Bárcsak meg tudnám idézni azt a hangulatot, melyben része volt annak a társaságnak, amelynek tagjai részt vettek az Ápolók konferenciáján május 8-án Gyergyószentmiklóson, a Szent Erzsébet Idősek Otthonában. Nekik és minden ápolónak szól a Régi magyar áldás mottóként választott jókívánsága: „Légy te áldott találkozás minden téged keresőnek!” – olvashatjuk a szakmai konferencia beszámolójában a Gyulafehérvári Caritas honlapján.
A Szent Erzsébet Idősek Otthonába érkeztek a vendégek az immár harmadik alkalommal megtartott Ápolók konferenciájára. Társszervezőként voltak jelen a gyergyószéki otthoni beteggondozók, az idősek és fogyatékkal élők nappali központjában dolgozó caritasos munkatársak, a meghívásra igent mondott az Gyergyószentmiklósi Ápoló és Gondozóközpont, a szárhegyi Főnix-ház, illetve részt vettek az újfalvi Fenyőliget Idősek Otthona ápolói, vezetői is.
Ápolónak születni kell – fogalmazott köszöntőjében Magyari Vencel igazgató, az esemény házigazdája, a mesterséges intelligenciát hívva segítségül, hogy felsorolja azt a sok-sok jó tulajdonságot, amely a jó ápolónak sajátja. Fejet hajtott előttük, arra biztatva, úgy ápoljanak mindenkit, mintha a betegágyban édesapjuk, édesanyjuk feküdne.
Kiss Gabriella szakmai igazgató elmondta, az együttlét több mint konferencia, minőségi idő, mely erőforrás az ápoló számára. Mert ezt nem lehet robotmunkaként végezni, az ápolt megérzi, mit hordoz lelkében ápolója. Az ápolás különös adottság, kiváltságos emberek szeretetnyelve.
Az ápolás a legszebb dolog a világon – ebben hisz András Ildikó, aki ápolási vezetőként köszöntötte a résztvevőket, felhívva a figyelmet, aki ezt csak munkaként végzi, belehal. Az ápolónak erőt kell gyűjtenie minden beteghez. Azt kívánta, mindenki kapja meg azt az erőt, hogy példamutató ápoló tudjon lenni a következő generáció számára. „Mert nehéz a betegágyban feküdni, és ott jólesik, ha olyan ember kerül mellém, aki emberként tekint rám.” – vallja Ildikó.
Isten mindenkinek születésekor fülébe súg egy szót, és az örök bíró ezt kéri majd számon. Isten azt mondja, legyél, és utána jön a szó, amely feladat, hogy teremtőtársa legyél ebben a világban. Mindannyian a szavunkkal teremtünk. Amire kiválasztottak, azt tudom a legjobban elvégezni. A kiválasztottság fontos, mert tudatában vagyok értékességemnek – íme csak pár gondolat azok közül, melyekkel Sajgó Balázs, a Caritas lelki igazgatója biztatta, bátorította az ápolókat: keressék a csendet, hogy hallják meg az Istentől kapott szavukat, érezzék értékességüket, legyenek önmaguk ápolói is, mert csak így lehetnek mások számára a remény zarándokai.
Az előadást és agapét műhelymunkák követték. A műhelyvezetők választási lehetőséget adtak, hogy a résztvevők eldönthessék, lelki erőforrásaikat erősítenék-e inkább vagy mozgásos műhelyben arra figyelnének, az ápolói munka során hogyan vigyázhatnak jobban magukra, a demenciáról szeretnének-e mélyebb ismereteket szerezni, vagy a palliatív ápolás témája foglalkoztatja jobban őket.
A konferenciazáróra mindenki feltöltődve, erőt merítve érkezett vissza a műhelyekből. Bár más és más volt a kiscsoportok tevékenysége, ugyanazt tapasztalták meg: az egymásra figyelést olyan közegben, ahol értik egymás szavát, látják egymás munkájának értékét, értelmét, érzik kiválasztottságukat. Áldott találkozás volt, több mint konferencia. Áldott az ápolók számára és áldott az őket keresőknek.
Forrás és fotók: Gyulafehérvári Caritas
