Santander – Santillana del Mar
22,60 km
Azt hiszem, hogy a tegnapi képeket fogjuk újra nézni, mert ma semmi érdekes nem történt. Gyalogoltam egy kicsit, és élveztem a falusi tájat.
A teljességhez az is hozzátartozik, hogy a tegnap „lapzárta után” elmentem ismét a székesegyházig. Miután körbejártam, megértettem, hogyan helyezkedik el a két templom egymás felett. Más irányból van a bejáratuk. Az alsó templomban ismét esküvő volt, így csak a felső templomot látogathattam meg. A jegy négy euró lett volna, de a zarándokoknak ingyenes a belépés. Itt is volt szentségi kápolna az egyik mellékhajóban. Imádkoztam minden zarándoktársamért, aki minden áldozatot meghozva a fotelben ülve követ engem.
- Nagyon tetszett, hogy az egyik lépcső tetején azt a feliratot olvastam: Kyrie Eleison – Uram, irgalmazz! Elmosolyodtam, és elgondoltam, hogy az utóbbi napokban hány lépcső és emelkedő elején mondhattam volna el ezeket a szavakat. Az ember felnéz, látja mi vár rá, Uram, irgalmazz!
- Minden este elolvasom, hogy mi vár rám a következő napon. A Gronze honlapot, útikönyvet már említettem egy párszor (hogyan vitt néha az erdőbe). Most azt írta, hogy Santanderből a kivezető út nagyon hosszú, unalmas, csupa aszfalt, járda. Egyes zarándokok ezt átugorják, éspedig vonattal. A C2-es FEVE járattal, és csak 2,95-be kerül a jegy, de mi ezt nagyon nem ajánljuk – mondják ők, miután minden tudnivalót megadtak a vonatozáshoz. Mondom magamban, ezt én is meg tudom csinálni. 7,10-kor az állomáson voltam, megvettem a jegyet 2,95-ért, reggeliztem gyorsan, 7,40-kor indult a vonat. Hat állomást mentem Boo de Piélagosig. Leszálltam, és kezdtem a gyaloglást. De megjegyzem szigorúan, ezt én sem ajánlom senkinek (csak annak aki jól akarja érezni magát a Caminón).
- Pár perc gyaloglás után szemből vidáman jött a vonatom társa.
- Egy folyó mellett gyalogoltam elég sokáig, nagyon szép árnyékos rész volt.
- Következett egy 17. századi híd, melyről jó sok vadkacsát lehetett látni.
- Amikor templomokat fényképezek, vagy más épületet, igyekszem úgy állni, hogy minél kevesebb oszlop, drót, kábel lógjon bele a képbe. Messziről láttam, hogy templom következik, de azt is láttam, hogy itt bajok lesznek. Azt mondtam magamban, sebaj, most minden kábel és oszlop marad. Ez most élethű kép lett, semmi kozmetikázás
. - Egy ház oldalán Buen Caminót kívántak nekem és minden zarándoknak. Jólesik ez néha, mondjon bárki bármit.
- Barreda városán áthaladva éppen valami gyár mellett vitt el az utam. Nem tudom milyen gyár volt, de nem lehetett nem észrevenni. A keményre az volt írva hogy víz, gondolom az emberek megnyugtatására.
- Majd következett egy elágazás, választási lehetőség. Négy kilométer a hét ellen. Most a négyet választottam. A Caminón meg kell tanulni, van a térkép, vannak a jelzések az úton, és ott vagyok én. Látom a térképet, látom a jelzést, és nekem kell dönteni, hogyan tovább. Bárhogy döntünk, vagy időt nyerünk, vagy tapasztalatot. Mindkettőre szükség van.
- Santillana del Mar városka elején az a tábla fogadott, hogy Spanyolország egyik legszebb településre érkeztem. Amit láttam belőle, hihetővé teszi ezt a kijelentést.
- Amit fontos tudni még róla, hogy a három hazugság városának nevezik, és ez egy híres spanyol nyelvű szójáték. „Santillana del Mar no es santa, ni llana, ni tiene mar.” („Santillana del Mar nem szent, nem sík, és nincs tengere sem.”)
- Mindez természetesen csak tréfás túlzás, hiszen Santillana del Mar egy rendkívül szép, történelmi város Kantábriában, és népszerű turisztikai célpont – különösen a híres Altamira-barlang miatt, ahol őskori barlangrajzokat találtak. Máskor is rengeteg turista érkezik meglátogatni ezt a barlangot, de vasárnap lévén reménytelen volt számomra ez a terv. Az vigasztal, hogy az eredeti barlang le van zárva, oda senkit sem engednek be. Megépítették a hasonmását, és az látogatható. Nem merek letölteni a netről képeket a barlangrajzokról, de akit érdekel, csak beírja a keresőbe: Altamira barlang, és mindent megtudhat róla. Már csak azért is érdemes utánanézni, mert egyesek szerint „az Altamira-barlang a barlangművészet Sixtus-kápolnája”.
A mai nap tanulsága:
Van, amikor egyetlen lépcsőfelirat többet mond, mint egy egész prédikáció: Kyrie Eleison – Uram, irgalmazz! És pontosan tudjuk, miért.
Ui. A tegnap éjjel azt álmodtam, hogy levest eszem. Sejtem, hogy miért .
