Életünkben sokszor tapasztaljuk, hogy mit okoz egy kimondott vagy éppen elhallgatott szó. Felemel, előrevisz, vagy éppen ellenkezőleg, megsebez és kioltja a szeretet tüzét. A kimondott szó életet ad, ha kellő érzékenységgel hangzik el, de sebez vagy éppen öl, ha szeretetlenségből fakad. Az emberek közötti konfliktusok mögött legtöbbször kimondott szavak állnak, mert a szóban erő van, a szó hordozhat magában fényt vagy éppen sötétséget.
Karácsonyi ünneplésünk középpontjában is a Szó, a kimondott szó, az Ige áll, aki „kezdetben volt”, aki az „Istennél volt és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) – Szent János prológusa ezzel a híradással kezdődik, amely évezredeken ível át, összeköti azokat, és minket is beemel Isten csodálatos tervébe, amely üdvösségről, boldogságról és békéről szól, véget nem érő közösségről. Karácsony ünnepén ez legyen a mi megosztott örömünk: ki akarunk lépni agyonbonyolított világunkból, ahol mindent megszervezünk és pontosan irányítani akarunk. Csak így tud megérinteni bennünket Isten kimondott szava, a megtestesült Ige, hisz ő most is keresi a kapcsolatot az emberrel, és megteremti számunkra a találkozás lehetőségét. Egészen személyes módon teszi ezt: nem megterhelő vagy erőszakos módon, hanem kedvesen és alázatosan közelít hozzánk. Fontosak vagyunk számára és szeretne találkozni velünk. Milyen jó volna, ha a világ zaja és a mindenféle szennyeződése, ha a fegyverek ropogása, ha a gyűlölködő beszédek és szólamok, ha a megbélyegző és kitaszító elméletek, ha a fertőző és lealacsonyító ideológiák nem nyomnák el a reményt hozó, megtestesült Ige utáni vágyódásunkat és emberi természetünkhöz tartozó érzékenységünket. A tudósok, a kutatók, a politikusok és a világi hatalmak a világ jövőjét biztosító megoldásokat keresik. Sokan azt képzelik magukról, hogy náluk van a titok kulcsa, hogy ők maguk mentik meg a világot. Karácsony titka másról beszél, Jézus születésének egyszerűsége a lényeg megismerésére hív. Ez az igazi titok, megváltásunk szent titka! Emberi felemelkedésünk nem lehetséges az alázatos lehajolás, leereszkedés nélkül. Csak úgy tudunk igazán naggyá válni, ha először kicsinyek tudunk lenni, ahogyan ezt a betlehemi csoda mutatja számunkra. Vegyük észre ezt a történetet, mert benne van életünk legmélyebb titka: Isten mellett kicsinnyé leszünk, hogy vele együtt felemelkedhessünk az életre, az örömre, a boldogságra.
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige” (Jn 1, 1) – a karácsonyi örömhír emlékeztet és bátorít. Emlékeztet arra, hogy az emberiség sokszor kudarcot vallott, és most is mintha abba az irányba tartanánk. De a karácsonyi örömhír bátorít is, hisz azt üzeni, hogy Isten nem pártolt el tőlünk, nem mondott le rólunk, nem adta fel a tervét. Ezért született meg Betlehemben, ezért van Mária és József, és mindazok, akik a karácsonyi örömhírt hordozzák és továbbadják. Karácsony ünnepe megállásra szólít és arra emlékeztet, hogy a történet nem Betlehemben végződött: egy új, mindennapi karácsonyban kell megvalósuljon, a megtestesült Ige életté kell váljon bennünk és körülöttünk. Mi lehetünk Isten kimondott szava a világban! Milyen nagy feladat, micsoda méltóság! Ebben van az igazi bátorítás: az idei ünnepen Isten életet hozó szava, a megtestesült Istengyermek töltse ki ürességünket, vezessen a kiengesztelődés útjára, és ajándékozzon meg mély, örömteli találkozásokkal!
Ajándékozzuk meg egymást Isten közelségével, hisz ő egészen közel jött hozzánk és önmagát ajándékozta nekünk. Így legyen számunkra és minden jóakaratú ember számára áldott és békés a karácsony!
Böcskei László nagyváradi megyés püspök
Az írás megjelent a Vasárnap 2024/51–52. számában.
