Boldog Giacomo Alberione SSP 

Boldog Giacomo Alberione SSP liturgikus emléknapja november 26-án van. Giacomo Alberione 1884. április 4-én született az olasz Piemont tartományban, San Lorenzo di Fossanóban, földműves család negyedik fiaként. Tizenhat éves korában a piemonti Albában lévő szemináriumba lépett be. 1900. december 31-én éjjel, azon az éjszakán, amely elválasztotta a 19. és a 20. századot, öt órán át imádkozott az Oltáriszentség előtt, és úgy érezte, arra hivatott, hogy tegyen valamit az új század embereiért. Bosco Szent János (1815–1888) példáján felbuzdulva az elsők között kezdett bele a nevelés és evangelizáció missziójába, kizárólag a tömegkommunikációs eszközök segítségével.

1907. június 29-én szentelték pappá, és Narzoléban lett plébános. Teológiai doktorátust szerzett 1908-ban. 1914. augusztus 20-án állított munkába két tinédzsert egy nyomdász barátja irányításával egy kis nyomdában, ebből a kezdeményezésből nőtt ki a Szent Pál Társaság, és amelynek célja, a legmodernebb kommunikációs eszközök, a sajtó, a mozi, a televízió, a rádió és más modern médium segítségével hirdesse az evangéliumot. A következő évben összegyűjtött egy női csoportot, tiszteletreméltó Tecla Merlo anyával együtt megalapította a Szent Pál Társaság női párját, a Szent Pál Leányait. Alberione összesen tíz vallási kongregációt, intézetet és laikus társulást alapított. Ezek a közösségek a modern médiatechnológiát és a kiadott anyagokat használják Isten igéjének terjesztésére és a személyes áhítatok segítésére.

Alberione a II. vatikáni zsinat alatt peritus (azaz teológiai szakértő) volt, részt vett azokon a zárt üléseken, amelyeken a zsinat dekrétumait alakították ki és formálták, hogy a zsinati atyák a teljes ülésszakon jóváhagyják azokat.

1971. november 26-án hunyt el Rómában, a Mária Apostolok Királynője-bazilika alkriptájában temették el. 2003. április 27-én II. János Pál pápa boldoggá avatta öt másik társával együtt.  A pápa a szertartáson mondott homíliájában rámutatott, hogy Alberione „szükségét érezte annak, hogy Jézus Krisztust, az Utat, az Igazságot és az Életet megismertesse »korunk minden emberével, korunk eszközei által«, ahogyan ő szerette mondani. Pál apostol ihlette, akit »az egyház teológusaként és építészeként« jellemzett, aki mindig engedelmes és hűséges maradt Péter utódának Tanítóhivatalához, illetve az igazság »világítótornyaként« egy olyan világban, amely oly gyakran nélkülözi a jó szellemi hivatkozásokat.”