Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe 2013 óta a szolgáló szeretet napja a szatmári egyházmegyében. A szatmárnémeti Hildegárda-templommal szembeni Szent Erzsébet „rózsacsodájának” is emléket állító szobor előtt, rózsákkal a kezükben többen is összegyűltek, hogy a szeretetszolgálat magyar szentje előtt tiszteletüket téve, a szolgálatban való egységet kifejezve felhívják a figyelmet a szükséget szenvedőkre.
Gáspár Annamária, a szatmári egyházmegye kórházpasztorációs referense a szoborra mutatva felhívta a jelenlévők figyelmét, hogy nem véletlenül választotta a pasztorális tanács diakónia munkacsoportja ezt a helyet és napot az emlékezés, az ima és a szükséget szenvedő embertársaink mellet való kiállás helyszínéül. Szent Erzsébet a szolgáló szeretet példaképe. Szobra, jelkép mindannyiunk számára, ami nap mint nap eszünkbe juttatja, hogy mi a feladatunk, mi a keresztény küldetésünk és hogyan követhetjük szentünket a szolgáló, önzetlen szeretet gyakorlásában!
A szeretetszolgálatnak van egy sajátos, minden kereszténytől megkövetelt formája: a bajbajutott embertársak megsegítése. Ezt a feladatot többen, különböző csoportokban más-más helyszínen, településen végzik: szerzetesrendekben, az egyházmegye szervezeteiben, intézményeiben, egyesületekben, plébániai szeretetszolgálat csoportokban, lelkiségi mozgalmakban. Bár mindegyik külön-külön, de egészében mégis egy közös egységben, a maguk területén folytatva próbálják szolgálni a szükséget szenvedő embertársakban magát Krisztust.
A pasztorális tanács szeretetszolgálat munkacsoportja 2013 óta minden évben, Szent Erzsébet ünnepén imára hívja mindazokat, akik sorsközösséget vállalnak a rászorulókkal, valamint a szeretetszolgálatot gyakorlók imában kérnek megerősítést saját hivatásukban is.
Czier István a rózsák elhelyezése előtt egy tanulságos történetet mesélt el az irgalmas szamaritánusról, mely által mi is rádöbbengetünk arra, hogy mennyire is csodás dolog segíteni.
,,Amikor másodszor is Jerikó felé ment (az irgalmas szamaritánus), megint talált egy sebesültet. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen.
Ez foglalkoztatta, amikor 2333.-szor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szinte belebotlott az újabb sebesültbe, annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedte elő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet. Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborította testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jól ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is érkeztek, de a szamaritánus nem.
Ő ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát. Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb szamaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapaszokat osztogatna… Elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni.
Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba. Sok időt takarított így meg.”
A plébános ezekkel a szavakkal jellemezte Szent Erzsébetet:
,,Árpádházi Szent Erzsébet olyan ember volt, aki nemcsak 》karácsonyi akciósan《 adakozott/segített, hanem mélyebb megoldásokat keresett és alkalmazott a nehéz helyzetbe került embertársaival kapcsolatban.”
Betegeken, szegényeken és bajba jutott embereken segítő példája arra bátorít bennünket, hogy ne elégedjünk meg az alkalmi segítségnyújtással, hanem legyen bátorságunk hosszabb távon is (hosszabb ideig is) segíteni, és főként komolyabb/mélyebb megoldásokat keresni, és így nyújtani a segítséget a rászorulóknak.
Tizenkettedik alkalommal szervezi meg a pasztorális tanács diakónia munkacsoportja ezt az eseményt.
A megemlékezést és imát követően az elmúlt évekhez hasonlóan a pasztorális tanács szeretetszolgálat munkacsoportjához tartozó: egyházmegyei Caritas-szervezetünk és a Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti szervezetének munkatársai, a püspökség segítőiként, 120 adag tartós élelmiszert tartalmazó csomagot juttattak el, a nehéz helyzetben lévő embertársainknak. A püspökség irodáinak munkatársai pedig 80 adag meleg ételt készítettek örömmel és szeretettel a hajléktalanszálló lakóinak.
Az esperesek idén is az elmúlt évekhez hasonlóan bekapcsolódtak a kezdeményezésünkhöz, ezért ezekben a napokban közös imára, meleg étel illetve tartós élelmiszercsomagok kiosztására kerül sor: Erdődőn 50, Máramarosszigeten több mint 200, Nagykárolyban 100, Nagybányán 200, és Túrterebesen 50 adag meleg ételt és tartósélelmiszer csomagokat osztanak ki a rászoruló testvéreinknek.
Az esemény közös imádsággal és áldással ért véget, melyet Czier István plébános vezetett.
Kép és szöveg: szatmári egyházmegye
