét a szívemben addig a pontig, hogy azt éreztem, lángol a szívem. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy itt lehettem, a lelkibeszélgetéseket, Botond testvérnek az elmélkedései nagyon jó kapaszkodók a nehéz napjainkban. Köszönöm Juliánusz testvérnek a szervezést! Zsuzsa
Engem a zsoltározás fog meg mindig. Benne van életünknek minden szakasza. Nagyon hálás vagyok a jó Istennek, hogy itt lehettem idén is a zsolozsmatáborban, mert itt mélyen megérint minden ima.” Imre
Amikor megérkeztünk Magyarországról, illatos levegő fogadott: szénát takartak a környéken. ,,Kik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.” – Isten már ujjongva aratja a gyümölcsöket, gondoskodik, jó illatot áraszt.” Gábriel t.
A zsolozsmatábor szervezését a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és jószándékú adományozók támogatták. A szervezők minden apró kis nemes gesztust köszönnek! A jó Isten fizesse vissza százszorosan!
Fotók: Csorba Tatum
