A piarista iskolák minden évben november végén emlékeznek meg a piarista rend alapítójáról, Kalazanci Szent Józsefről, akinek egyházi emléknapja vakációs időre, augusztus 25-re esik.
Az iskolák ezen a novemberi napon tartják az ún. patrocíniumot, ahol a szerzetes rend pártfogóját, patrónusát ünneplik. Így történt ez a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceumban is november 22-én. Az ünnep alkalmából Fanea József püspöki titkár Kalazanci Szent József közbenjárását kérte a líceumért, a tanárokért, diákokért a piarista nővérekért és a piarista hivatásokért.
A szentmise szónoka kihangsúlyozta , hogy Kalazanci Szent József szellemisége akkor él tovább a diákokban, ha nem maradnak a felszínességnél, hanem mélyebb kérdéseket tesznek fel, és rácsodálkoznak a világra. Az elmélyülés segít az életet tartalommal megtölteni és önmagunkkal szembenézni, ahogy Oscar Wilde műve, a Dorian Gray arcképe is tanítja: a látszat mögé kell néznünk. A szembenézés, legyen az alkotás vagy csendes önreflexió, segíti a valódi önismeretet. Ez ma is különösen fontos, mert az elmélyülés hiánya manipulálhatóvá tesz minket. Kalazanci Szent József példáját követve legyünk hűek önmagunkhoz, merjünk eredetiek lenni, és Isten segítségével fedezzük fel a mindennapok csodáit, bíztatta a diákokat a szónok.
Kocsis Alíz igazgatónő a szentmisét követő beszédében rámutatott, mennyire fontos a pedagógusoknak Kalazanci Szent József példája: a patrocínium ünnepe kiemelkedik az iskolai események közül. Ekkor Kalazanci Szent Józsefet, az „összes keresztény népiskola mennyei pártfogóját” ünnepeljük. Az idei tanév központi gondolata a remény, amely lendületet ad életünknek, cselekvésre ösztönöz, formálja jövőképünket, és örök célunk felé vezet. Kalazanci Szent József a remény embere volt: a legnehezebb helyzetekben is bízott az isteni gondviselésben, elkötelezetten és szeretettel nevelte a gyermekeket.
Példája a keresztény pedagógus számára ma is irányadó: alázat, türelem, bizalom és szeretet nélkülözhetetlen erények a nevelésben. Kalazanci különösen a legszegényebbekre fordított figyelmet, miközben minden helyzetben az isteni szeretet erejéből merített. Ahogy ő írta: „A szeretet, ha valóságos, mindent könnyűvé tesz”. Ünnepe erőt ad, hogy az iskolát szeretetben szolgáló közösséggé tegyük, ahol a gyermekekre a remény hordozóiként tekintünk, és nevelői munkánkat mély bizalommal végezzük. Kérjük ehhez Isten kegyelmét és patrónusunk közbenjárását.
A szentmisét követően az ünnepség a Szent László Közösségi Házban folytatódott. Turtureanu Róbert spirituális beszédében arra kérte a világi vezetőket, hogy támogassák az iskolát abban, hogy „ne csak egy szárnnyal repüljön”, hanem újra kétszárnyú madárként szárnyalhasson, hogy ezáltal az iskola kiteljesedhessen. A spirituális virágcsokorral köszöntötte Nagykároly új polgármesterét, Giurgiu-Kovács Mónikát, aki első alkalommal vett részt ebben a minőségében az iskola rendezvényén. Számára sok erőt és sikert kívánt. Kallós Zoltán államtitkár beszédében kiemelte, hogy a nagykárolyi katolikus iskola számára ez a nap valóban piros betűs ünnep a naptárban. Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény oktatás olyan értékeket és szellemi gazdagságot képes hozzátenni az oktatáshoz, amit más intézmények nem tudnak biztosítani. Az államtitkár hangsúlyozta, hogy évszázadokon át az egyház vállalta magára az oktatás feladatát, és ennek köszönhetően olyan felbecsülhetetlen szellemi kincsek birtokában van, amelyekből bőségesen tud meríteni és adni a diákoknak.
Az államtitkár beszédét követően az iskola diákjai verses-zenés műsorral örvendeztették meg a jelenlévőket. Az előadás színvonalas és megható kiegészítése volt az ünnepi eseményeknek, tükrözve az iskola értékeit és a keresztény hagyományokat.
A patrocínium hetéhez kapcsolódóan az iskola különböző vetélkedőket szervezett, amelyek középpontjában a névadó szent életének és munkásságának megismerése állt. A versenyek a „remény” gondolatát helyezték a figyelem középpontjába, inspirálva a diákokat, hogy elmélyüljenek a keresztény szellemi örökségben.A vetélkedőkön résztvevő tanulók elismerő okleveleket vehettek át, amelyek méltatták felkészültségüket és lelkes részvételüket. Az ünnepség és a hozzá kapcsolódó programok méltó módon járultak hozzá az iskola közösségi életének megerősítéséhez és szellemi gazdagodásához.
Forrás és fotó: szatmári egyházmegye
