Szent Imre napján, november 5-én a marosvásárhelyi katolikus oktatás újraindulásának huszadik évfordulójára a jelenleg még mindig a Bolyai Farkas Elméleti Líceumhoz besorolva, de a katolikus egyház tulajdonában levő épületekben tanuló, a 2022-ig II. Rákóczi Ferenc nevét viselő római katolikus teológiai líceum egész napos ünnepséget tartott.
2004 őszén iskolázta be az első római katolikus teológiai osztályt a Bolyai Farkas Elméleti Líceum. Ez adta az ünneplés ötletét. Az ünneplés napja sem véletlenül volt kiválasztva. Egyrészt Szent Imre a katolikus iskola védőszentje, másrészt azok az öregdiákok, akik kezdeményezték a teológiai osztályok elindítását, maguk is Sanctus Emericus néven alapítottak egyesületet.
A megemlékző ünnepségnek négy fontosabb mozzanata volt. A 10 órakor a Keresztelő Szent János plébániatemplomban hálaadó szentmisét celebrált Kovács Gergely érsek, koncelebráltak a húsz év alatt a katolikus osztályokban, majd a katolikus iskolában szolgált iskolalelkészekkel, az induláskor főesperesi teendőket ellátó Csató Bélával, a jelenlegi főesperessel, Péter Arthurral, az Erdélyi Római Katolikus Státus alapítvány egykori és jelenlegi igazgatótanácsának jelen levő tagjaival, illetve helyi plébánosokkal. A búcsús szentmisén az iskola diákjai kórusénekléssel és a gregorián schola révén is bekapcsolódtak az ünneplésbe. A szervezők meghívására a tanfelügyelőség egykori és jelenlegi helyettes főtanfelügyelői mellett részt vettek közszereplők, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum egykori és jelenlegi vezetői, az első osztályfőnökök, a református egyház képviselői, illetve Dolhai István főkonzul is.
A templom zsúfolásig telt meg, hiszen a mintegy 530 diák, az őket oktató mintegy 40 tanár, iskolai személyzet mellett a plébániai hívek is bekapcsolódtak a szentmisébe. Prédikációjában Kovács Gergely érsek kihangsúlyozta, hogy a jelen levő diákok néhány év múlva felelőségteljesen kell a közösségért tegyenek, de már most is ennek a közösségnek a hasznos, felelős tagjai. A szinodalitás jegyében a diákoknak megmagyarázta, hogyan tudnak valóban hasznos, felelős tagokká válni, hogy mi közösen, együtt vagyunk az egyház, ahol mindenkinek megvan a maga feladata. Ugyanakkor beszédében örömét is megfogalmazta, hogy az elmúlt húsz évben olyan értékek jöttek létre, amelyre bátran lehet építeni. Köszönetet mondott diákoknak, szülőknek, tanároknak, papoknak azért a kiállásért, amelyre oly sokszor volt szükség az elmúlt 20 évben. A szentáldozás után az iskola új diákjai, az előkészítősök, kilencedikesek a már hagyományos ünnepélyes keretek között fogadták meg, hogy készek öntudatos, hitben és tudásban érett személyekké formálódni, hogy majd az egyház, nemzet és az iskola javát is szolgálhassák. Tamási Zsolt köszönő beszédében hangsúlyozta, hogy mennyire értékes nevelést adhatott az 1948-ban felszámolt II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Főgimnázium, ha annak egykori végzősei, az öregdiákok 20 évvel ezelőtt fontosnak tartották, s vállalták a kezdeményezését ennek az oktatásnak az újraindítására. Mert ezen öregdiákok álma nélkül nem lenne most ünnep, nem indult volna el a teológiai osztály. S az öregdiákok nemcsak egy osztályt, hanem az újrainduló iskolát akarták megvalósítani, amely tíz év után létrejött. Igaz, hogy voltak nehézségek, s most sem tud önálló jogi intézményként létezni, de az elmúlt évek igazolták, hogy erre az iskolára szükség van, igény van. A most ide járó diákok száma annyi, mint amennyien az elmúlt két évtized alatt végeztek, jól jelezve a folyamatosan növekvő igényt a szülők, diákok részéről.
