Laredo–Güemes
28,80 km
Ez a nap kicsit hosszúra sikeredett. Tudtam, hogy majdnem 30 kilométert kell menni, de nem lehetett előbb indulni a hajó miatt. Az csak 9-kor kezdett szállítani.
A mindent tudó útikalauz szerint: ,,A mai szakasz, amely egy rövid hajóutat tartalmaz Puntal de Laredo és Santoña között, három hosszú strandot fed le: Salvé (Laredo), Berria (Santoña után) és Helgueras-Trengadín (Noja). Ezután a szárazföld belseje felé indulunk, hogy Güemesben zárjuk a napot”.
Pontosan így történt minden.
- Kialudva, reggelizés után siettem, hogy ott legyek 9-kor az indulásnál. Öt kilométer a tengerparton ígéretesnek hangzott, csak azt nem tudtam, hogy az út és a tengerpart között egy magas homokhegy húzódik. Helyenként volt egy ösvény az út és a part között. Egyszer felmenten, hogy legalább egy kicsit lássak a tengerből és a strandból.
- Kilenc előtt hat perccel érkeztem meg és mindenki szépen beállt a sorba az érkezés sorrendjében. Beszélgettek a zarándokok, és egyszer csak hallom, hogy egy fiatalember azt mondja: I’m from Hungary! Örültem, hogy végre valakivel magyarul beszélhetek. Szóba is álltam vele. Jöttek a szokásos kérdések, honnan jöttél, mi a neved? – Szabolcs, válaszolja. Na, mondom ezt meg hogy fordított angolra? – A kanadaiak, amikor meghallották, hogy Szabolcs a nevem, eldöntötték, hogy ezentúl Bob leszek nekik. Meg volt oldva a kérdés. Miután leszálltunk a hajóról, elbúcsúztunk a viszontlátás reményében.
- Kifelé menet a városokból elhaladtam, jó hosszasan, az 1907-ben épült és baljós hírű El Dueso börtön előtt. 1937-ben, a polgárháború alatt koncentrációs táborrá alakították republikánus foglyok számára, és közülük ezret lelőttek a falai között. Szomorú, de megtörtént.
- Egy strand már kipipálva, még hátra volt kettő. Az útikönyv azt mondta: ,,Berria és Noja strandjai között egy keskeny és meredek ösvényen felkapaszkodunk az El Bruscóra, egy 78 méter magas dombra, ahonnan csodálatos kilátás nyílik mindkét strandra. Megéri a fáradság, de óvatosan kell közlekedni, különösen az ereszkedésnél. Rossz idő esetén érdemesebb a hegyet balra kerülni.” Így utólag azt mondom, a hegyet mindig balra kell kerülni. Ilyen nehéz szakasszal még nem találkoztam a Caminón. Persze megcsináltam, mert olyan fiú vagyok, de máskor inkább mellőzném az ilyen és ehhez hasonló produkciókat. A lábnyomom ott maradt a homokban, örök emlékéül ennek a hőstettnek (az első esőig).
- Innen kezdve még egy ideig tenger mellett haladtam. Nagyon sok turista volt ma, és gondolom máskor is vannak a parton.
- Egy éneklő kismozdonyt is lencsevégre kaptam. Nagyon vidám volt, mint mindenki más.
- Ezzel hátat fordítottam a tengernek, és haladtam Güemes felé. Nem szeretek ilyen későn érkezni, de ma belefért. A többi történést a képek elbeszélik.
A mai nap tanulsága:
Ha a hegyet balról is meg lehet kerülni, akkor miért is másznánk meg? Az útikönyv mindig udvariasan fogalmaz – a valóság néha jóval meredekebb.
Melega Péter
