Harminc éve szentelték fel a szatmárnémeti Szentlélek-templomot

0
227

Nemrégiben múlt harminc éve annak, hogy Szatmárnémeti 16-os lakónegyedében Reizer Pál püspök felszentelte a Szentlélek oltalmába ajánlott templomot. A hálás utókor e kerek évfordulón külön megemlékezett az építtető Merk Mihály plébánosról és az elmúlt harminc évről. Az eseményről az egyik egyházközségi tag saját hangú beszámolóját olvashatják.

Több alkalommal is fel szokott csendülni a „Zeng a harang hívó szóval” kezdetű egyházi énekünk szentmisék kezdetén. A Szentlélek-templom felszentelésének harmincéves jubileuma alkalmából mi is tapasztaltuk, hogy ünnepelni hívtak minket templomunk harangjai. Valóban nagy ünnep volt a közösség életében, hiszen a templom felszentelésének 30. évfordulóját ünnepeltük. Kijelenthetjük, hogy templomunk belépett a krisztusi korba.

Az 1989-es változásokat követően többen megértették a következő ifjúsági ének gondolatait: „Kéne már egy új tavasz, egy szebb és jobb világ” – a kommunista időszak után nagyon fontos volt az új tavasz, főként a krisztusi szellemiségben kibontakozó tavasz a lelkek javára.  Ezt templomunk első plébánosa, Merk Mihály tisztelendő különösen is megértette, és úgy cselekedett, ahogy azt az ifjúsági énekben tovább énekeljük: „Tégy, hogy ne legyen ez álom.” Merk Mihály tisztelendő a püspökség jóváhagyásával és támogatása által templomépítésbe kezdett a szatmárnémeti 16-os lakónegyedben.  A templom alapjait munkás Szent József ünnepén rakták le, 1991-ben, és Isten segítségével 1994. november 20-án szentelte fel Reizer Pál püspök. Aztán teltek-múltak az évek, és az idő múlásával templomunk és közösségünk belépett a krisztusi korba, ami mindannyiunk számára fontos volt. Az egy éve idehelyezett Istvánfi Szilárd plébános fontosnak tartotta, hogy méltó megünneplése legyen ennek az évfordulónak. Egy kilenced által volt alkalmunk felkészülni erre a jeles eseményre. Végül elérkezett a nagy nap, november 20. Templomunk megtelt az ünneplő közösséggel, az oltár körül pedig az egyházmegyéből több pap is koncelebrált.

Bevonuláskor Nagy Norbert operaénekes szolgálatával kezdetét vette az ünnepi szentmise. A plébános köszöntötte a kedves jelenlévőket, kiemelve a nap fontosságát. Hangsúlyozta, hogy ez a hely, ahol a föld és az ég összér, ahol  már harminc éve közösség van. Ennek az időszaknak a  fontosabb eseményeit röviden összefoglalta, majd átadta a szót a szentmise főcelebránsának, Tempfli Imre tisztelendőnek. A főcelebráns prédikációját Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényére való utalssal kezdte, kiemelvén az idő hatását, amit az emberre kifejt, vizsgálva azt, hogy egyszer ami elmúlt, több száz év után is visszatérhet az emberek életébe valamilyen formában. Tárgyalja a francia forradalom időszakában mostoha sorsra ítélt templomokat. Mivel több templom is szomorú sorsra jutott, ezért Proust azon a véleményen van, hogy „ezeknek a templomoknak a kiontott könnyeiért egyszer még valakinek felelnie kell.” Prédikációját két síkon kezdte kifejteni, egyrészt, hogy minden templom sorsát a külső körülmények befolyásolják, másrészt vizsont minden templom sorsát a lelkek, a közösség tagjai határozzák meg. Hiszen ahol a templom meghal, ott a közösséig is meghal, ezért nagyon fontos, hogy ezt mindenki tudatosítsa önmagában.  Viszont itt tevődik fel a fontos kérdés, ami minden embert érint, aki a közösséghez tartozik, hogy a mostoha sorsa jutott templomokért ki fog felelni? Vianney Szent János hangoztatta: „Vedd el a templomot az emberektől, és röpke időn belül az állatokat fogja imádni.” Merk Mihály plébános, amikor ezt a templomot építeni kezdte, azért tette, hogy a kommunista diktatúra sok esetben állatias időszaka után minnél jobban és többet tudjon tenni az emberek lelki üdvéért. „Csak azért is”  közismert mondása és mentalitása, kitartása, küzdése és krisztusi hitének eredményeként a templom felépült. Prédiákciójában feltette mindenki számára a fontos kérdést: miért fontos nekünk ma a templom? Ennek a megválaszolásra fontos helyként említette meg a benzinkutat, mivel sokan úgy képzelik el, hogy  az élet fontosabb eseményei alkalmával, keresztelő, házasságkötés stb., a papnak csak az a dolga, hogy kiszolgálja, aztán mennek tovább. Azok, akik mélyebben kötődnek a templomhoz, azokat a krisztusi mentalitás és a közösségi élet kell hogy áthassa.

Zárógondolatként kiemelte Merk Mihály túlórázó magatartását. Ő folyamatosan túlórázott a templomért, a  közösségért, ezzel példát mutatva a járható úttal kapcsolatban. Mindnyájunknak feladata, hogy túlorázzunk ezért a közösségért, hogy a továbbiakban is legyen jövője.

A szentmisén az egyházi énekeken kívül felcsendültek a gitáros csapat szolgálata nyomán is dallamok, illetve Nagy Norbert operaénekes is fokozta szolgálata által az ünnep magasztosságát. Az ünnep végeztével minden egyes jelenlévő agapéra volt meghívva a Merk Mihály közösségi terembe, itt folytatódott az ünneplés.

 Józsa Nándor Lóránd