A záróáldás előtt Dolhai István főkonzul köszöntötte az ünneplő közösséget, kiemelve, hogy a hitet, a tudást, a magyar nyelvet és kultúrát, a nemzet iránti elkötelezettséget őrző és továbbadó intézmény ünnepe a mai, a húsz év tanújele annak, hogy a templom és iskola újra él. S ennek az értéknek a megőrzésén tovább kell dolgozni, s ebben számíthat a közösség Magyarország Kormányának a támogatására.
Az ünnepség második mozzanata az emléktábla leleplezése volt a Bolyai Farkas Elméleti Líceumban, azon osztályterem mellett, ahol húsz éve az első katolikus osztály elkezdhette a középiskolai tanulmányait. A táblán II. Rákóczi Ferenc fejedelem Vallomásokból származó egyik idézete – „Zavarba jövök, és elpirulok, Uram, ha fölidézem születésedet és körülményeit, és ha az enyémre gondolok” – után a köszönet szavai fogalmazódnak meg: „2004-ben ebben az épületben indult újra a marosvásárhelyi római katolikus oktatás. E táblát 2024. november 5-én a 20. évforduló alkalmával állította a római katolikus egyház közössége és a II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Teológiai Líceum tanári, diák- és szülői közössége köszönetként a katolikus oktatás be- és visszafogadásáért, támogatásáért.” A tábla leleplezése előtt házigazdaként Hajdú Zoltán igazgató köszöntötte az érkezőket, s kérte fel az érseket a tábla leleplezésére. Rövid könyörgés, egyházi megáldást követően közösen mondott imádság közepette került sor erre az eseményre.
A harmadik mozzanatra a plébánia udvarán álló Deus Providebit Tanulmányi Házban került sor. Itt az esemény szervezői közül előbb e sorok szerzője, aki 2006 óta a katolikus osztályokban a teológiai szaktantárgyakat oktatja, számolt be arról, hogy ugyan a Bolyaiban, de mégis egy sajátos belső identitással létező teológiai osztályok milyen gazdag iskolán kívüli tevékenységsorozatot végeztek. Saját iskolaújságtól kezdve, a kirándulásokon, zarándoklatokon át egészen a külön néptáncegyüttesig vagy akár saját zenekarig. Ezt illusztrálta a fényképkiállítás, amelynek a megnyitását követően volt diákok, az egykori néptánccsoport tagjai lepték meg táncbemutatójukkal a jelenlevőket.
Ezt követően az esemény másik szervezője, Tamási Zsolt-József bemutatta az ünnepségre készült kiadványt, amelyben visszaemlékező, bátorító üzeneteket fogalmaztak meg a húsz év alatt az iskolával, az indulással kapcsolatban álló személyek: az akkori és jelenlegi érsekek, az itt szolgált főesperesek, iskolalelkészek, az alapító öregdiákok részéről Bányász Sándor, az újrainduláskor helyettes főtanfelügyelő, a Bolyai akkori igazgatója, aligazgatója, a jelenlegi igazgató, a teológiai osztályokat koordinálóként e sorok szerzője, az első osztályfőnökök, a katolikus iskolát vezető Tamási Zsolt-József, a Bolyai jelenlegi aligazgatója, illetve egykori diákok is.
Az ünnepség utolsó mozzanata egy kerekasztal-megbeszélés volt. Az élménybeszámolón a kötet szerzői közül néhányan, illetve az első osztályokba járó diákok szülei közül egy meghívott számolt be az indulás élményeiről, az első évek tapasztalatairól. A beszélgetésen a jelenlegi osztályok mindenikéből vettek részt diákok.
Székely Szilárd János
