György Alfréd, Frédi atya szentbeszédében azt kérdezte: te kinek kulcsoltad utoljára imára kezét? S ha ezt ő kéne megválaszolja, akkor egy nyeregnyi embernek!
Mert volt abban a kérdésben nemcsak lelkiismereti tükör, hanem gyógyító szándék is – mintha az ima maga is kézfogás lenne, egy földi és egy mennyei kéz között. És amikor valaki ennyi ember lelkét képes egyszerre megszólítani, ott már nemcsak beszéd, hanem áldás történik. Nyelvészetileg a beszédaktus-elmélet és a performativitás összes szabályát teljesítette.
