A hitből merített erőben gazdagodva könnyebb a hétköznapok kihívásaiban megmaradni. Istennek hála sikerült újból megszervezni Korondon február 28-án a női zarándoklatot, valamint március 8-án a férfi zarándoklatot. Nemcsak a közösségiség szintjén erősödnek meg az imádkozni vágyó emberek, hanem a lélek összefonódása terén is erőteljessebbé válnak. A résztvevők beszámolóit olvashatják.
Lörincz Erika: Kemény, hideg februári szombat reggel volt, amikor felszálltunk a buszra és elindultunk a várva várt női zarándoklatra. Ahogy a busz ajtaja becsukódott, a közvetlenségben, jókedvben, Istent szólítottuk meg a Szentháromság megvallásával és elindult az imádkozás. Utazásunk során női értékeinkkel, női mivoltunkkal, erősségeinkkel, gyengeségeinkkel voltunk az Úr közelségében. Ezen a lelkiúton vezetett minket Balla Imre plébános, plébániai kormányzó, aki a nap témáját minden meglátogatott templomban imában erősítette bennünk. Csíkszentdomokoson a Márton Áron emlékmúzeumban, Csíkkarcfalván a Vártemplomban Isten nagyságában gyönyörködhettünk. Csíkmadarason, plébánosunk szülőfalujában ünnepeltük meg a szentmisét. A közös áldozat gazdagsága beragyogta értékeinket. A csíkmadarasi kultúrotthonban tartott közös ebédünk a nőies ,,csadarálásunk”, viháncolásunk is azt bizonyította, hogy az együttlétünk, fizikai és lelki utazásunk során gyógyultak sebeink, gyengeségeink. Gazdagon, békésen, hálásan tértünk haza családjainkba, tudatosítva magunkban, hogy mindannyian értékes nők vagyunk.
Balázs Margit: Mély hála van a szívemben, hogy résztvehettem ezen a zarándoklaton! Indulásunk után mindjárt a rózsafüzér elimádkozásával kezdtünk, ami számomra mindig egy újabb lelki útra indít a jó Istennel való találkozás felé. Szebbnél szebb Mária énekeket énekeltünk és elmélkedtünk az Istennel való kapcsolatunkról: ki is vagyok én Isten kezében? Csíkszentdomokosra érve meglátogattuk a Zarándokházat és a múzeumot, ahol jobban beleláthattunk Márton Áron püspökünk életébe. Ezt követően a templomba látogatunk, ahol imádkoztunk a püspök atya mielőbbi szentté avatásáért. Csíkkarcfalván megnéztük a Vártemplomot és itt is imádkoztunk, majd tovább indulva Csíkmadarasra érkeztünk, ahol szentmisén vettünk részt, amelyet Balla Imre plébánosunk mutatott be. A szentmise után meleg ebéddel vártak a madarasi kultúrotthonban. Zarándoklatunk lezárásaként betértünk a csíksomlyói kegytemplomba, ahol megköszönhettük a Szűzanyának, hogy vele együtt zarándokolhatunk, és kértük az ő közbenjárását életünk minden napjára.
Minden zarándoklaton megérint valami, ami apróságnak tűnik, de nekem lelki megerősítést ad. Megajándékozottnak érzem magam, hogy Márton Áron püspökünk életét jobban megismerve, erőt merítve a hallottakból, megerősödve térhettem haza. Ez a zarándoklat is lelki feltöltődés volt számomra, közösségi élményt nyújtott, és megerősítette a mennyei Atyával való kapcsolatomat, bizalmamat hogy átsegít a mindennapok küzdelmein.
Balázs Árpád: Köszönet és hála a jó Istennek a gyönyörű időjárásért, amivel megajándékozott a zarándoklat során, és az ő teremtett világáért, amelynek egy csodálatos szakaszán zarándokolhattunk. Egy zarándoklat első sorban lelki jelentőséggel bír, de mindemellett közösségépítő, és egymás szívének a bejárati kulcsát ajándékozó együttlét. A zarándoklatunk első állomása a csíkszeredai Millennium templom meglátogatása volt, ahol Fábián Dénes falustársunk ismertette a templom történetét.
Csíkszeredából a Gyimesek felé indultunk gyimesbükki célállomással. Gyimesbükkbe érve elsőként az ezeréves határ területén nosztalgiáztunk, ahonnan ,,a hit kapuján” átlépve nemzetünk ezeréves fennmaradásáról hallhattunk tanítást a lelkivezetőnk tolmácsolásában. Ezek után szentmisén vehettünk részt, a gyímesbükki Krisztus teste és vére plébániatemplomban, ahol a legszentebb áldozatot Balla Imre plébánosunk mutatta be, koncelebrált Lukács János plébános.
A szentmise után az ebédet fogyaszthattuk el, ami után következett számomra a nap csúcspontja: a keresztúti ájtatosság a templom szomszédságában kialakított kálvárián. Ezután szeretetvendégségben volt részünk Salamon József helyi plébánosnak köszönhetően, amit az ároni áldás eléneklésével köszöntünk meg, és ajándékként megélve a zarándoklat során a kiváló lelki és idegenvezetést, amelyet Balla Imre plébános szolgáltatott. Örömteli szívvel indultunk szülőfalunk irányába. Hála és dicsőség a jó Istennek és köszönet Imre atyának a szervezésért!
Tóth Ferenc: A harmadik férfi zarándoklatra került sor ez év március nyolcadikán. Mi, férfiak, egy kissé nehezebben szánjuk rá magunkat az imára és az együttlétre, de erre most ismét rácáfoltunk, amikor több mint ötvenen igent mondtunk Balla Imre felkérésének, hogy vegyünk részt újra a férfizarándoklaton. Úticélunk első állomása a csíkszeredai Millennium (Angyalos) templom. A templom rövid történetéről Fábián Dénes zarándoktársunktól tudtunk meg többet.
A következő úticélunk Gyimesbükk volt. Az idegenvezető szerepét Imre atya töltötte be, mivel az előző években két évet szolgált itt. Meglátogattuk a történelmi, ezeréves határt, majd az ottani plébános, Salamon József szeretetét és társaságát élvezve szentmisét végeztünk a Krisztus Szent Teste és Vére-templomban (új templom). Ezt követően keresztutat végeztünk és itt jutott eszembe az a gondolat, hogy ,,jó nekünk együtt veled lennünk, Uram.”
