Az idei év első gyermekfoglalkozását tartották meg január 18-án a szatmárnémeti Szentlélek-plébánián. Az alábbiakban erről olvashatnak személyes hangvételű beszámolót.
Mivel egyházunkban a remény éve van, ezért idei első találkozásunk alkalmával a programok összetétele a reményhez kötödőtt. Az ilyen programokon imádkozunk, játszunk, énekelünk, illetve különféle kézműves foglalkozásokat is szoktunk végezni. A találkozó elején jégtörő játékokkal szoktunk kezdeni azért, hogy a gyermekek minél felszabadultabbak legyenek. Ezután következett a napi téma ismertetése. Beszélgettünk arról, hogy ki mit gondol, mi a remény. Különféle szép gondolatok hangzottak el, melyek közül néhányat megemlítek: „van még miben hinni”, „kapaszkodó”, „remény az, hogy Jézus visszatér”, „a remény az, hogy van még hit, Isten a remény”. Ezt követően minden gyermek választhatott egy színt, amivel be lett festve a keze, majd ennek lenyomatát ráhelyezte plébániánk reményzászlójára. Mivel a zászlón többféle szimbólum van, ezért ezekről egy kis ismertetőt is kaptak a gyermekek.
A mostani alkalom kézműves foglalkozásának része volt, hogy minden gyermek kapott egy posztert, amelyen rajta volt a remény logója. Ez alá mindenki a reménnyel kapcsolatos dolgokat rajzolhatott. Szebbnél szebb alkotások készültek. Mindenki számára közismert az a mondás „aki énekelve imádkozik, az kétszeresen imádkozik”. Remény évében az első ének, amit megtanulhattak a gyerekekek, a Rád bízom című ének volt, ahol a hangsúlyt a harmadik szakaszra helyeztünk, mely így hangzik:
Reménység, reménység, a holnap felől is reménység!
Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség!
Fény lesz ott, ahol ma sötétség,
Élet ott, ahol ma reménytelenség! Ezért hát:
Reménység, reménység, a holnap felől is reménység!
Reménység, reménység megtart, ha jön a kétség!
A találkozót különféle csoportos játékokkal zártuk.
Ha akarjuk, hogy a remény valósággá válljon, azt csakis a cselekedetek által tudjuk megvalósítani. Amennyiben nem cselekszünk, akkor a remény nem több, csak reménytelenség. A magatartásunk hasonlít ahhoz a szolgához a Bibliából, aki a kapott egy talentumát elásta, és nem azon dolgozott, hogy miként tudja azt kamatoztani.
Józsa Nándor Lóránd
